Túrabeszámolók


Kuruc emléktúra 300 év nyomában

biborTúra éve: 20112011.01.24 12:56:02

Ez a háztól-házig vezetõ könnyed túra mondhatni kötelezõ számomra!:)

Reggel örömmel láttam, hogy többen élnek a duplázás lehetõségével és a Romhány- Nézsa szakaszt heten is megtettük a túra elõtt.

Induláskor -9 fokot mutatott a hõmérõ. Szabályosan végig a S-n szerencsére majdnem végig emelkedve mehettünk. Közben kiderült, a Romhányi- hegység sem viccel:2-3 telefonos segítségnyújtás, 5-6 vaddisznó, egy gyors esés a jégen fûszerezte az utunkat.

A nézsai sörözõbe a buszok érkezése elõtt volt szerencsénk érkezni, fél óra- 40 perc maradt az újabb indulás elõtt. A különbusszal megérkeztek a romhányi általános iskolás gyerekek, a menetrend szerinti járattal szintén sokan jöttek, fõleg  váciak.

Negyed 11 körül a polgármester rövid beszédet mondott, majd együtt indult a tömeg a távoli Romhány felé. Szándékosan a sor végén haladtunk, a hármas körüli átlagot igen nehéz tartani.A nap vakítóan sütötte a havat. ami meglepõ módon sokkal nagyobb mint tegnap a Börzsönyben:)

A szántón bemutatják, hogyan kell útjelzõ táblát cserélni 2 perc alatt. A Kõ-hegyre felfelé utolér Múzsla, akivel végre van idõ kicsit hosszabban beszélgetni. A szépen kiépített tetõn padok sora és egy új kereszt társaságában frissítõpont pálinkával, s elõkerülnek a hátizsákokban rejtõzõ szendvicsek. Jó fél óra piknikezés után tovább folytatjuk lefelé. A Szív-alakú tónál most nincs mesélés, majd a reggeli jéggel borított utakat felváltja a sárosabb verzió, mivel meleg lett idõközben. A végét megvariálva S+-en vesszük célba a falut, majd a kékre térünk rá. Hatalmas erdõirtás, friss farakások. Még nekem is új ez a pusztítás.. a sûrû erdõ helyén letarolt fák, közötte az agyagos, "kézmûves" út. Ennyit errõl, a táj esztétikai értékérõl.. Itt is bevárjuk a végét. A gyerekek virgoncak jókat csúszkálnak és szemmel láthatóan élvezik az átmozgató lejtõt a K- letérésekor.

Vidáman beszélgetve érünk a málnásokhoz. Szerencsére lemegyünk a törökmogyorófához, ami nagy megkönnyebbülés. Ugyanis ha a K-en mentünk volna tovább, túl nagy lett volna a kísértés a túra feladására. Vasárnap, ebédidõben, pár méternyi kitérõvel a házunktól..nehéz dolog ez:) A fánál ismét szétnézünk, majd leereszkedünk az utcára. A Rákóczi- tanösvény egyik állomása színesíti a látványt, majd véigsétálunk a Rákóczi úton aztán a Fáradt Vándor panziót célozzuk be. Zsírosdeszka meleg teával fogad minket. Kovács Balázs, a romhányiak részérõl rövid beszédet mond a jelenleg is folyó régészeti kutatásokról, csatáról s megköszöni a túrát. Kisbusszal megtekintheti aki akarja Romhány néhány nevezetesebb pontját, ezt a részt már kihagyom, megköszönöm a túrát és hazakéktúrázok. A rövid jelzetlen szakaszt letudva tényleg ebédre csöppentem haza:)