Túrabeszámolók


BUÉK

larzenTúra éve: 20042005.03.04 16:14:58
A klasszik formációt (Ákibácsi meg én) futóbolond Hiver és -balázs- egészítette ki. Igazoltan hiányzott Tapírka, aki szilveszter óta még nem tért haza külföldrõl.
Decemberben már futottunk két BUÉK 20 kört, igazán jó hegyi alapozó edzés ez, kimért útvonallal, jó sok szinttel. Nekem eddig még nem sikerült két óra alá menni (Áki és Tapírka már 1:57 környékén járt).
Edzéseken Fenyõgyöngyétõl indultunk. Tartottam a hûvösvölgyi rajttól, mert erõbõl nekiindulva (ákibácsi-larzen módszer szerint) elég durva a Vadaskert - Újlaki-hegy szakasz. Másrészrõl viszont bíztató, hogy nem a végére marad, amikor már kezd fáradni az ember. Majd kiderül...

Belépve a csarnokba, percekig próbáltuk megérteni a rendezõelvet. Hova kellene beállni? Honnan szerezzünk nevezési lapot? Megunva a dolgot eldöntöttük, hogy inkább nem nevezünk, így vissza is mentünk az autóhoz. Kilenc körül indultunk el.

Ahogy sejtettem, Áki kemény tempóval indított, iparkodtunk utána. Vadaskert még úgy-ahogy ment, de az Újlaki-hegy lépcsõjébe bele kellett gyalogolnom. Pedig ezt már egyszer megfutottam. Pulzusom az egekben, a parkolónál alig bírtam újra futásra váltani. El is húztak a többiek, és csak nem bírtam beérni õket. Állandóan megvolt a húsz méter elõnyük. Innen azért már könnyebb volt a terep, lassan beálltak a dolgok a helyes mederbe. HHH-n odaköszöntem Ebolának és már indultunk is lefele a mûúthoz. Itt értem be a többieket, majd az út melletti kéken jól megnyújtottam a lépéseimet. Próbáltam erõs tempót menni, hiszen síkon a többiek sokkal jobbak nálam, és nem akartam lemaradni.

Így történt, hogy 36 perc alatt Fenyõgyöngyénél voltunk. A korábbi esetekben ez 40 illetve 44 percet vett igénybe. Nagyon jó eredmény, kérdés, végig bírom-e.

Az Árpád-kilátóhoz felfele egész kényelmesen ment a dolog, lefele még inkább. Az Apáthy-szikla elõtt találkoztunk Kiss Andrissal és társával, akik egy elvétett elágazás miatt lentrõl, a bozótból csörtettek fel. Innen már többé-kevésbé együtt mentünk a célig.

Lelépcsõztünk, Battai-lépcsõ, Zuhatag-sor, aztán felfele az ismerõs utcákon. Ferenc-halom a másik mumus. Gyalog nem túl emlékezetes, na de futva... Itt mindig halálközeli élményem szokott lenni. Most inkább hagytam a többieket elmenni, nyugodtabb tempóban futottam felfele, a beszélgetést meg már a beton elhagyáskor befejeztem. :) Még így is elég kemény volt. A Tündér-hegy oldalán kaptam újra észbe. Eddig soha nem vittem innivalót, most meg kiszáradtam. Áki adott egy kortyot és lemaradt beszélgetni, én meg megpróbáltam a csapatot beérni. Szépjuhásznénál kerültek látótávolságba, és a Nagy-Hárs-hegytõl mentünk újra együtt.

Nagy-Hárs-hegy 1:37 körül lehetett. Innen kb. 20 perc szokott lenni Hûvösvölgy, úgyhogy biztosra vettem, most meglesz a két órás álomidõ. Több emelkedõ már nem maradt, erõbõl is jól bírtam, úgyhogy hosszú lépésekkel mentem Hiver és Balázs mellett. A vége 1:54:45 lett, ami újabb öt perc javítás, úgyhogy bizakodom. Holnap veszek új cipõt, abban még lesz pár perc. Ákival nagyon készülünk a Téli Mátrára.

A rég nem látott Újfiú vitt haza az Örsig, amit nagyon köszönök. 45 perccel elõbb értem haza, mint terveztem.

Zuhany, kis pihenés, ebéd és már indultam is Nagykovácsiba, hogy a BHTCS túrán pontõrködjek.