Túrabeszámolók


Piros túrák / Magyar Vándor

biborTúra éve: 20102010.11.02 20:09:32


P85


A Rómaifürdõnél egyöntetûen leszáll a HÉV-népe. A tömegben észreveszek pár ismerõst, többek között  R.Istvánt akinek már kezében az itiner. Amíg én is nevezek rábízom a csomagszállítást reménykedve,  hogy nem valahova a kopár – kietlen csárdához küldeti a cuccaimat:)  7 után végülis elindulunk , István egybõl 5 perc hátránnyal.


Rózsaszín nyilak a földön precízen felfestve: nem is a pirost fogjuk követni ma, hanem a rózsaszínt! Csillaghegy megállóig a didergés különbözõ fokain esünk át, majd megkegyelmez az út és emelkedni kezd. Valamiért azt hiszem, hogy az a domb felettünk már a Kevély. Fent csodálom, hogy milyen hamar odaértünk és nem is volt meredek. István a láthatáron rámutat egy foltra, hogy AZ a Kevély : )


 Egy nyílt részre érve a „Kinizsi-reflex” kifejezésen mosolyoghatunk, a tereprutin kihasználása néhány embernél elõtör. A mûúton még frissen átlavírozunk,  a murvás úton több hobbi-futó elhúz mellettünk, s ahogy rendületlen futnak felfelé elgondolkodok, szólni kéne nekik, hogy héé emelkedik! Úgy látszik, nem vették észre:)  A köveken felcsúszkálok, s egyre kellemesebbé válik a hõérzet. A csúcs elõtti kilátópontnál sokan fényképezik a párás tájat. A Monoton Maratonra hívja fel a figyelmet egy kihelyezett lap, ebbõl már sejthetõ, hogy a csúcson Bubuék tanyáznak. Megkapjuk a pecsétet tõlük s a novellányi itinert jobban átlapozom. Kíváncsi lennék hányan olvasták már végig a részletes útvonal leírást.. talán még receptek is vannak benne, viszont a táv- és szintadatokra (vagyis a számomra érdekes részre) nagyon eldugott helyen akadok rá. Esetleg a  mozgalmak vagy a hosszmetszet helyén jobban kézre esne,de tudom ha Japánban egy papírból Jedi-lovagot tudnak hajtogatni lézerkarddal, talán Magyarországon  is sikerülhet odahajtani az itinert ahol érdekes.


A Kevély-nyeregbe  a fagy vagy egyéni bénázás miatt veszettül csúsznak a kövek, onnantól szinte mindenki futósra veszi a figurát. Elvonatozgatunk, a móka vége a csobánkai mûút. Az aszfaltra ráfagyott a dér, érdekes figurákat lehet rajta bemutatni a fák közül kiesve rá. Ha valaki nem fékez akár a patakig is elcsúszhat: )  Egy  autó parkol nem messze, benne a nõ jól álcázott szurkolóként telefonál, biztos tetszett neki a mûsor.


Az aszfalton a „fizikai akadály” KRESZ-tábla akár a túrázókra is figyelmeztethetne. Javaslom, jövõre ugyanez a tábla kerüljön kihelyezésre Dobogókõ, Nagy-Szénás stb. elõtt!: ) Csikóváralján 1-1 tejkaramell jár a feltételes pont pecsétje mellé. Az aszalt barackból csemegézek és rég látott ismerõst is felfedezhetek a pontõrök között Toni személyében: ) Nem messze innen Olahtamasék bíztatva állnak az út mentén. Sajnos több szurkoló nem is akadt az egész túrán, pedig úgy hallottam még szórólapoztak is.  A Tölgyikreknél kutyA  pecsétel. Nézzük a köv. pontot: Dömös, bõ tizes. Akkor 11-re ott vagyunk – ha szaladunk: ) Megindulunk lefelé mint a vadludak, ám hamar feltûnik, hogy csak sárga virít rám a fákról. Álljon meg a menet, ma pirulni kéne! Fent elágazott, nem messze a ponttól. Átcsörtetünk az avaron a pirosra. Ez a rohanás átka: )  Bükkipuszta környékén utolér minket Hajduskaék párosa akik szökkennek párat és már Dömösön vannak mire a vízjárta réten átsétálunk. Csak tudnám honnan van ennyi víz , mikor nem esett vagy két hete és lejt, tehát le kéne folynia..  Az erdõ szélén befagyott pocsolyák, tõle pár méterre szikrázó napsütés.. A Szõke- forrás völgye most is nagyon szép. Kb. fél órával Balázsék után jönnek csak a következõ futók. Majd a kápolna elõtt nem sokkal próbálkozunk a lehetetlennel, Pap Gabiékat visszaelõzni :D Természetesen nem sikerül. Dömösön alig tudok elszakadni a nutellás keksztõl! Egyre több futó érkezik, Ebola rázza nekik a kolompot, olyan a hangulat mint egy május 1.-i vásárban. Jó lenne elidõzni a sok fincsi kaja mellett,ám az egyetlen nagyobb meghódítani való:  Dobogókõ vár. Ha látnám magam kívülrõl, egy lassított felvétel lenne. Próbálok nem leszakadni, ám ugyanannyi erõvel sokkal lassabban haladok az új, elsõként ezen a túrán tesztelt cipõnek „hála”. Olyan kiváló tulajdonságait fedezhettem fel, hogy a köveken semmi tapadása, a bokámnál mintha bõ lenne, a kislábujjam ugyanakkor nyomja és  „gumicsizmában csónakázok” - feeling. Pozitívuma annyi, hogy nem ázott át a mocsaras réten, ja meg megy a felsõmhöz színben: )


A Szakó- nyereg utáni szûk ösvényen egy biciklis társaság türelmesen félreállt, meglepõ volt a figyelmességük. A Rezsõ- kilátótól ugrásszerûen növekszik a magas sarkúban, kocsi kulccsal lévõ egyének száma: közel már a parkoló. A ház elõtt Moiwa bélyegez. A banán- lerakatból egyet megragadok, majd a házba vonulunk. István forralt borral melegíti magát, én tokaji félédessel. Elborozgatunk, a hatos átlag megvan így is. Pedig baromi lassúnak érzem magam ma. Felfrissülve továbbállunk a megrohamozott pont mellett.


