Túrabeszámolók


Patai Mátra

TonnakilométerTúra éve: 20102010.07.27 12:03:00

Patai Mátra 30


31,6 km, 1530 szint


Fél ötkor csörög az óra. A családom még aluszik, most fordulnak a másik oldalukra. Pár perccel öt elõtt indulok Csemõbõl. Az úton alig jár valaki, így gyorsan érek Gyöngyöspatára. Az iskolával szembeni parkolóban még találok helyet. A nevezést gördülékenyen sikerül lerendezni és már indulhatok is. Az elmúlt napok forrósága után kellemesen hûs szellõ járja az utcákat, amint megindulok utamon. A falu szélén az európai normákat kevésbé magukénak érzõ roma honfitársaink házai mellett vezet az út. A jellegzetes udvarkép elszomorít. Inkább kilépek és irány az erdõ. Még jó hogy a lábam elé néztem, mert az út közepén éktelenkedõ halmocska arról árulkodik, valaki nem ért el addig, ahová még a király is gyalog jár. Ennek fele sem tréfa. Szerencsére kiérek a faluból, ahol valamikor szebb napokat látott szõlõk között vezet az út. A villanyvezetéknél hirtrelen jobb kanyar, innen tényleg emelkedni kezd az út. A cserjésben keskeny utat vágtak, mindig a lábam elé kell nézni, ne botoljak a csonkokban. Már sokan jönnek visszafelé a Kecskés hegyrõl, köszönünk egymásnak. A hegy tetején van az ellenõrzõpont. A kedves pontõrök mindenkinek javasolják, hogy nézzen szét, mert nagyon jó a kilátás. Megfogadom tanácsukat. Ma úgyis olyan nézelõdõs, fényképezõs túrára készültem.


A faluba visszafelé vezetõ út hamar megvan, s itt a falu más arcát mutatja. Szép házak között, gondolatébresztõ pincesoron át vezet az utunk. Egyszer csak elveszítem a turistajelet, de az útvonalleírás alapján, a Várhegy tetején álló országzászlónál lesz az ellenõrzõpont. A szintvonalra merõlegesen, rövid, de erõs kaptatóval felérek. Pecsételés, majd szétnézek, a kilátás nagyszerû. Felülnézetbõl látható a település. Próbálom megkeresni szememmel a rajt helyét. Azt nem, de a jellegzetes Patai templomtorony szépen virít. Túloldalon a Havas, nem tûnik veszélyesnek, még ma azt is útba ejtem. Irány tovább. A pont után a vízmûnél a szalagozás elágazik. Nézem a térképet, olvasom az itinert, nem lettem okosabb. Elindulok egy irányba, majd a másikba. Lesz, ami lesz. Véletlenül jól döntöttem (sokan nem). Szerintem ezen az egy helyen kíván hagynivalót maga után az itiner (mint késõbb kiderült, másutt mindenütt jól követhetõ.) Újra szõlõ táblák között vezet az út, majd beér az erdõbe. Kellemes kanyargós ösvényen haladok, mely ismét kikanyarodik a nyílt terepre. Itt található az egyetlen mozgó ellenõrzõpont. Bíztatnak, hogy nemsokára lesz ellátmány is. Kevesebb, mint egy km múlva etetõpont. Több láda õszi- és sárgabarack, dinnye, pogácsa, ásványvíz. Még nem vagyok sem éhes, sem szomjas, udvariasságból veszek egy barackot. Egyenletesen emelkedõ, kanyargós úton érem el a Fajzati vadászház elõtti keresztezõdést, mely egyben a 3. ellenõrzõpont. Újabb lakoma. Zsíros kenyér, hagyma, csalamádé, legalább négyféle házi lekvár közül lehet választani és természetesen gyümölcs-gyümölcs. Nem tudok ellenállni, falatozok egyet. Feltöltöm vízkészletemet, irány a Tót-hegyes. A kaptató állandósul, néha jól esik megállni. A gerincen észak felé haladva egyik helyen jó kilátás.Szemben a Havas és ott mögötte a Muzsla, Koncsúr. Azonnal elõugranak a Hanák Kolos túra emlékképei. A hármas határ után letérek jobbra, majd kiérve egy dózerútra meglátom a Világos-hegyet. Csak semmi türelmetlenség, elõbb a Tót-Hegyes vár rám! Újra betérek az erdõbe. Gallyropogás, valaki jön szembe, nahát ezek vaddisznók! Három koca, összesen tizenöt malaccal. Megállok, hadd menjenek. Kicsit módosítják útvonalukat a sûrûbb rész felé, de nem rohannak. Hosszasan haladnak velem párhuzamosan, de ellenkezõ irányba. Õk vannak itthon. Tovább indulok, még egy kanyar és már itt is van a Z négyzet, majd Z háromszög. A lucfenyõk között haladok felfelé. A szembõl jövõk már pecsételtek. Elég hamar felérek a csúcsra. Nehezebbre emlékeztem a Mátra 115-rõl. Akkor éjszaka palacsintát sütött a pontõr a túrázóknak. Kicsit szemerkél az esõ, de jól esik a hûtés. A Csúcson a kedves pontõr hölgyek csokival kínálnak, de inkább megkérem Õket, fényképezzenek le. Innen irány a Babik kút.  Még van vizem bõven, de frissre cserélem. Ilyen jó vizet se iszok mostanában. Nemsokára fakitermelõk tisztítják a fiatalost. Köszönök, fogadják. Kis lejtõs rész után elérek a Világos-hegy elé. Egy rövid „Isten segíts!” és már lassan, de biztosan kaptatok is felfelé. A fák aztán elmaradnak, gyepes ösvényben folytatódik az út és a végén azok a csodálatos sziklák. A Mátra 115-ön megfogadtam, ide még eljövök, hát itt vagyok. Nyugodtan fényképezek, nézelõdök. Körben sok csúcsot megismerek. Ott is, és ott is jártam már! Hiába, a Mátra gyönyörû!


