Rövid távon indultunk az idei téli tekergésen, gyerkõcökkel hóban nem kellett hosszabb. A szervezõk ismét nagyon kitettek magukért, a hó is az Õ rendelésükre lett, hiába szavazott ellene pár pontõrük.. ;-)
Nem felejtettem el, hogy a Kalandozók Klubja nem teljesítménytúrákat, hanem hízótúrákat rendez, így minimális túlélõ ennivalóval indultunk útnak (ne a csontjamon rágódjanak csak a csemeték). Persze utólag kiderült, hogy teljesen feleslegesen cipeltem végig a saját ételt. Már a nevezéskor innivalóval (a szuper citromos vizükkel - nagyon díjazom mindig!) bombáztak minket, nehogy szomjan haljunk míg Mór határáig elérünk. Kiváló itinert kaptunk, szintemelkedések, távok jelezve, térképen pontok bejelölve, kedves természetféltésre és erdõszeretetre nevelõ szövegekkel ellátva. Mivel az útvonalat már ismertük (végig turistajelzéseken), így csak az alattomos jégdarabokra kellett figyelni a településrõl kivezetõ utakon, az esetleges korcsolyaleckék elkerülésére végett. Ez volt a legveszélyesebb szakasz.. :-) Kellemes kaptató következett, ami elmulasztotta a fázhatnékunkat, majd a viszonylag friss jelzésre fordultunk. Az elsõ ellenõrzõ ponton szaloncukorral vártak, véletlenül se a völgybe ereszkedés közben haljunk éhen. Az erdõ csodás volt, a háborítatlan nagy hó, csak az egy, vagy nélhol két nyomtávos kitaposott út... nem irigyelem az elsõ, hótipró úttörõket. A gyerektáborban a hölgyek fantasztikusak voltak, terülj-terülj asztalkám fogadott minket: zsíros kenyér, hagyma, alma, meleg tea, forralt bor stb. Ez a 6. km táján már idõszerû volt, mert kezdett rajtunk kiütközni a súlyos alultápláltság. :-)
Innentõl jött a gyerkõcök számára élvezetes szakasz, mert hõsiesen cipeltek magukkal egy hócsuszkát, ettõl a résztõl volt bõven alkalmuk használni. Egy helyen favágókba botlottunk, borzalmasan sûvítettek a fûrészeik, talán egyetlen negatívumként a túrán. A 3. pont felé haladva nagy csilingelve szemberohant velünk egy rénszarvas-hölgyemény, vidáman köszönt, majd porzott utána a hó. A 3. pontnál váró Mikulástól megtudunk, hogy fázott szegény Rénszarvas patája és ezért iparkodott a 2. pont felé vissza melegedni, míg a Mikulással levõ Krampusz holmi rossz bánásmódot, kemény kezû szánhajtást emlegetett. Szerencsénkre jónak találtattunk, így hatalmas (igazi!) tejcsokis mikit kaptunk, majd Krampusz cseles, gyerekeknek címzett "adok egy darab madzagot és majd húzhatnak az emelkedõkön felfelé a felnõttek" szövegeitõl menekültünk tovább. Elõször egy frissen lekerített, tar részt találtunk, tavaly itt még fák voltak... Majd kellemes csúszkálások közepette, néhol már csorgó vizes részek után elértünk a 4. pontig, ahol kalória utánpótlásként ismét szaloncukrot kaptunk a nagyon fázós és hõsies pontõröktõl.
Beérkezve Tarnai Feri széles mosollyal gratulált, választhattunk a sokféle kitûzõ közül, mellé járt az emléklap, ami szokásosan gyönyörû. Megtuduk, hogy sajnos 2011. az utolsó év, amikor a "Négy évszak az erdõn" mozgalmukat teljesíteni lehet. Nagyon sajnáljuk, hogy kénytelenek megszüntetni ezt a remek dolgot! Gyorsan vettünk igazoló lapokat (ismét), megkaptuk rá a téli pecsétet, így tavasszal is ott a helyünk - a remek túráik kihagyhatatlanok.
Köszönjük a szervezõk lelkes munkáját, reméljük még sokáig ilyen színvonalas és fantasztikus napokkal lepik meg a természetbe vágyókat! |