Fagyoskatona elõtt a nõi futók is utol érnek minket. Siethetõ részek után a p.szántói mûútra kicsöppenve egy autós túl közel sorol be.. Innen megismerhetem az új pirosat, a Téry- túrán még a régin találtunk le valahogy a Csévi- nyeregtõl. Most a rózsaszínen: ) gondolkodni sem kell az útirányon. A Csévi- nyeregnél Geriék  pontja fogad. Nem volt tömeg kis kaja, csoki, mazsola itt is akadt: ) Tovább a PS-n.. kezd gyanús lenni, hogy az a meredek képzõdmény utunkba kerül hamarosan ami a Sárga70 óta a privát „azannya” részeknél szerepel nálam. Élesen fel a kerítés mellett, ez tényleg az. A Fehér- hegy visszatér: ) Nem csalódtam benne, cserébe hamarosan a csodaszép fenyõerdõben  tekereghetünk. A Kopárnál kissé kaotikus állapot, biztos sokan voltunk egyszerre. A gulyást most nincs kedvem válogatni, helyette szamócalekváros- vajas kenyér, mézes- vajas kenyér lesz a menü. Közben befutnak Yoyoék, Vaddinó stb.


Jóllakottan a 10-es úton is nehezebb átjutni.. Vaddinóval kiegészülve megmásszuk a Kakukk-hegyet (TT-és Murphy- törvénye:  etetõpont után mindig emelkedõ jön.. ) Pilisszentiván után jön a homokozás, ahol néhány lovassal találkozunk. Hosszú- árok elõtt újabb csoki, kell az energia. Az árok tényleg árok és fel kell vergõdni belõle a Nagy- Szénásra. A cipõt itt már szidom, s fogadkozok, hogy Budaõrsön bizony leveszem és inkább mezítláb megyek a célba; különben is földhöz vágom rögtön!: ) Lemaradok s Dömötörék késztetnek csak mosolyra nyüglõdésem közepette. Akárki is csinálta a figurákat, tök jók lettek: ) A ponton kedvesen hagytak nekem pár kocka birsalmasajtot a fiúk, ám azon ritka növények közé tartozik amit nem szeretek. Viszont van sok más finomság. Nagykovácsiba lefelé a P sokkal barátságosabb mint a „megszokott” kék. Siettünk is le, irány a plébánia. Nagykovácsiban Vinatti már túloldalt szembõl jön. Még éppen világosban, este 6kor nyitjuk az ajtót. Bent kávéval is kínálnak,  a savanyú uborkás kenyér mellé megiszok egyet. Lámpát kapcsolunk és a juliannamajori mûútnál újabb jelentõsebb kajapontba ütközünk Sistergõnél: ) Bár éhes nem vagyok, a kóla házi kõrözöttes kenyérrel, kakaós sütivel isteni csak az íze kedvéért. Hiába, a Kopártól igazi gasztro-túrán vehettem részt: ) A Fekete- fej bukkanója  után megnézzük a Hárs- hegyi körutat. Sötétben megfelelõen monoton, fõleg Vaddinónak, õ kicsit több kört tett meg már  rajta. Szépjuhászné, aztán János hegy az utolsó jelentõsebb szint. Sok forduló a szerpentinen amíg Joeyline-ékhoz érünk. Ha már gasztrotúra, itt eszek elõször aszalt kivit, s aszalva fincsi. Pedig nyersen meg nem enném. Az utolsó adag kólákat elpusztítjuk,  majd fél óra alatt lent vagyunk Makkosmárián. Közben utolérjük Vinattiékat. Õk is sietõsen mennek.. Szõtcs Mikiék a sátorból még egy müzlit nyomnak a kezünkbe. Az idõt nézzük, bent leszünk tízre- nem leszünk bent tízre? Elindulunk , felfelé persze és full kómásan megyek mint a bolondok, arra eszmélek, hogy nekimentem egy sorompónak. Késõbb Isvánt nézem szellemnek az út szélén. Egyébként teljesen jól vagyok: )  Az emelkedõnek vége, köves ösvényen vágódunk le az aszfaltra. Néhány perc és felettünk már a bíztató „Szabadság út” utcatábla. A rózsaszín nyilak vezetnek a kapu elé ahova vigyori cél feliratot festettek. Tízre végül nem értünk be, csak 22:01re. Megkapjuk az oklevelet, a Piros csokit és Ebola a lábméretemre is rákérdez: ) Van zuhany, az étkezõben minden földi jó, a hajnali hazafelé logisztika csodái elõtt. Nekem nagyon tetszett a túra, köszönet annak a rengeteg embernek aki megszervezte és a tõle telhetõ legjobbat próbálta a résztvevõknek nyújtani!