Túrabeszámolók


Téli teljesítménytúra

ZETúra éve: 20112011.01.30 12:54:31

...avagy a jellem próbája, ahogy a kiírásban is szerepel. Ennek egy oka van: az útvonalon nincs EP, a rajtban megkapja a résztvevõ a leírást, a célban meg a díjazást. Azzal a nagyjából másfél kilométerrel, amit ki lehetett "optimalizálni" a távból, azzal legyen boldog az, aki megtette.

Reggel korai ébredés után gyors reggeli, majd tömegközlekedéssel irány a rajt. Az újpesti állomáson igencsak sokan gyûltünk össze - meglepõ ez így, egy kifejezetten hûvös szombat reggelen.  Olyannyira az, hogy a MÁV egy kocsival közlekedõ vonatára igencsak mókás felférni - bár ha az ajtõk közelében lecövekelt utas- és túratársak netán beljebb húzódtak volna...

Pilisvörösváron aztán szinte kiürül a vonat - és megtelik az állomás elõtti placc. Beállok a sorba, a tömeg ellenére ripsz-ropsz kezemben az itiner - a pontos idõ 8:20. Az útvonal leírását csak itthon olvasom el, röviden, de teljesen jól össszefoglalják benne a hol-merre témakört - persze csak annak, akinek helyismerete és/vagy térképe is van :-)

Az elsõ követendõ jelzés a S-, ezt a tavalyi Sárga 70-rõl már ismerem. Már most látszik, hogy szép, napos téli idõnk lesz - a hõmérséklet viszont vélhetõen fagypont alatt marad, úgyhogy latyakra, netán sárra nem kell számítani.

Az antónia-árok szûk másfél kilométere sok-sok túráról lehet ismerõs, téli idõben most járok erre elõször. Dagonya lent, dög meleg fönt... No, ez most nincs, van helyette fagyott talaj, meg nem túl sok hó - olyan kényelmesen havas az út :-) Az utunkba kerül továbbá egy bedõlt fenyõfa, de így is kényelmesen, húsz perc alatt felsétálunk.

Nagykovácsi következik, egy hosszú lejtõvel, ahonnan pazar kilátás nyílik a völgy túloldalára, oda, ahova majd föl kell kapaszkodnunk egy kellemes emelkedõvel úgy 4 km múlva. Addig persze gyalogolni kell, meg útvonalat követni - itt van például sokak kedvence, a temetõnél balra tartó jelzés kontra gyalogút egyenesen esete. A Piroson emlékeim szerint feltételes EP-t jelöltek a gyalogúttal párhuzamos utcában, és bár ezen a túrán nincs sehol sem pont, mi azért megtekintjük az itt elhelyezkedõ boltokat - legalábbis kívülrõl.

A "Szabad Nagykovácsi kavicsozó" még most sem tudom igazán, hogy micsoda :-) Az út itt alattomos lassú emelkedésbe kezd, majd jeget is kapunk a talpunk alá - szerencsére senki sem kívánja meg olymértékben a fagyos vizet, hogy rávetné magát, bár azért pici csúszkáls azért van :)

Aztán elbúcsúzunk a Z- jelzéstõl - ezt a helyet az itiner Apatóczky-liget néven említi (ez van jobbra), nekem a (velünk épp szemben lévõ) Széltörés-erdõ van a fejemben - amikor nézegettem, hogy merre megy az útvonal, ez meg is zavart, de ami igaz, az igaz, ott van a térképen az Apatóczky-liget felirat is.

A nyáron oly szépen összeboruló bokrok alatt vezetõ ösvényt magunk mögott hagyva balra a Szénások látványa tárul a szemünk elé, az erdõ szélénél pedig az alacsonyan járó nap fénye vet éles árnyékokat a csillogó havon.

