Lõvérek 40
2010.11.20.
Nafe polgártárssal egyeztettem a túra elõtti napokban,hogy ha nem ragaszkodik az egyébként mindkettõnk által kedvelt korai induláshoz teljesíthetnénk együtt a szombatra elrendelt távot.Ismét a vonatos megközelítést választottam és a 08:10-es soproni érkezésûvel utaztam mert így a terv szerint pont a kellõ idõmennyiség állt rendelkezésemre a túra elkavarásoktól mentes teljesítésére illetve a kiválasztott esti vonat elérésére.A személyvonat a tõle megszokott csigatempóban és 3 percenkénti megállásokkal,de legalább pontosan érkezett a nyugati végekre,így 08:30-as rajtidõvel neki is vágtunk a távnak.
Indulás elõtt azért vetettem egy pillantást a térképünkre,és meglepve vettem tudomásul,hogy a Tacsi-árok környékén még mindig a tavaly elõtti útvonal-a kék sáv már nem létezõ nyomvonala- van berajzolva.Látva ezt Radó Peti mindjárt oda is lépett hozzánk,és készségesen bejelölte nekem a követendõ utat azon a környéken,valamint megnyugtatott hogy szépen ki van szalagozva az egész táv,(és hogy a szalagozás felülír minden jelzést) tehát nem lehet probléma.Ezek hallatán el is tehettem az itinerem,lényegében csak a pecsételésekkor kellett elõvenni,mégiscsak háromszoros Lõvérek 40 teljesítõ leszek ma vagy mifene:)
Már a városban éreztem,hogy az aláöltözet póló-pamutpóló-pulóver plusz polármellény kombinációból az utoljára említettõl sürgõsen,még az emelkedõk elõtt meg kell szabadulnom így ezt a lépést meg is húztam még a Sövény-köz elõtt.Masszív ködöket ígértek mára ezért öltöztem be ennyire,amely jóslat sajnos,vagy szerencsére nem vált valóra.A közlekedõk valszeg nem bánták a köd elmaradását,a túra hangulatának viszont jót tett volna,nem mintha bármi panaszra lenne okom így is.
A többiek az öltözködés közben aztán jól elhúztak,futhattam utánuk.
Hogy mennyire nem hátrány,hogy tovább látunk 10 méternél már az említett közben kiderült,balra tekintgetve egy domboldalon az eddigi túrákon általam nem észlelt vegyes építészeti stíluselemeket magán hordozó templomépületben gyönyörködhettünk.A térkép alapján talán a Karmelita templom lehetett.Aztán haladás tovább:át a Bánfalvi úton,végig a Turista utcán,majd el a romos malomépület,az Ózon kemping mellett és a kapaszkodó végén már ki is értünk a városból.Sajnos idén szõlõt már nem sikerült csipegetnem a szokott helyemen,a szezonban sem volt sok gyümölcs ebben az évben,nemhogy most.
A héten lehullott csapadéknak köszönhetõen(na meg hogy a talaj az ezévben lehullott extra sok csapadéknak köszönhetõen szinte mindenütt telített már vízzel és egy cseppet sem képes már magába szívni)már itt az út elején ízelítõt kaptunk a ránk váró csúszkálásból.Szerencsénkre a fák levelei jótékony réteget képeztek a sár felett,így ha csúszkáltunk is eleget mégsem lettünk nyakig trutyisak.Az Ágfalvára levezetõ fenyõalagútban sem lehetett nagyon rohanni,így idén jó tíz perccel a megszokott idõn túlira nyúlt az elsõ etap menetideje.Ell.ponton nem idõztünk,a pecsét begyûjtése után folytattuk a túrát.A falut egy hangulatos kis utcán hagytuk el,majd jött az „amúgy is”most meg aztán kimondottan dagonyás szakasz.A szõlõ mellett a már-már szokásos almaszedést is mellõznöm kellett alma hiányában,így csalódottan dagasztottuk tovább a sarat.Szétterült idõszakos patakon próbáltunk átkelni száraz lábbal,nekünk bakancsban ez nem is okozott gondot,a spotcipõsöknek itt a túra elején szinte biztos,hogy el kellett szenvedniük a beázást.Aztán el egy rét mellett,majd felkaptattunk a 25-ös és a 40-es táv szétválását jelentõ keresztezõdéshez.
