Elõjáték
A leutazás S.újhelyre külön "élmény" volt: leszakadt felsõvezeték miatt este 9 helyett egy "gyors"vonattal éjjel 1 körül érkeztünk meg.Alig maradt idõnk aludni, ami nem túl szerencsés egy ilyen menet elõtt.
I. Széphalom
Reggel a szervezõk átvisznek minket Széphalomra. Megnézem a múzeumot, a megemlékezés késik,majd a polgármester a Caminót említi és az út spirituális vonatkozásait, erre felkapom a fejem. 10 percet csúszva mi is elindulunk a magunk zarándokútjára, a Zemplénbe. Hegyek magasodnak körülöttünk elõrevetítve milyen sors vár ránk a következõ 2 napon.
Szalagok,az északi zöld bemutatkozik most még szép arcát mutatva. Rudabányácskáig széthúzódik a nem túl népes mezõny, majd a temetõ után ismerkedni kezdek a Zemplén hegyeivel: a Magas- hegyre részben a sífelvonó alatt emberes emelkedõ vezet. A ponton Joeyline ír egy idõt: 11:27. Több mint egy és negyed óra kellett az elsõ bõ 7 km-hez és 400 szinthez. Innen pont olyan lejtõ vezet lefelé amit ki nem állhatok: meredek, kavicsos, seggreesnivaló. Megkönnyebbülten veszem tudomásul, hogy vége van és balra térünk egy szurdokszerû mélyúton. A mûutat megkoccanjuk Rushboy-jal a Zsólyomka -völgyig. A Szár-hegyre szerpentinezünk fel, minden fordulónál emlékkõ, rajta városok neveivel, oldalt gyönyörû kilátással. A Trianon-emlékmûnél újabb pecsét és megerõsítés a pontõröktõl, miszerint tényleg mennydörgést hallottunk.A kápolna mellett ismét meredek lejtõ kezdõdik, az elesésrõl beszélek ám nincs idõm végigmondani a mondatot: "ám az ilyen köveken.." zutty, ennyit errõl.. :) Kis bozótharc, majd a lépcsõkön leérünk a Kovács- villába S.újhelyre ahol a szállásunk is volt. Itt pizza, víztöltés és természetesen felfelé indulunk tovább a Nagy- nyugodó nyereghez. A Vörös- nyeregig még emelkedünk és kezd összeállni a spontán csapat: Rushboy, lépéshiba, Tinca, Czimbály, én. A lefeléket koccanva, ami nagyon jól ellazítja a lábam partokon megfáradt izmait. Aszfaltra érünk, e.p. és víz aztán nyíltabb részeken át jutunk a Fekete- hegyi kilátóba. Melegem van, pecsét után usgyi le. Mikóházáig elõrehúzok nagyon jól futható terep következik, amit néhol kidõlt fák törnek meg. A padoknál víz, banán,keksz, egyéb finomságok várnak ránk.Alsóregmecig az országút betonját koptatjuk majd a Kazinczy kopjafák mellett újabb frissítõ és ellenõrzõ ponton találjuk magunkat.Utána pedig valami tehénszagú, bokáig vizes területen ahol nem akarom megtudni miben gázolunk. Felsõregmecig megint aszfalt, útközben kapunk egy doboz sört ami a faluig el is fogy. Felsõregmec nem tûnik túl barátságos helynek, cigánycsaládok csüngnek a lépcsõkön és néznek minket mint a Mónika-showt. Gazosabb, ember alig járta helyeken fedezzük fel az Õsrög- tanösvény néhány jelét, majd az északi zöld visszatér, megismerkedek a határkövekkel, és kapunk pár csepp esõt. Fel- le és a K+-en érünk el vaddinóék pontjára. Pusztafalu után meglátom a lemenõ napban fürdõ füzéri várat. Igazán szép, ahogy a környék is az. A plébániára 19:58-kor érünk, egész jó tempóban letudva az elsõ etapot. Híg bableves pizzával, majd lefürdök és a melegvíz csodásan felfrissít.
