Túrabeszámolók


Éger-völgy 40/20/10

ZETúra éve: 20102010.12.07 17:14:11

Pénteken délután egybõl a munkahelyrõl irány Pécs. Laza egy óra alatt sikerül a 6-os utat elérni, pontosabban a sokadik körforgalmat is helyesen letudni :-))

Pécsig egy-két traktor kivételével eseménytelen út, a város határában gps izzítás, cél a mentõállomás. Szilvi megjegyzi, hogy kövessünk egy mentõt :-) Kulcs megvan, irány a másik állomás, merthogy a vendégszoba ott található. Az épület, bár erõsen leharcolt, de így is szép - az mondjuk picit erõs, hogy a vizesblokkot áramütés veszélye miatt nem lehet használni...

Még egy gyors bevásárlás, majd vacsora, és eltesszük magunkat másnapra, hiszen 45 ismeretlen kilométer vár ránk.


Reggel fél hat elõtt ébreszt a mobilom, relative gyors reggeli után összepakolunk, elköszönünk, és irány a rajt. A nevezés gyorsan megy, míg én megiszok egy kávét, addig az enyémet is elintézik, a papírra 7:30 kerül, úgyhogy van még 5-10 percünk tollászkodni. Ez kell is, aztán pontban félkor nekivágunk...

Szalagozás visz a tó mellett, majd balra megkezdõdik a kapaszkodás fölfelé, az Éger-tetõre. kapunk szintet rendesen, de nagyon jólesõ meredekséggel. Mire néhány patakátkelés meg pocsolya után felérünk a tetõre, már nem is fázunk. A kilátót természetesen megmásszuk, a látvány, a kilátás pazar, már az eddig látott csodaszép õszi erdõ miatt is érdemes volt eljönni - és a java még csak eztán következett.

Bizony, a java még elõttünk volt ekkor, elõször két méretes légyölõ galóca ingerelt fotózásra, majd pedig az útról nyíló panoráma - végülis a Panoráma-úton járunk, ha jól tudom :) A Babás szerköveknél is elidõztünk picit, alattunk Kõvágószõlõs, távolabb más települések... Szép, nem kicsit. Node menjünk tovább, hiszen ez még csak az elsõ EP volt.

Tiszta, rendezett az ösvény, aztán frissen vágott fa illata csapja meg az orromat: egy keresztbe dõlt méretes törzset vágtak szét, méghozzá fejszével: nem kis munka lehetett, az egyszer biztos - köszönjük!

Petõczpuszta a következõ pont, itt egy pici harangláb mellé telepedtek le a pontõrök, akik kétféle szörppel és sima vízzel kínálnak minket - a bélyegzés mellé, természetesen. Az út túloldalán szenzációs látvány a napfényben fürdõ õszi erdõ, ezt is meg kell örökíteni - aztán némi aszfalt, majd balra megyünk, és ismét erdei ösvény kerül a lábunk alá. Innen lefelé, egészen Hetvehelyig egy hosszan elnyúló völgyet követve. Az õsz szinei itt is megállásra, nézelõdésre csábítanak, így aztán mindenki fotózgat, nézelõdik - én is. Az erdei út után aszfalt következik - jobbra egy erdei iskola - majd lassan, de biztosan beérkezünk Hetvehelyre.

Szép, rendezett település fõutcáján bandukolunk a napsütésben - a pulcsi még bírja, a kabát már a hátizsák tetején pihen, mintha nem is az õsz derekán járnánk...

A ponton mi vagyunk az utolsók, már csak a seprût várják, a májas-zsíros kenyérbõl azért illendõen :) fogyasztunk, hiszen van még elõttünk a távból is, meg a szintbõl is. Úgy döntök, hogy a pulcsit is pihentetem, innentõl egy szál pólóban megyek - és tényleg nem fázok.

Hetvehelyrõl szélén egy szépen gondozott tó mellett sétálunk, aztán jobbra fordulunk, átmegyünk a vasút alatt, hogy a völgyben kanyargó aszfaltcsíkot koptassuk... Egy idõ után kezd elegünk lenni az aszfaltból, de csak kitart jó sokáig...

Patak a jobb oldalon, források itt-ott - alattunk meg az enyhén emelkedõ út a K3 jelzéssel. Szinte hiányzik egy jófajta meredek emelkedõ :-)

Aztán persze azt is kapunk: a jelzés merõlegesen balra tér, meredeken föl a K- jelzésig, de ez az emelkedõ most tényleg jólesik. A K- után csak egy ugrás a következõ pont - Innen ismét lefelé tartunk, a Z+ jelzésre váltva, egészen az orfûi mûútig.

A pihenõhelyre telepedett ponton csoki is jár a megfáradt túrázóknak; pici szerelvényigazítás után elindulunk a mûút mellett... No, ez a kanyargós és forgalmaz szakasz nem egy életbiztosítás, de hamar elérjük a jobbra, azaz déli irányba induló Z- jelzést, és elkezdünk fölfelé kapaszkodni.

Patakátkelés, P-, majd újabb EP, jelzésváltás... Igyekezni kell, mert hazafelé lesz egy utasunk, aki csak a 10-es távon ment, és már a célban van :) A K- levisz a korábban már látott orfûi útra - pont a túloldalon egy esõbeállóban - itt szörp az ellátmány.

A változatosság kedvéért a P- jelzésen indulunk tovább, mellõzünk két igencsak csoffadtnak tûnõ túratársat, majd egy szép harangtorony mellett visz az utunk. Átkelünk néhány hídon, majd elérjük az orfûi utat ismét - sikerül át is kelni rajta, hogy pici betonos emelkedõ, meg egy kevés erdei séta után az utolsó ponton kapjuk a bélyegzést meg a színes cukorkákat :-)

Innen K+ jelzésen, néhány hídon átkelve a patakon leértünk a tóhoz, meg a Z- jelzéshez, és a reggelrõl ismerõs úton a célba.

Miután megérkeztünk, gyors adminisztrálás, a célvirsli elfogyasztása és némi öltözés után autóba ültünk, és elindultunk haza.


Az útvonal gyönyörû, az õsz derekán a mecseki erdõk (is) csodaszép arcukat mutatják - pláne, hogy ilyen szép, napsütéses idõhöz volt szerencsénk. A rendezés az MVTE-tõl megszokott, úgy árban, mint szinvonalban.


Jövõre? Nem tudom... Budapesttõl elég messze van, nem olcsó eljutni a rajtba, ráadásul célszerû a korai rajt, azaz a pénteki leérkezés. Majd kiderül - nekem minden esetre nagyon tetszett az egész.


(Bõvebben, fotókkal: Túrablog, 2010.10.25)