Tudom lefelé elég meredek, ügyelek a fájós bokámra. Elég egy rossz lépés... Jajj! ("Azt a ...!") Na errõl beszélek. Ettõl fogva kicsit asszimetrikusak lesznek a lépéseim. Aztán a meredek lejtõ szépen lankássá válik. Kárpótol a fájdalomért a gyönyörû táj, a pompás levegõ, a csend. Nagyon figyelem, mikor lesz a Z háromszögrõl a Z+ leágazás. Ma nem szeretnék Gyöngyöstarjánba menni. Aggodalmam alaptalan könnyen észrevehetõ, már itt is van. Hangulatos ez a szakasz, kár, hogy ilyen rövid. Az erdõbõl kiérve újra ellenõrzõpont, (a 3. és egyben az 5.). A zsíros kenyér már bevált, ezt választom és egy szelet dinnyét.


Irány a Havas. Minél feljebb érek az út egyre meredekebb. Nagyon becsapós, de élvezem a mászást. A végén sokszor meg kell álljak levegõt venni. Hiába a 125 kilómmal nem erre vagyok méretezve. De miért is ne? Csak azért is felmegyek, már nincs sok hátra. A csúcs elõtt srácok üldögélnek a 6. ellenõrzõponton. Pecsételés, fénykép és már megyek is lefelé. Pár kilométer a célig, hivatalosan már nem lesz szintemelkedés. A fájós bokámnak a lejtõ nem tetszik vissza is lassulok, de a szintidõ azért nincs veszélyben. A Havasról leérve már erõsen süt a nap. Egy patak mellett haladok a faluig, pár utca és már bent is vagyok a célban. Oklevél, kitûzõ gratuláció, s invitálnak ebédelni. Már megint enni? Azt mondják, van lehetõség tusolni. Miért is ne. Képzeljétek el, ennek a kis mátrai falu takaros általános iskolájának van saját tanuszodája és nem is akármilyen sportcsarnoka. Az öltözõben zuhanyzók, hideg-meleg víz. Mit akarsz még? Nagyon jól esett a zuhany. A ruhámat is kiöblítem, kicsavarom, vizesen visszaveszem. Jólesõen hût. Azért délutánra csak felmelegedett az idõ. Most már jöhet a fõtt virsli és a puha kenyér.


A szervezõk nagyon kitettek magukért. Mindent elkövettek, hogy jól érezzük magunkat mi túrázók. És sikerült nekik. Köszönet érte.


Jövõre feltétlenül elhozom a fiamat is.