II. Tilalmas
A fiúkkal indulok neki az éjszakának, tartva attól , hogy lemaradok hiszen elég szintes rész jön õk pedig velem ellentétben fellibegnek a partokon:) Hûvösnek tûnik a levegõ- egészen az elsõ buckáig. Pusztafalu után befordulunk az erdõbe és várom az oly sokat emlegetett rémhírû Tolvaj- hegyet. Elõtte még pont, majd elindulunk fel. Szerencsém, hogy sötét van nem látom mi van elõttem, csak érzem hogy nem haladok. Meredek kavicsok között kiköpöm a tüdõm párszor, majd rájövök sokkal könnyebb úgy haladni ha lehajolva kézzel is besegítek. Csurog rólam a víz, gyökkettõvel megyek, felnézek, bandrás61 felettem akár csillag is lehetne olyan magasan jár. Fény: András egy határkövön ül. Hát vége az emelkedõnek? A Tolvaj- hegy porig alázott, rájövök mennyire gyenge vagyok. A hegy csúcsán gyerekcsapatba ütközünk: a vezetõjüknél térkép sincs és eltévedtek, Pusztafaluba akarnak lejutni.. összezavarnak minket és eltévesszük a szalagozást, András gps-e segítségével akadunk rá a helyes útra. Jön az északi zöld, jobbra- balra települések fényei tolakodnak az éj sötétjébe, itt Szlovákia, ott Magyarország, kezdem elveszteni az érzékelést, hogy éppen felfelé vagy lefelé megyek, olyan mindegy a Tolvaj- hegy után ami viszonyítási ponttá válik: ami nem annyira meredek, az nem számít emelkedõnek. K. Koppány frissen elhúz mellettünk majd András kicsit lemarad és utolérek valakit akirõl meglepetten látom, hogy Rushboyom az:) Nagy- Milicen ismét összeáll a csapat:banrás61, Czimbály, Tinca, Rushboy, én. Az északi zöldön megyünk tovább ami jelképe lehetne magyar hazánk sorsának: csúcspontokkal és mély árkokkal tele, gödrökkel, úttalan utakkal, semmibe vezetõ meredekekkel, akadályokkal és burjánzó gazzal ám mindig folytatódik tovább és mikor már a szabadulás reménye felcsillan az eszkárosi mûútnál újabb kemény akadály gördül elénk a Szurok- hegy képében. A Szurok - hegy ami nekem a legnehezebb a hétvége során: elindulok felfelé. Meredek. Sose akar vége lenni csak emelkedik. Végre felérek, egyenes, hol a pont? Óh, még van feljebb. Ismét feljutok valahova, lámpámban fény csillan: csalfa remény csak egy fényvisszaverõs szalag az. Még egy emelkedõ. Kiakadok, sose lesz vége, káromkodok, hol van már? Alig kapok levegõt, nem állhatok meg megyek tovább. Hosszabban egyenes alattam a talaj. Na mi lesz hol a pont? Még egy meredek,felbotorkálok, lezuttyanok a pontõrök mellé és érzem ez a hegy nagy szívás volt. Magamat okolhatom, türelmetlen voltam, túl hamar akartam a csúcsra érni. Bélyegzés, a vizet felszívom mint egy szivacs majd irány a Hálaisten-tetõ. Lefelé a köveken meleget érzek az arcomon: az orrom vérzik, keresek egy zsepit. Kékedig kifújom magam, végre elbúcsúztunk az északi zöld rossz emlékû határköves próbatételeitõl. A Z+-en tök és dinnyeföld szélén megyünk Pányokig ahol újabb e.p. -on frissülhetünk. Tovább a Z+-en embermagas fûben ami a harmattól vizes átáztatja a cipõm, ruhám , bõröm, még tán az agyam is.Széthúzódunk, elõremegyek, kicuppanok a fûrésztelepre és Telkibányán keresek egy nyitva tartó kocsmát- boltot ahol vehetnék vmi energiaitalt, vagy kólát mert ásítozok mint a szamár. Ilyen hosszú falut is rég láttam.. nyitva semmi nincs, úgyhogy változatlan álomkórral pecsételtetem lapom a múzeum elõtt. Leveszem a cipõm, kicsavarom a zoknimat amibõl rendesen folyik a sárszinû víz. Lemondóan visszahúzom és nekiindulok Hollóháza meghódításának. Egy darabig óvatosan emelkedik az út, Tinca elhúz, elõttem valahol bandrás61 botjait hallom én pedig legszívesebben lefeküdnék a földre aludni egyet. Ugyanaz a szekérút ereszkedik végtelen csíkban a szálerdõben. Szép lenne, de most nem tudom élvezni a természetet. Nagy