Buda Határán 25/A és 25/B
Szalagozunk, õrködünk, túrázunk
Budatétény vasútállomásán – ami megállóhely – hiába várjuk ketten Kerek repkénnyel az egyébként busszal érkezõ Bubut és R.Gellértet, cserébe az örvendetesen sûrû vonatforgalomban nem unatkozunk a várakozás percei során sem. Végül a fordított-lekerekített duplavés, amerikai eredetû gyorsétteremlánc helyi üzemegységében áll össze a társaság. R.Gellért szorgalmasan kötözi a zsírkrétát, Bubu elpusztít egy menüt, mi Repkénnyel fagyizunk egyet és a zsírkrétás kódokon ötletelünk. Végül egy V6 (nagyjavítás) és egy B5 (szabványos papírméret) telik a fantáziánkból, az ominózus Bubu ötletgazdái sajnos nem mi vagyunk. :) Végül olyan háromnegyed négy körül elindulunk, rögtön felfelé a Tétényi-fennsíkra. A 25/A résztáv számomra egyébként is kellemes mennyiségû újdonsággal szolgál: részben még sosem jártam az útvonalán, részben pedig hiába jártam már többször is néhány szakaszán, az mindig sötétben történt. Tehát Tétényi-fennsík, néha egy-egy facsoport vagy néhány ház között kilátás nyílik Dél-Budára és azon túl a Csepel-sziget lakatlanabb részeire. Nem tagadom, de még ez az ipari jellegû táj is szép számomra a maga nemében – a Csepeli Erõmû kéményei, a lakihegyi adótorony, még messzebb a százhalombattai iparvidék csõvezetékei egyaránt láthatóak. Kényelmesen sétálunk, néha Bubu szalagot köt, elvégre ezért keltünk útra ezen a kellemesnél valamivel párásabb péntek délután. Átkelünk egy 400 kV-os távvezeték alatt, a 7-es fõút és a Szoborpark bukkan fel elõttünk, Lenin, Marx meg a többiek immár békésen rozsdásodva nézik a turisták nézelõdõ csoportjait. Elhagyjuk a beépített területet – nem a várost! – követjük Bubu emlékeit, elõször eldumáljuk a dolgot és rossz helyen bukkanunk fel, túl közel a táj fölé magasodó ormótlan víztoronyhoz. Sebaj. Visszaszedjük a szalagokat, megtaláljuk az elvétett elágazást, majd immár a Pézsmahagyma tábla mellett megfelelõ irányt választunk. R.Gellért majdani pontõri helyét nem irigylem, szúnyogból is, napsütésbõl is kijut majd neki vasárnap.
Érdekes kanyarulatot szalagozunk ki a Kamaraerdõ szélére, elõször bemegyünk a fák közé, majd visszajövünk. Gondolom a túra alapkoncepciója miatt van ez így. Kicsit sétálunk még, végre fák között, itt nincs olyan meleg, viszont rengeteg a szúnyog, a szalagkötözéssel sietni, már-már kapkodni kell. Azért is megoldjuk. Leérünk egy tisztásra, kutyasétáltatók, délutáni sétálgatók néznek meg maguknak alaposan, ahogy néhány piros-fehér szalag kikötözése után bevesszük magunkat a sûrûbe, fel a Vadász-hegy felé. Meredek, kissé benõtt, de még mindig bõven jól járható az ösvény, a tetejére egész hirtelen érkezünk fel, egy magas, cserébe lefûrészelt létrájú kilátó mellett. Bubu szerint sétáLós bácsi így is megmászta. :) Ügyes. Kihagyjuk az ipari alpinizmust, elsétálunk egy romos épületegyüttes mellett – valaha ház, talán valami raktár volt, aztán hajléktalanok húzták meg magukat benne, ma már talán nekik sem kell. Innentõl lefelé megyünk sokáig, nagyon sokáig: elõször erdõben, szúnyoghaddal kísérve trappolunk, majd végre nyílt terepen, hétvégi házak között. A 41-es villamos elképesztõen gazos pályáját egy lovascsoporttal együtt érjük el. Egyelõre a lovakkal nem a villamost pótolják. Talán. A Budaörsi Repülõtéren épp egy kisgép száll le, a kifutópálya végében burjánzó bozótosból pedig egy régi barátunk bukkan fel, aki részben pilóta, részben fûnyíró, most viszont meglepõdik nagyon, hogy itt talál minket, nejloncsíkokat kötözgetve az út szélére. Félelmetes szakasz következik, Repkény csak úgy rohan, amikor át kell kelnünk az Egér útnál az autópályáról érkezõ autók elõtt.