Emelkedünk, lassan közeledik a túra legmagasabb pontja, a Nagy-kopasz, és a Csergezán kilátó. A kilátótól már szinte csak lefelé, bár azért lesz még emelkedõben is részünk - ha nem is olyan hosszúakban, mint az eddigiek.  Kellemes ereszkedés után érjük el a Tarnai-pihenõt - eddig nagyjából 13km, bõ két és fél óra, úgyhogy egészen jól jövünk. A már említett Budai kilátókon innen visszafordultunk a Csergezán-kilátó felé, most viszont ereszkedünk tovább, egészen a Telkibe vezetõ aszfaltos útig.  Még az út elõtt mellénk szegõdik egy kutya - aztán késõbb eltûnik, hogy a cél elõtt kerüljön elõ ismét.

Nemsokára egy híd, majd a Meteorról jól ismert kapu/létra következik... Akkor sáros volt, és azért csúszott, most viszont jeges, és sokkal jobban csúszik - de azért baj nélkül átjut mindenki ezen az akadályon. Aztán elérkezik az a pillanat is, amikor ismeretlen terepre érek :-) A Meteor útvonala érkezik balról, mi viszont megyünk tovább egyenesen - bár van, akinek sikerült a Meteoron Pátyot is érinteni :-)

Az enyhe emelkedõ után tehát leereszkedünk Pátyra, elõtte azonban egy újabb létra segítségével kimegyünk a bekerített területrõl. A településnek csak a szélét érintjük, követve a korrekten felfestett Z3 jelzést. A mûútnál 18km körül járhatunk, dél van, azaz bõ három és fél órája jövünk. Az út túloldalán szemben folytatódik a jelzés, majd egy aprócska híd következik, és elérjük a Mézes-völgyi parkerdõt. Itt már szalagozás is segít - néhol kell is, hiszen rögtön egy derékszögben jobrra fordulásnál csak jóval távolabb van jelzés - bár a keresztezõdéstõl is lehet látni, ha alaposan körülnéz az ember. Kereztezünk egy utat, majd egy pihenõhely után balra tartunk az erdõben - jobbról a Z4 jelzés érkezik Páty felõl - van, aki arrafelé indul, de idõben korrigál :-)

Kellemes, szép fenyõkkel tûzdelt ligetes erdõben sétálunk, a jelzés és a szalgok, nomeg az elõttünk járók nyomai mutatják az utat. A ligetes részrõl kiérve meredek havas, füves domboldalon kell majd leereszkedni - jobbra a völgyben szépen sorban gyalogosok (túrázók...?) haladnak. Utólag megnézve a TuHu-s térképet persze egyértelmû, hogyhogyan kerültek oda: Még Pátyon kellet hozzá elkavarni. "Túránk hagyományosan a jellem próbája." - hogy a szervezõket idézzem...

A forrás elõtt egy népes túrázó csoporttal találkozunk, majd egy rövid pihenõre megállunk a szépen foglalt Fõkút-forrásnál.  Mondjuk hóolvadás idején nem biztos, hogy jó döntés forrásvizet kortyolgatni, de azért megkóstoljuk. No igen, bõven van benne hólé, attól íztelen, és melegebb, mint a magunkkal cipelt, a hátizsák külsején lévõ palackban található vizünk.

Bõ három kilométer még, a vonat minden óra 10-kor megy - a következõ pontosan 45 perc múlva, ergo a hátralévõ szakaszt kényelmesen sétálva tesszük meg. Ebben persze van rövid emelkedõ, enyhe lejtésû erdei út - aztán az autópálya zaja, meg a talpunk alá kerülõ aszfaltos út jelzi, hogy lassan célhoz érünk.

Még egy aluljáró, aztán tényleg megérkezünk a célnak helyet adó sörözõhöz (egy bólyát talán ki lehetett volna rakni...), ahol a tömeges beérkezések ellenére pikk-pakk megkapjuk a kitûzõt és az elõre megírt, kifejezetten tetszetõs emléklapot, valamint egy forró teára (vagy bármi másra) beváltható bónt.



Kellemes, bár picit csípõs idõben egy nagyon kellemes túrán voltam ma. Az útvonal szép, jól követhetõ, a leírás tömör, de jól használható, tetszetõs díjazás... Minden együtt van egy olyan túrához, amin az ember visszatérõ vendég szeretne lenni.


(Fotókkal, bõvebben: Túrablog)