sokára utolérem Andrást, kibukkanunk a település szélére, majd bemegyünk egy boltba ami nem túl nagy választékkal bír de legalább nyitva tart és van benne másfélliteres energiaital. Lehúzok vagy fél litert a pontig, aztán ledõlök aludni a padra. Mondom a srácnak majd ébresszen fel ha legközelebb jön erre valaki. Épphogy elszunyókálok, Czimbály- Rushboy érkezik. Velük indulok tovább kómásan. Sokáig aszfalton megyünk majd az erdõben tekergünk és egyre nyûgösebben elérjük végre Füzért. Reggel 8:47-kor a plébánián másodszor. Eszek valamit, kérem Danit, hogy továbbindulás elõtt hagy aludjak legalább 1 v 2 órát. Nem enged az elhatározásából, hogy majd a 3. szakasz után úgyhogy búcsút intek neki és eldõlök mint a zsák fent. Csütörtökön csak másfél órát aludtam meló miatt, pénteken is csak pár órát mivel a vonat késett, igazán kijár már a pihenés. Kb. 3 perc alatt mély álomba zuhanok.Félálomból rémlik , hogy mintha Tarsonyi Laci mondana valamit majd 12 óra után pár perccel kinyújtózkodok és lemegyek.Azóta senki nem érkezett a 200asok közül.. Egyedül nem akarok nekivágni az ismeretlen szlovák résznek, mert bár ki van szalagozva mégis sok helyen eltévedõs. Márpedig azt nem akarok, semmi kedvem szlovákiában ténferegni az utat keresve egyedül éjszaka. Majd jön Tamási Géza és Attila. Kérdezem õket, akkor majd velük megyek tovább. Összecsapom magam,a cipõm amit a napra tettem majdnem megszáradt, hurrá, várom hogy induljunk, de persze õk is pihennek az éjszaki szakasz után.
III. Szalánc
A plébániáról 14:09-kor indulunk. Tûz a nap melege a szikkadt túrázókra.. A Hideg-kútnál hûsölünk kicsit, majd Bodó-rétnél végre erdõbe fordulunk.Attila szegény le- lemaradozva követ minket, majd szekérúton megyünk az északi zöldig,ahol Kékdroidék õrködnek töretlenül. 15:35, a 6,7 km-t majd másfél óra alatt tettük meg. Számolok, még van több mint 100 km-hez és 3000 szinthez szûk 25 és fél órám. Ezzel a tempóval esély sincs szintidõn belül beérni, egyedül pedig tuti eltévedek és akkor is nyomni kéne a végét majd. S hogy 200 km-en teljesítõ legyek? Jól hangzik, de nem érzek motivációt. Nincs ami azt mondja: mutasd meg mit tudsz bébi! Csak kényelmesen, ez a hétvége a 2 hetes szabadság kezdete, a lazulásról szóljon! - na ez viszont van. Így bár fizikailag teljesen jól vagyok, mégis úgy döntök kihagyom a 3. részt. Maradok Droidékkal, találkozok Boszi72vel aki szegény a váltót futja és nagyon elkavart; majd a Panoráma büfében rövid megálló, aztán visszasétálunk a plébániához. Így a Szaláncból csak egy bõ 13 km-es séta lett az elsõ pontig oda- vissza. Nem érzem magam csalódottnak. Üldögélek, beszélgetek, majd felmegyek alukálni még.Az utolsó 50-esre mindenképp akarok menni, Nina szól éjjel, hogy õk most indulnak, kedves tõle de inkább megvárom Rushboy-ékat aki Remóval elég fáradtan érkezik meg. Szegénykémnek csupa hólyag a lába.. ledõlünk aludni és hajnalban dorombolásra ébredek. Mi a fene? Egy kiscica dörzsölõdik hozzánk:) Nem hagy minket aludni, de tündéri aranyos volt:)
IV. Nyugodó
Összekapom magam, reggelizek pár falatot és 5:32-kor elrajtolunk Rushboy-jal a plébániáról az utolsó menetre. Mivel volt idõm bõven pihengetni az elsõ 100 km után, frissen indulok neki hiszen ez csak 46 km alig több mint 1000 szinttel és nem fáj semmim, nincs vízhólyagom, izomlázam, az élet szép:) Szegény Danin viszont látszik már a megtett bõ 150 km;örülök neki, hogy mellette lehetek a végén és nyugodt lehetek, hogy jól van és bírja még a kilométereket:) A kék kivezet minket egy harmatos mezõre majd a patakon átkelve Füzérkomlósra. Egy bögöly végigkísér az úton, azt hiszem S.