Az autópálya impozáns látvány egy autó vezetõülésébõl, de így felülrõl is, a túrán épp elég belõle annyi, amennyit egy átsétáláskor láthat az ember. Óriásplakátok között trappolunk be Budaörs szélére, kis viskók állnak a füves út szélén, a telek határára nem kell kerítés, mert az autópálya kezelõje fenntartja. R.Gellért leáll kecskét etetni egy kicsit, majd utolér, amikor éppen a Felsõörsöd utca kezdete ellenõrzõpontot készülünk üzembe helyezni. Ennek örömére õ kötözheti fel a kódot a kerítésre. A város és az elõváros határútján célozzuk meg a Budai-hegyeket, jobbra a fõváros házai állnak, balra Budaörsé, kontraszt nincs a kettõ között, egyformán gazdag a környék. A Tûzkõ-hegyi parkerdõ bejáratánál Bubu kiakaszt egy szalagot, a parkerdõ elnevezés nem illik az egész útra, legföljebb a felsõ szakaszára, az alján ugyanis szép magas a susnya az úton. A kilátás viszont elsõrangú, mögöttünk a Tétényi-fennsík tömbje zöldellik, alattunk pedig Budaörs épületei, házakkal, autópályával, raktárakkal. Kelet felé Buda házai, lakótelepek, gyárak, a Gellérthegy huplija, a Duna bal partján Pest épületei sorakoznak, ameddig a szem ellát. Elhagyjuk a tanösvény tábláit, felírjuk a megfelelõ választ az ellenõrzõpont kérdésére, továbbsietünk. Természetesen emelkedõn, közben, hogy szótlanságunkban se unatkozzunk, aggresszív kutyák rohannak fel és alá a rájuk bízott nagy értékû ingatlanok kerítése mentén, bõszen ugatva. Lassan, de biztosan elérjük a Frank-hegyi turistaházat, Bubu felírja a telefonszámot és készítünk néhány fényképet, önigazolásképpen. A ház nem szûnt meg és mivel túl sok vendég nem várható este hét után, már nincsenek nyitva, így pecsételni sem tudunk. Felbaktatunk a Kakukk-hegy csúcsára, vasoszlopnál helyezzük ki a zsírkrétát, szorgosan kötözzük a szalagokat. Út ugyanis csak szerényen, a növényzet által jól elrejtve létezik, a határárokhoz viszonyítunk és Bubu emlékeihez. Kerek repkénnyel kitaláljuk, hogy majd jól veszünk valami kaját Budakeszin, ezt végül tökéletesen elfelejtjük. Idõközben megérkezünk az Irhás-árok felsõ végére, innen csak néhány percig tart eljutni a csillebérci buszfordulóig. A helyszín nem cáfol rá hírére: tényleg megfordul egy busz, amíg teszteljük a nyomóskutat.
Innentõl a Budaörsi-hegy oldalában botladozunk, gazos ösvényeket váltunk gazos ösvényekkel. Olyannyira, hogy még Repkénynek is kezd elege lenni a sok nehezen járható szakaszból és örömmel fogadja a hírt, hogy egy rövidke szakaszon mûúton kell túráznunk. Ez azonban nem tart sokáig, lekanyarodunk újra a határárok felé, piros M jeleket, az õszi Meteor túra jelzéseit követjük. Kész megváltás a piros sáv ismerõs, széles szekérútjára megérkezni és azon betrappolni Makkosmáriára. Szürkülni kezd az ég alja, amikor továbbindulunk, a piros sáv elhagyja utunkat, el Dobogókõn, Dömösön át Csillaghegyig. Mi maradunk a Mária út lila M betûin, Bubu régi zöld négyszög, háromszög és sáv jelzések nyomvonalairól mesél. Nem sokkal késõbb, az orosz katonai emlékmû után stílszerûen kinyit egy csomag KA??MAP-t, valami szárított tintahalszerû finomság, a munkácsi vasúti restibõl. Nekem ízlik. :) Közben betrappolunk Budakeszi házai közé, majd ezzel a lendülettel el is hagyjuk a lakott vidéket, a Vadasparkhoz irányító táblákat követjük egy darabig. A leendõ ellenõrzõpont-játszótérre sem felejtjük el a letérést, még egy kis körhintázás is belefér az idõnkbe.
