Túrabeszámolók


Csepel teljesítménytúrák

vizdorTúra éve: 20102010.12.29 11:15:00

Horváth Nepumoki János 20


3 fõbõl állt a társaságunk: a TTT-s kolleganõ, a fia, meg én. Mi így indultunk: Péntek sms: Holnap egy kellemes hófúvásos síkvidéki 20km-es túra? Én lelkesen: naná! A fiú is csak ezért jött: csak 20 km? síkvidék? Á, kössz nem!!! De lesz hófúvás!! Felcsillant a fiú szeme: Akkor megyek!

Aggódtunk is miatta a rajtnál, hogy esetleg fölöslegesen jött ide, mert nem lesz hófúvás... De aztán késõbb eljátszottuk a Delta forgatását, a fiú legnagyobb örömére.

A temetõig még rendben ment minden, majd a szántóföld mellett a fiú: jobbra kéne fordulni! De hát ugyanoda visza az út egyenesen is! Akkor arra. Jégtörés a szántásban, és megjött a hóeses is. A fiú: "Alakul!"

Majd egyre gyanúsabb lett, hogy már egy jó ideje megyünk, még sehol az ellenörzõ pont, még mindig sehol. Akkor jött egy felismerés-féle: jobbra kellett volna fordulni akkor.  Az nagyon messze van már, már nagyon fúj a hó (szószerint), oda vissza nem! Max kimaradt egy ellenörzõpont. Ez van, gyerünk tovább. Közben még megijesztettünk pár társaságot a hírrel, hogy vszeg õk is kihagytak egy pontot. És akkor egyszercsak jött egy ellenõrözõ pont. Szomorúan érdeklõdtünk, hogy ott volt az a pont? Nevezetesen a Vízmûvek. Válasz: nem, ez a Vízmûvek. Megnyugvás.


 Itt kezdõdött a jópár km a gáton. Ide kapcsolódó események: 



  1. Figyelmeztetés a Vízmûvek pontnál, hogy nem javasolják, h letérjünk a gátról, mert vadászat folyik, nehogy vadnak nézzenek bárkit is.

  2. Ezen a szakaszon forgattuk a Deltát (fiatalabb korosztály ha nem értené, hogy mirõl beszélek. A Delta egy tudományos mûsor volt - még mindig létezik -, a fõcím zene alatt különbözõ tudományos, természettudományos életképeket mutattak. Az egyik ilyen rész egy állig bebugyolált embert ábrázolt, szélnek nekifeszülve, ahogy a hófúvásban, több méter hóban próbál elõre haladni) (Megtekinthetõ a youtube-on. szerk.)

  3. Utolértek minket mások, és kérdeztük õket, hogy hányason vannak: 20, 30, 50 km? Azt válaszolták, hogy elméletileg 50, de hogy nem százasok, az biztos.


Annyira fújt a szél, hogy az arcom elé kötöttem egy kendõt, a napszemüveg (nem a Nap ellen) tartotta ott. Tudnak valamit eszkimóék, a hó és a jég tényleg szigetel! Belülrõl jól beleheltem, az kívülrõl ráfagytott, ráesett a hó és innentõl kezdve semmi nem jött át a kendõn, merevre fagyott maszk lett belõle. Egyetlen baj volt ezzel csak, hogy nem fértem a számhoz pálinka ügyben pl. Azért természtesen a meleg leveses ellenörzõpontnál kiiszabadítottam a szám, és azt hiszem még életemben nem ízlett ennyire zacskósleves mûanyagpohárból! Pedig alapjában nem vagyok leveses típus, és zacskós leveses meg pláne nem.

Innentõl már szélvédettebb helyen mentünk, talán a szél is csitult, ez már a célirány volt. Már képesek voltunk a szép havas tájat szemlélni, és élvezni, hogy milyen szépen esik a hó. Addigra vagy 20 cm biztos esett. A HÉV sínek mentén haladva jött a gyõzelmi fanfár, elõbb egy sms formájában, amit gondoltam ott inkább nem nézek meg, majd egy telefonhívás, a telefonom dallamával, szintén nem tudtam felvenni.

A célban meleg kézfogás és hideg téli fagyi fogadott. És a helyi kocsmában a megmaradt szendvics, csoki (inkább nem ettünk, minthogy levegyük a kesztyût), tea, és kapucsinó.

Visszahívtam a telefonálót, aki csak érdeklõdött, h na milyen a túra? és az sms: "Na mi a helyzet hóemberek? Kemény lehet ebben az idõben!"


 


Én nagyon élveztem, szerintem hó nélkül nem is lett volna ennyire jó! Igaza volt a fiúnak.