Mi folytattuk az emelkedést a térképen Felsõ-Tödl néven jelzett domboldalban,majd egy erõs,de szerencsére meredekségének köszönhetõen megfelelõen száraz lejtõt követõen lényegében szintben haladva jutottunk ki a Terv út már kellõképp elhomokosodott murvájára.Most láttam elérkezettnek az idõt a reggelizéshez(kezdtem teljesen lemerülni,de eddig nem mertem enni)napok óta háborgó iszonyú gyatra gyomromat eddig pálinka hiányában étcsokival próbáltam lenyugtatni,illetve mûködését valamennyire beszabályozni:)A felborulást elkerülendõ viszont már nem volt mit tenni,enni kellett:)
Jó két kilométert kanyarogtunk ezen az úton,majd egy éles kanyarral hagytuk elmenni a Liget-erdõ felé,mi meg leszálltunk róla és nyugati,dél-nyugati irányban ráálltunk a határsávra.Sajnos a nyírfák már elhullajtották leveleiket,így az erdõt már „csak”a törzsükkel színezték,az õszi színeket emellett a vörösfenyõk sárguló-barnuló tûlevelei és a „normál”(értsd:örökzöld) fenyõk erõs zöldje szolgáltatta.Na,meg a mindent vastagon elborító avar a maga sárgás-barnás szõnyegével.
Ausztria határán átkeltünk néhány huplin,a huplikat a valamikori keresztelõn nemes egyszerûséggel Elsõ-,Második-,Harmadik-,illetve Negydik-halomnak nevezték el a dolgot nem túlságosan megbonyolító névadók.Urak asztalánál visszafordultunk dél-keletnek,majd lényegében eseménytelen út következett a Magasbérci-kilátóig,csak néha egy-egy komolyabb sáros-vizenyõs rész vitt változatosságot a szakaszba.A kilátónál begyûjtöttük második pecsétünket.A kedves pontõröktõl a csokin felül szaloncukrot is kaptunk,elmajszoltuk az édességeket majd indultunk is tovább.A kilátóba felmenni nem volt sok értelme,amúgy sem túl magas,na meg az levegõ sem volt annyira tiszta.
Haladtunk a határsávon,a balról feltûnõ Újhermes épületei jelezték,hogy hamarosan lekanyarodhatunk a piros kereszten Brannbergbánya felé.Így is lett,áthaladtunk a településen,majd a legendás Szent-Borbála templomnál elfordultunk a játszótér felé,majd egy megszeppent kutyaformát leugrasztva a szûk,vízmosott ösvényrõl,azon megindulva felkúsztunk a Havas-bércre.Ez egy kis ízelítõ volt a forrás után ránk váró nehézségekbõl:)
A Görbehalom melletti Fehér Dániel-forrásnál megebédeltünk.Én nagyon finom csipkebogyó-lekváros kenyérrel csillapítottam az éhségemet,a kenyereket jeges teával csúsztathattam le a gyomromba,hála a minden igényt kielégítõ ellátásnak.A pihenõhely melletti,általam Rák(Bánfalvi)-patakként beazonosított vízfolyás a mostanság szokásoshoz híven meglehetõsen nagy vízhozamot produkált,éppen ezért eléggé meglepett,hogy a forrás meg épp hogy csak csörgedezett.Nem baj,a szokásos vízcsere-rituálét azért most is elvégeztem.Aztán miután mindegyikünk jóllakott majd szomját is oltotta,megelõzendõ a lemerevedést gyorsan elindultunk az utolsó 15 kilométerre.
Most jött a java!A forrástól talpaltunk kicsit felfelé,majd egy szûk,szalagozás nélkül könnyen elkerülhetõ-mivel bejárata turistajelzéssel nem ellátott-bozótoson keresztül leereszkedtünk a Havasi-árokba.Egy meglehetõsen ingatag,korhadt hídon átkeltünk a Kovács-patakon(Feri inkább az átugrást választotta,igaza is volt)majd jobbra fordultunk az árokban és pár méter után a jó sáros,csúszós úton felügyeskedtük magunkat a Poloskás-bérc oldalába.A lokális maximumon visszafordulva szép kilátásunk adódott az alattunk elterülõ tájra.Itt belebotlottunk a Soproni-hegységre oly jellemzõ jelzéskuszaság egy újabb gyöngyszemébe,a semmibõl elõkerült egy friss kék 3szög lelzés.A térképet nézve talán piros 3szög lehetett valamikor,de az is lehet hogy nem.Ezt az új jelzést aztán gyorsan el is hagytuk haladtunk tovább a piroson,majd szalagozás mentén(a kapott térképünkön ez a levágás ugyan a valós útvonalon van jelezve,csak a jelzésváltás nincs említve)a piros 3szögön lezúdultunk a Köves-árokba.A Köves-patakon már egy renovált hídon kelhettünk át,majd az Ultrák egy elég mély avarral borított ösvényén gyûjthettük be az újabb szinteket.Állítanom is kellett újra a túrabot már amúgy is megnövelt hosszán az itt tapasztalt extrán laza talaj miatt.Az Ultrák oldalának elhagyása után bevetettük magunkat a vadregényes Tolvaj-árokba,ami még mindig a túra egyik legszebb része szerintem,még ha a sok bedõlt fa,és a patakon való számos átkelés nehezen járhatóvá is teszi.Azért nem egy Burok-völgy,ne ijedjen meg senki:)