Közben szép csendben besötétedik, a lámpát viszont csak a sáros, pocsolyás részeken kell feltétlen használni, meg közben, szalagkötözéskor. A telihold lassan felkúszik az égre, mi töretlenül megyünk és szalagozunk, szinkron üzemben, amíg egyikünk kötöz, a többiek továbbmennek és ott is megáll valaki szalagot kötni. Ettõl eltekintve eseménytelen az út, pocsolyák próbálnak lassabb haladásra késztetni, csekély sikerrel. Lovastanya következik, majd kiserdõ, újabb ellenõrzõpont – igen, a Bubus – végül pedig meglepetésszerû hirtelenséggel befutunk Adyligetre. A Buda Határán elsõ 25 kilométerére is végre sikerült eljutnunk, ráadásul szintidõn belül megtörtént a szalagozás is, ráadásul alig kell pár percet várnunk a 63-as buszra, megint ráadásul a villamos is szinte azonnal az átszállás után indul. A vonatról nem is beszélve. :)
A második 25 kilométerre vasárnap, a túra napján kerül sor. Reggel, szerencsére nem túl kora reggel jelentkezünk Lükepékéknél az adyligeti játszótéren rajtpecsétért. Még idõben elindulunk, hogy a fél 11-es pontnyitásra odaérkezzünk, nagy blama lenne lekésni a saját ellenõrzõpontunk nyitását. Felsétálunk egy dombra, mindenféle kacsalábon forgó kacsalábak között, a két évvel ezelõtti beszámolómban említett sitt csekélyebb mennyiségben, de jelen van. Elõbb vagy utóbb, de talán rájönnek a környékbeliek, hogy nem menõ dolog a luxuspalota mellett az erdõben kiborítani a hulladékot. Kissé benõtt csapáson, kerítés mentén követjük a szalagozást – mint oly sokszor ezen a túrán – a Remete-szurdok bejáratáig. Ez a szakasz a sûrû erdõvel és a völgyben kanyargó patakkal igen kedves számomra, akárhányadszorra is járjak itt, nem érzem lerágottnak egyáltalán. Igaz, nem is járok túl sûrûn a Budai-hegységben. Végigsietünk Repkénnyel a szurdokon, felkaptatunk a Remete-hegy meredek, csúszós-sziklás emelkedõjén. Itt õrködtünk tavalyelõtt is, itt õrködtem tavaly is, idén azonban az itinernek megfelelõen már a kék sáv-kék kereszt elágazásig elsétálunk és pontban fél tizenegykor megnyitjuk a pontot. Alig öt órás ottlétünk alatt sok rég és kevésbé rég látott ismerõsnek és még sosem látott ismeretlennek egyaránt pecsételhetünk, neveket nem sorolnék, mert egyrészt nem emlékszem mindenkire és nem lenne teljes a lista, másrészt még véletlen beírnék valakit, aki ott sem volt. :) A lényeg, hogy õrködés közben elképesztõ számú szúnyogot lecsapunk és még több jön, amelyet még lecsapni sem tudunk. Egyedül a néha megeredõ enyhe nyári záporok jelentenek némi menedéket a vérszívók és a meleg elõl. Néhányan felajánlanak szúnyogriasztót, köszönöm ezúton is, van saját, igaz, a kenegetést kétóránként ismételni kell. Nem túlzok, hogy nagy megkönnyebbülést jelent a két seprû érkezése, valamint a Gethe úrtól kapott hír, hogy több résztvevõre nem kell várni.
Három perc alatt összecsomagoljuk az ellenõrzõpontot és a seprûk után iramodunk, lerongyolunk a K+ lejtõjén Budaligetre. Itt találkozunk velük megint, aztán lassan elnyúlunk tõlük, megérkezünk az Alsó-Jegenye-völgybe, a patak hangos zúgással kíséri utunkat. A Rózsika-forrás õrének visszük a boldogító hírt, hogy hamarosan zárhat, nem kell tovább etetnie a szúnyogokat. A túra második felének a mumus emelkedõje következik, még így is szép meredek maradt, hogy hatóságilag nem mehetünk fel a Kálvária-hegyre (inkább a kvados meg a krosszmotoros keménycsávókat szûrnék ki az erdõbõl ilyen vehemenciával). Le is lassulunk rendesen, a nyeregben õrködõ kollégának is hozzuk a jó hírt, hogy a két seprû rövidesen megérkezik és neki sem kell több vért áldoznia a teljesítménytúrázás oltárán. A Tök-hegynél még kitekintünk a Hármashatár-hegy felé nyíló kilátásra, kattintunk néhányat a géppel és megcélozzuk a lejtõt a Rozália-téglagyár felé. Itt új útvonalon trappolhatunk, szerencsére nem ragaszkodott senki a kék kerékpáros jelzés kegyetlenül köves, vízmosta útjához. A helyettesítõ ösvény alig gazos, egész gyorsan járható, le is sietünk a vasúti átjáróig, ahol a fénysorompó éppen a megérkezésünkkor vált tilosra. Megvárjuk a két csatolt 6342-es motorvonatot, amint szép komótosan elballagnak Esztergom felé, majd tovasietünk bandrás61 pontjára.
