2x7 mérföldes tekergés
Reggel majd megfagytam miközben az autót próbáltam életre lehelni. Végül sikerült és fél kilencre odaértünk a starthoz. Nagyon jól esett a felkínált körtepálesz, fõleg, hogy a páromét is én toltam be. Vidáman beszélgetve mentünk egészen a várig, legalábbis én vidáman beszélgettem. Igaz, hideg volt és csak libasorban lehetett közlekedni, de sütött a nap és még nem voltunk fáradtak, a hófödte táj pedig egyszerûen lenyûgözõ.
Minden lépésnél kicsit megcsúsztunk a porhóban, olyan volt mint homokon járni. Hiába volt kitaposva elöttünk egy nyom, olyan hideg volt, hogy nem tömörödött össze a hó. A gyerektáborba már nyûgösebben érkeztünk, de kárpótolt a sok enni-, innivaló. Aztán amikor a didergõ Mikulást megláttuk a következõ ponton, rájöttünk, hogy lehetne rosszabb is, mi legalább mozgunk.
Nem valami korán értünk célba, de elégedetten. Megegyeztünk, hogy a hó miatt ez kis túlzással 30 kilométernek tünt, nem 22-nek.
Köszönjük a remek szervezést, csak így tovább!
bye, krajo |