újhelyig körülöttem fog zsongani. Valahol megunja a döngést és Bózsván nélküle pecsételünk 7:40-kor a sziklák tövében. Enni- inni bõven kapunk majd egy szurdokos rész után megérkezünk Kishutára. A kocsma nincs nyitva, elõtte leülünk a padokon pihizni. Nagyhutáig aszfalt, Judit és Ildi autózik el mellettünk kétszer, bíztatnak minket.Majd W. Gézaék, és Nagyhután népesebb e.p. fogad minket.Remo is befut, õ marad még kicsit, mi pedig a KN emelkedõin felballagunk az Eszkála- rétig. A turistaháznál már nincsenek pontõrök, de a sok kaját és innivalót otthagyták: mintha mézeskalács házikót találtunk volna. Bélyegzünk magunknak, majd eltesszük és levisszük a bélyegzõt, a bólyát és amit tudunk megeszünk: mogyorós csoki, teasüti, sós mogyi, kóla.. de sajnos mindent nem tudunk és fájó szívvel hagyjuk ott a sok finomságot. Remó utolér és elhúz mellettünk,Makkoshotykáig jól futható szekérút visz le ám most nem tudjuk kihasználni. Danira bízom a tempót, nem akarom õt siettetni. Favágások, rövid bozótos, meredek lejtõ: megérkezünk.Remót utolérjük és a fiúk benyomják magukat a kút vize alá, nem hiába, melegszik az idõ. A Meczner- kúriánál Baksa Józsiék õrködnek. Mellette a kocsmában Dani betölti a jól bevált csodaitálát és tényleg hat: sokkal frissebb lesz utána.A dombokon melegít minket a nap majd erdõben a jól hangzó Ciróka- nyakig emelkedünk, aztán a Tengerszemig. Danit a víz és vérhólyagok itt már eléggé kínozzák, ragasztgatok rá még egy réteget, sajnos mással nem tudok neki segíteni:( Remó már elment, így csak ránk vártak a pontõrök. Lemegyünk a kilátóból hosszabb lejtõvel. Alján frissítõpont ahol én hülye nem töltök vizet. Ennek késõbb lesz jelentõsége..a szalagok bujj-bujj zöldágas bozótosba vezetnek, de ha erre jön a piros hát erre jön.. fenyõfák mellett jutunk fel a pocsolyák nagy birodalmába. Ugrálni és kerülgetni a sok vizet.. sajnálom Danim, fájós lábbal derekasan végigküzdi magát itt is. Õ üdítõ-párti, én sima vizet szoktam útközben inni, úgyhogy csak ezt tudom neki adni a Rákóczi- fánál lévõ bólyánál. Innen már nem lenne messze a cél, ám a következõ 3,5 km-es és 130 m szintes rész a nyakamat rá, hogy hosszabb. Tekergünk fel- le a kis árkokon és buckákon majd nagy sokára kiérünk egy aszfaltra. Nem messze buszmegálló, elszaladok megnézni mégis hol vagyunk: S.újhely, Kácsárd - tetõ. Frissítõpont nincsen, biztos bementek már; pedig itt lett volna a legnagyobb szükségünk folyadék- utánpótlásra. Maradt vagy 3 deci vizem, iszunk és pár kortynyit elteszek "csúcsvíznek". Akkor irány a Nagy- nyugodó. Lassan fogy az emelkedõ, szomjas vagyok, melegem van. Felérve egy szintútra elõször nem merem elbízni magam, hogy a nyeregben vagyunk. Pedig de. A jelzések elágazásánál lehuppanunk a földre. Dani szerint ide kellett volna depóztatni egy rekesz sört. Van benne valami:) Ez volt az utolsó emelkedõ, a cél 1,3 km-re van és maradt egy óránk beérni. Ránézek, jó lenne átérezni milyen itt ülni 200 km után. Büszke vagyok rá, amiért ilyen kitartóan, türelmesen, fájdalmakat elviselve végül megnyugodhat a Nyugodó- nyeregben. Elindulunk lefelé, lábunk alatt szekérút, alattunk házak, kutyaugatás hangja, elõttünk az ismerõs K+, és mellettem legyen bármennyire is nyúzott és fáradt: Dani, akit így is szeretek:) Köves út, vízfolyás, házak és a Kovács- villa. Beérünk, a jelenlévõk tapsolnak és gratulálnak: megérdemli Dani, ez az õ pillanata.
Fürdés, evés- ivás után pedig a hazafelé tartó még hosszabb út vár, s tudom hogy a vége felé ebben a percben is ott magasodnak az imádott Börzsöny hegyei amikben olyan jó lesz tekeregni a következõ napokban.
Elismerésem a szervezõknek amiért hisznek a túrában és rengeteg munkát beleadtak elõtte- utána, és persze azoknak akik bármilyen távon végigmentek!
|