Az árokból nem kis szintemelkedéssel aztán felballagtunk a Várhely-kilátóhoz,ahol a pecsét mellé Sport szeletet kaptunk.Ennek a kilátónak a megmászását is töröltük a programból,visszaereszkedtünk a Bella-emlékig majd a kék tavaly óta használt új nyomvonalán(kapott térképen nem rajzolták át a szervezõk-EJNYE!)kanyarogtunk egyet egy kellemes épített erdei úton a Tacsi-árok jobb peremén.Az látszott,hogy ezt az utat a hegyoldalba nem csak úgy kitaposták,hanem építették,ha a Bakonyban lennénk azt mondanám,hogy egy régi kisvasút nyomvonala,de a térkép semmi ilyenrõl nem tesz említést.Erdészeti gépeknek szûk,néhol még egy személygépkocsi sem férne el rajta,úgyhogy én arra gondolok,hogy símán csak túrázási lehetõségként hozták létre a valamikori mesterek.Jól tették,ez is egy szép része lett így az útvonalunknak.Ha nem is jelentõsen,de módosult viszont így a túra távja,a Bella-emlék-Hétbükkfa távolság minimum a duplájára nõtt ,véleményünk szerint ez több,mint 2 kilométerrel növeli az össztávot.
Idén aztán már a tavalyi tapasztalatokat felhasználva Hétbükkfánál nem mentünk el jobbra az új kékkel,hanem követtük a szalagokat és a sárga jelzést.Hétbükkfát észre sem vettük,ill. nafe közölte,hogy már elhagytuk,sebaj,semmirõl nem maradtunk le.A Várhelytõl idáig irgalmatlan tempót produkáltunk,lényegében végig lejt az út,símán 6 felettire,7-hez közelire tettük a sebességünket,engem hajtott a vonatom indulási idejének közeledése,Feri és Tamás(ha még nem említettem volna,hármasban haladtunk) meg mit tudott mást csinálni,felvette a tempót:)Az aszfalt elõtt Tamás kért is egy kis lassulást,megnyugtattam,hogy hamarosan be fog következni,a Károly-magaslatra már nem tudunk ilyen sebességgel felrohanni:)
Felaszfaltoztunk tehát a kilátó tövébe,majd most a térképünk által is jelzett és jól kiszalagozott ágán kezdtünk el leereszkedni onnan a zöld 3szögön.Ami nekem még a szürkületet figyelembe véve is határozottan kéknek tûnt,de lehet hogy csak megfakult,vagy egyszerûen tévedek.Az út ezen szakasza az eddigiekhez hasonlóan szalagokkal is megfelelõ mértékben meg volt erõsítve,nem is volt semmi probléma,szépen leértünk a Lõver szállóhoz,ahol aztán megint elképesztõ jelzésözön fogadott a szivárvány minden színében:)Elhaladtunk a Szívszanatórium mellett,majd átkeltünk a Lõvér körúton és a régen piros,most kék sáv mentén megközelítettük az iskolát.Az utolsó kanyar elõtt elhasználtuk a közönség segítségét,és a kapott infót felhasználva dobtunk egy utolsó balost.Ahogy a lányka mondta,szemben megláttuk az iskolát.A Várhely-kilátótól 15:23-kor indultunk,a célban némi udvari-pocsolyás bakancsmosogatás után én 16:58-kor regisztráltam.Az itinerünk ezt a távolságot 6.8 kiloméresre teszi,szerintünk símán van az új útvonallal 9 felett,úgyhogy szakítottunk rendesen:)
Így viszont kényelmesen lemosakodhattam,átöltözhettem,megvacsorázhattam,majd ugyanilyen kényelmesen kisétáltam a vonatra,amin egy feltûnõen csinos jegyvizsgáló kisasszony és megannyi utazó társaságában hazasuhantam Gyõrbe.
Történelmet írtunk,harmadjára sikerült ugyanis a valódi Lõvérek 40-et lejárnom:)A túrával idén minden rendben volt,az ellátás pazar,a szervezõk kedvesek.A kisméretû emléklap az én ízlésvilágomnak kicsit zsúfolt és nagyon színes,az új virágos(talán ciklámenes,mégiscsak Sopronban vagyunk) kitûzõ viszont kimondottan tetszik.Egy fekete pontot azért ki kell osztanom a térkép miatt,én azért csak átrajzolnám az útvonalat a valóban lejárandóra,és felhívnám a túrázók figyelmét a jelzéseknél elõforduló anomáliákra.
Köszönöm a lehetõséget.
dnvzoli |