Itt találkozunk a frissítést pótló laci069-cel is, bodzaszörpöt kortyolgatunk, nápolyit, sóspereckét majszolunk, majd vérszemet kapva, hogy még aránylag korán hazaérhetünk, továbbindulunk. Szerencsére nem kell derékig, sõt, még bokáig érõ gazban sem gázolni, nemrég kaszáltak errefelé, lovak, kecskék mellett sétálhatunk tova. Azért a vasúton való átkelés trükkösségén még én is elcsodálkozom: átkelünk a hídon, majd leereszkedünk a patakpartra, hogy a híd alatt keresztezzük magát a vasútvonalat. Rafinált. :) Innen már sima ügy eljutni az ürömi fõpályaudvarra. Újra némi szintemelkedés következik, egészen a Péter-hegyig: házak között, majd susnyában, halott, feketévé égett fenyvesben, végül ép erdõben sétálunk. Visszanézve gyönyörû a kilátás, ahogy a következõ szakaszon szinte végig. Legalábbis ott, ahol nincs erdõ – szerencsére a Péter-hegyet nem engedte még senki beépíteni, így itt háborítatlan, szép fenyvesben túrázhatunk. Az ellenõrzõhelyen megválaszoljuk az itiner kérdését és már ballagunk is tovább, újra gazdagabb vidékre érkezünk, néhány túrázóval is összefutunk, mindenki rendületlenül halad a cél felé.
Megérkezünk a Róka-hegyi kõbányába, az innen kivezetõ út megnyerte nálam a túra legszebb szakasza címet: gyönyörû a kilátás – csaknem egész Budapest látszik – miközben fantasztikus sziklaalakzatok között mászunk fölfelé. Odafent újra a szokásos kontrasztot figyelhetjük meg: százmilliós házak kerítése mentén méteres, ronda gaz burjánzik. Vagy éppen a kertben, bent. Szerencsére van más néznivaló is, egészen pontosan az elõttünk magasodó Pilis vagy éppen a sokkal közelebbi Kevélyek közelebbi háta. Mi most egyiket sem választjuk, elkanyarodunk Békásmegyer északi pereménél, a városnegyed házait aranyló színûre festi a délutáni napfény. Újabb emelkedõ áll elõttünk, egész pici: drága német luxusautó és a csehszlovák jármûipar remeke egymás sarkában vánszorog lefelé rajta. Egyébként a Skoda vezetõje láthatóan ügyesebben veszi az akadályokat. Mi közben fölfelé megyünk, a kis házak, kunyhók között lassan eljutunk moiwa pontjáig, õ is számolhatja majd a szúnyogcsípéseket, lesz rajta bõven. Az Ezüst-hegyi kilátónak – amely két éve még kisebb szerkezeti hiánnyal, de állt – immár nyoma sincs. Sétálunk tovább: leereszkedünk a Sanyi&Gaby emlékkereszthez, az igazolásként szolgáló kérdésre szánt válasz egyre kevésbé látszik, de kisegítenek, sikerül ezt a rejtélyt is megoldani. Innentõl már csak lecsorgunk Békásmegyerre, a Csobánka téren sétálgató, bandázó fiatalok megbámulnak, aztán napirendre térnek felettünk. A célban rengeteg ismerõs, váltok pár szót a kenyérkenésnél szolgálatot teljesítõ Andrew79-cel, beülünk kenyeret enni Bubu háta mögé, nézzük a túra sikeres teljesítõit. Mi is kapunk pecsétet a Budapest Kupa füzetünkbe, matematikai esélyünk még van arra, hogy kupát teljesítsünk. Majd jövõre, hátha sikerül jobban odafigyelnünk. :) (Szégyen, gyalázat, de bevallom, ezek a kupák nem igazán nekünk valók. A Bükk Teljesítménytúrázója sem fog idén összejönni, meg más sem nagyon. :( ) Némi bodzaszörp eltüntetése után összeszedelõzködünk, útra kelünk, zöld vonattal és nagy piros villamossal hazafelé.
Köszönetnyilvánítás: köszönjük szépen Laci069-nek a rendezést és azt, hogy idén is részt vehettünk a túrában, ha csak egy kis részében is, továbbá, hogy teljesítõként is végigmehettünk a távokon. Köszönjük Bubunak és R.Gellértnek, hogy velük tarthattunk a szalagozáson és R.Gellértnek, hogy vele is. Végül, de nem utolsósorban köszönet mindenkinek, aki eljött és megtisztelte a rendezvényt jelenlétével.
-Kékdroid-
25A
25B |
