Lõvérek
40
GPS-el
mért távolság: 40,6
km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített
szintemelkedés: 1160
m.
Mivel
Zoli elég részletesen írt a túráról,
inkább a hangulatáról, s a
Soproni-hegységben tapasztalható jelzés
problémáról írok.
Túrára
menet Tamás bizonytalan volt, be merje-e vállalni a 40-es távot.
Az Írottkõ 35 alapján (az csak 32
kilométer), a bevállalást javasoltam, s
végül egész simán vette az akadályt. Gyaloglás
közben jókat beszélgettünk.
Számomra
ez évben ez bizonyult a legsárosabb túrának, de ennek ellenére
hangulatos az útvonal. A legnehezebben kikerülhetõ dagonyák, a
40-es és 25-ös távok szétválását megelõzõ szakaszra estek.
Ha kisütött a nap helyenként csodálatos volt az erdõk színe,
egész éles kontúrokkal. A legszebbek a vegyes fenyõerdõk, a
vörös fenyõk citromsárgája a többi fenyõ sötét zöldje
között, fantasztikus. Persze megint csak a rajtban vettem észre,
nincs nálam fényképezõgép.
Brennbergbányán
automatikusan megindulta a Bányász pince felé, mire Zoli szólt,
ott már nincs ellenõrzõ pont. Megbeszéltük, minden tisztességes
faluban található kocsma a templom közelében, de ennél közelebb,
még nem láttunk. Csak akkor lehetne közelebb, ha a templomból
nyílna a bejárata. Tovább menve, a Havas-bércrõl szépen rá
lehetett látni Sopron napsütötte nyugati részére. A
Kovács-patakon érdekesre sikerült az átkelés. Zoliék a nem
kicsit rozoga hidat választották, hajlottak is szépen alattuk a
gerendák, míg én nem bízva a hídban, megnéztem, a patak közepén
elég stabil e a kis zátony. Az volt, s így két lépéssel
könnyedén, s náluknál sokkal rövidebb idõ alatt tudtam le az
átkelést.
A
Poloskás-bérc megszuszogtatott bennünket, viszont nagyon szép
róla a kilátás. Az Ultrák kaptatója is
meredek, viszont hangulatos. A Tolvaj-árokban a patak már minden
átkelõt szétszedett, nagyon oda kellett figyelni, ha száraz
lábbal akartuk letudni. A Tacsi-árok helyett, új nyomvonalon vezet
a kék jelzés. Nagyon kellemes, gyors szakasz, lehet rajta
átlagsebességet javítani. A paraméterei alapján, valószínûleg
valami régi vasútvonal helyén vezet. Mi
úgy is gondoltuk, hogy jócskán növeltük az átlagot, s hatos
tempó fölött megyünk. Itthon viszont kiderült, mégsem volt az
olyan gyors. A Várhely-kilátótól 15.23-kor indultunk tovább, s
úgy beszéltük, ötre lazán beérünk. Majd egy óra negyven
percünk van bõ hat kilométerre. Négyes átlag kell csak. Végül
beértünk 16.57-kor, de egyáltalán nem lazán. Mentünk ami a
csövön kifért. Érzésünk szerint kellett annak az utolsó
szakasznak, vagy kilenc kilométernek lenni. A GPS szerint csak 7,8
km a táv, egy kilcsivel több, mint a kiírásban szereplõ, s mi
csak szûk ötös átlagot gyalogoltunk. A jobb minõségû részeken
biztos meg volt a hatos átlag is, de a Károly-kilátótól levezetõ
meredek rész elég lassúra sikeredett. Végül egyébként egész
jó hangulatban értünk be.
Ami
nem tetszett, s ez csak kis részben
a szervezõk felelõssége,
jobbára a Soproni Természetbarát Szövetségé: az pedig az a
jelzés katyvasz, ami a hegységben megtalálható. Szinte minden
évben átfestenek valamilyen jelzést, más színûre, s gyakran nem
is logikusan. Ilyen például a piros sáv és annak kapcsolódó
részei a Poloskás-bérc környékén. Logikusabb
lett volna, ha a zöld jelzéssel tízensok
kilométeren együtt vezetõ részét szüntetik meg, nem pedig a
Hal-hegy és a Hét-bükkfa közti részt. Azt meg különösen
barátságtalan lépésnek tartom, miszerint a Köves-patakon egy-két
éve elkészült csinos kis gyaloghídhoz vezetõ összes jelzést
felszámolták (piros sáv, piros háromszög, sárga háromszög).
Amennyiben nem õk építették a hidat, simán kifizettetném velük.
Ha pedig az erdészet volt az építtetõ, aminek nagy a
valószínûsége, többet semmilyen új jelzés létesítését,
vagy a meglévõk átkeresztelését nem engedélyezném. A túra
térképe, a Fehér Dániel-forrástól a célig (kb. 14 km), alig
egy-két kilométeren egyezik meg a turista térképpel. A
piros sáv megszûnt, a kék nem arra megy, a zöld háromszögjelzés
megszûnt, a végén a kék megy arra, amerre a piros ment.
A
szervezõket részben megértem. A nyomdák általában ezres
tételekben szeretnek gondolkodni, tehát több évi adag készül. A
szervezõknek viszont munkát kellett volna befektetni, s minden
térképet kézzel kijavítani, még ha a 2-300-as tétel elég
fárasztó és monoton is. A szalagozás viszont
tényleg jó volt. Egyedül a soproni
visszavezetõ szakaszra lett volna jó tenni a városban még néhány
(tucat) szalagot, vagy a régi itiner idevágó részét odaadni a
túrázóknak.
Azok
közül, akiknek szükségük van turista térképre a
Soproni-hegységben (mint például nekem),
senkinek sem ajánlom, hogy a 2009-es és még egy régebbi, az elõzõ
állapotot tükrözõ térkép nélkül vágjon neki a hegységnek.
Legalább két térkép nélkül gondok lehetnek.
A túra
ár/szolgáltatás aránya kiváló.
900 Ft-ért, színes, de sajnos már részben elavult, nyomdában
készült térképes igazolólapot, viszont kiváló útvonal
jelölést, emléklapot és kitûzõt kaptunk. A Fehér
Dániel-forrásnál zsíros/margarinos kenyér hagymával, Erõs
Pistával, kétféle lekváros kenyér, valamint mogyorókrémes
kenyér, üdítõvel, vagy jeges teával (évek óta szeretnénk elérni, hogy inkább meleg teát kapjunk az üdítõ, meg a jeges tea helyett). A Magas-bércen csoki
(nekünk szaloncukor is), a Várhely-kilátónál Sportszelet, a
célban pedig egész jó virsli és tea volt az ellátmány.
|
