A csóványosi rajt kifejezetten kedvezõ helyszín,ha reggel ott ébred az ember.Ehhez a szerencsés helyzethez pénteken este fél10 körül érkeztem fel a Csúcsra. Lámpa nélkül, a hátam mögött világító Holddal, a gyönyörû éjszakai erdõ árnyaival s a kristálytiszta, csillagos égbolttal. A Három-hárs gerincén ezt kiegészítette a távoli települések fénye. Mielõtt felérnék tûzben roppanó faágak hangját hallom. Megelõztek, a saját tûz örömétõl megfosztva és mert inkább egyedül lettem volna gondolkodtam a Nagy-Mánán vagy a nyeregben sátrazáson, végül úgy döntöttem, ha már itt vagyok nem megyek sehová.
A jelképes hóval fedett talajon meglepõen könnyû volt sátrat állítani. Enyhe idõ volt éjszaka, csak mínusz 5-6 fok lehetett, szél se fújt. Fél8kor ébredek, kicsit még visszasüllyedek az álomba amibõl az érkezõ túrázók hangja ránt vissza. Felöltözök és ki a sátorból. Ekkor döbbentem rá, hogy bizony nagyon hideg van kint! Bent néhány megoldással majdnem melegem volt, kint viszont igencsak érzem a mínuszokat. Mielõtt a szervezõk hõmérõje beadta volna az unalmast -7 fokot mutatott, A szigorú rendezõség nagyon helyesen nem enged el senkit a 9 elõtt, akármennyire is fázik és majd' ráfekszik a tûzre:)
Mivel néhány méterbõl állt megközelíteni a rajtot, nem sikerül 9kor elindulni csak pár perccel utána:)
Nem akarok sokáig fázni, úgyhogy kénytelen vagyok sietõsebbre fogni az elejét. Elõzgetem az indulókat, majd a szabadesés Bodosházi-kútig, egyre lazábban megy ez a meredek rész. Pecsét, aztán továbbindulok egy túratárssal beszélgetve. Az elsõ patakátkelés sikeres, a 2. kevésbé, a fagyott kövön megcsúszva féllábas lábfürdõzésben van részem. Utolér jenei ismerõs is, õ javarészt futva tervezi a távot, rövid beszélgetés után elköszön. Raklap -hidak, piros négyzet. Meglepõdés, hogy kivágták a fél domboldalt. A munkavégzés éppen folyik, zúgnak a gépekkel, út befelé, áh, biztos csak ezek a fagyilkosok dózeroltak utat a termeléshez. Egyenesen tovább, az út egyre meredekebb, nem emlékszek ekkora siratófaltra az elején! Sejtésem hamar bebizonyosodik, hogy nagyon nem jó helyen vagyunk. Jobbról vadkerítés, pár favágó, egy Stihl-fûrész. No nincs mit tenni, vissza már nem megyünk, rögtönözök: ha megmásszuk a dombot és a tetõrõl kicsit jobbra tartunk akkor biztosan ráakadunk a PN-re. Kitartóan emelkedõ bucka meg kell hagyni. Itthon megnéztem a térképen valószínûleg az 554 méter magas Bangola tetõt sikerült útbaejteni. Felérve dúsabb aljnövényzet, közelebbrõl is megtekinthetem az anyaföldet egy szederszár jóvoltából. Még egy kis bucka, aztán úgy van ahogy elgondoltam: a láthatáron túrázók menetelnek.Leereszkedünk a PN-re ahol többek közt az érkezõ Moiwa meg is kérdezi, hogy az 50-es résztávra neveztünk?
Megiszom a fél vízkészletem - fél liternél ez nem nehéz- aztán próbálom felfogni a felfoghatatlant:Börzsönyben, jelzett útról, nappal letévedni...amin már jó párszor voltam..ilyen nincs! Hát, a Börzsöny megviccelt alaposan. Ezzel az önértékelés- és agy - gyilkos gondolattal foglalkozok a József-nádor emlékmûig. Pecsét, Sport szeletet választok, kell az erõ:) Ínyenc rész jön Magosfáig, röpke 2, 7 km 297 m szinttel. Elõttem és utánam is jönnek, próbálok belehúzni, de nem tudom a mögöttem jövõket jelentõsen leszakítani. A P csatlakozása elõtt feltételes pont egy szaloncukorral. Tovább Magosfára, bejön a zöld, kedvenc csúcsunk pár száz méterre. De Magosfa felé kanyarodok, pecsét majd kocc le Z-ön, Z+-en.Határozottan jót tesz a kedvemnek.
Utolérem Moiwaék trióját; Istvánékkal a túra során ezt összesen hétszer játszottam el:) A szép emlékû Nagy- Oros bércrõl ereszkedünk.. Óh, a Bacsina- pataktól toronyiránt a Nagy- Orosra az Ördög oldalon.. nosztalgiázok a Siratófalak a Börzsönyben kiadatlan túramozgalom tiszteletbeli érintõpontján :)
Mivel nincs hó a Bacsina- pataknál sem kell sokat botorkálni és máris a Vagdalt-féle ponton vagyunk. Pogácsa, korty pálinka, kis pihenõ után át a patakon, szalagozás is segíti a tájékozódást. Vidáman haladunk Királyháza felé, ám mielõtt aszfalt és civilizáció sértené a talpunk dobunk egy éles kanyart. A KN elõtt még visszamegyek a Tûzköves -forráshoz vizet tölteni és inni. A forrás nevétõl eltérõen most inkább jégköves.
Néhány perc kitérõt megér a víz utánpótlás, majd én is a Dobó- bérc felé veszem az irányt. Szembe kirándulók jönnek, tappancsmintás, fényvisszaverõs kutyaruhába bújtatott ebbel. Jelesfáig nem találkozok senkivel, a ponton pecsét és kérdezik, hogy én hagytam a Csóvin a padon a szilvapálinkát?Nem.. Mosolygok egyet milyen rémhírem van ilyet feltételezni rólam hogy kint hagyom:)
Még picit fel, aztán jön a relaxálációs szakasz. A zöldön sok kirándulóval találkozok, majd két idõsebb túrázóval,furcsa páros; a férfi minden cucc nélkül halad, szinte még zsebkendõ sincs nála, a nõ hátán olyan 60-80 literes zsák. Szóba elegyedek, már csak 12 kiló körüli a zsák, 16 volt. Hm. Ha már hó nincs, meg kell találni a kihívást:)
Patakátkelés szárazon, majd az oda- vissza szakaszon almát majszolók jönnek szembõl. Aha, itt lesz alma-pont! Csehvárat is sikerül meghódítani, fent a pontõr lányok bíztatnak ne egy almát egyél, kettõt! Nem kell sokáig unszolni. Visszatérünk a tanösvényhez, PX-Z elághoz, és a jutalom szakaszon elsétálunk a Foltánig. OKT-ra át,valahogy most sem az igazi az út/idõ arány. Csóvit megint csak alulról szagoljuk, Istvánék lemaradnak, Moiwa szól a Haramia- lyuk környékén, hogy ne nézzek hátra. Nem is, nem akarom még a célt látni!
Égés-tetõrõl lefelé gyönyörûen szembe süt a nap, majd a Rakodónál újabb pecsét. A pontõr srác tûz mellett próbál melegedni. A vizem nem fagyott be, a kupak viszont nem zár teljesen jól, ez az itiner állapotán meglátszik. Lámpa nyakba,bár úgysem fog kelleni, innen már csak röpke 5 km! Pár perccel Moiwa után indulok, kis kocc a K+--en. Kezd jól esni a menetel, már fáradt sem vagyok és a patakon gyönyörû jégcsapok - kisebb vízesések , csobogók vannak. Észre sem veszem és a Fekete- rétre érek. Pecsét, néhány fotó rólunk. kiszámoljuk, olyan 1,2 -es átlag elegendõ a teljesítéshez, ez talán tartható:) K3 klasszikusa, patak melletti haladozás, egy kersztbedõlt fatörzs kombináción átverekszünk, ez majd az éjszakain is jó mulatság lesz.. Kóstoló az emelkedõbõl Bene- kúttól, majd a Kõkorsó körbecsodálása a jelzésen.Egy szó jut eszembe. impozáns. Kicsi vagyok, nagy a szikla és szépen esik a hóval fedett oldalára a fény. Szerpentin, majd kezdõdik az emelkedõ. Beszélgetni lenne kedvem, kicsit elõrelépek, ilyen könnyen még sose adta magát a K3! Mindenféle agonizálás és erõlködés nélkül megyek, felnézek s ott virít a P3 is. Miacsuda? Máris? Furcsálom, hogy ennyi volt?! Innentõl kényelmes út a Csóvira, szinte lejt:) Kedvem lenne még menni, a kilátóponthoz akkor érek amikor éppen lebukóban van a nap, a fák és sziklák mögött rózsaszín-sárgás a naplemente, csodás! Sokkal frissebbnek érzem magam mint a túra elején, nem fázok, nem vagyok szomjas semmi bajom.Jót tett a körséta, rápihentem a Csóvira:) Világos van a hónak köszönhetõen, majd a torony alakja kibontakozik.A tûznél melegedõ beérkezõk, cél a padoknál. Jó meleg tea, kegyetlen lehetett felhozni! A három tea-serpának minden elismerésem!:) Köszönöm a rendezést, nagyon jó volt! |
