A MH 25. Klapka György Lövészdandár június 24-25-én hagyományteremtõ, illetve hagyományõrzõ céllal rendezte meg a „Szent László Menet” teljesítménytúrát. Az eseményt nagy várakozás elõzte meg a rendezõk részérõl, hiszen a tavaly elmaradt rendezvényre a rajt elõtti hétig csak a katonai és rendvédelmi dolgozók nevezhettek, ám az utolsó héten a magukban erõt érzõ, túrákat és természetet kedvelõ sportbarátok elõtt is megnyílt az út.

A magyar gyalogság védõszentje napjának alkalmából rendezett túrán, több útvonalon, egyéniben, 4 és 8 fõs csapatban indulhattak a résztvevõk három különbözõ, 32, 53 és 74 km-es távon.

Az idõjárás is kegyeibe fogadta a teljesítménytúrát, melyen a résztvevõknek nem csak az útvonal hosszával volt embert próbáló feladat megküzdeni, de a nagy szintkülönbség is nehezítette a feladatot.

A rendezvényt Huszár János dandártábornok az MH Összhaderõnemi Parancsnokság parancsnokhelyettese nyitotta meg, és elismeréssel szólt mindazokról, akik vállalkoztak erre a kemény, katonához méltó feladatra. A hivatalos megnyitót követõen rögtön indították azokat a polgári személyeket, akik vállalkoztak a táv teljesítésére.

Elérkezett az idõ és a tájfutókkal együtt rajtoltak az egyéni nevezõk, majd nem sokkal késõbb egy perces idõközönként, távolság szerint csökkenõ sorrendben a csapatokat. Már a laktanyához közeli gyakorlótéren volt olyan, aki elõzésbe kezdett, sõt néhány lelkes katona és rendõr futva kezdett neki az erõpróbának.

Kelemen Attila õrvezetõ Hódmezõvásárhelyrõl érkezett, már harmadszor vett részt hasonló túrán. Kíváncsi vagyok a taktikájára, mire szerényen válaszol. Az elején felvenni egy ritmust, és tartani a tempót. Mit gondol azokról, akik az aranykört akarják teljesíteni? Picit gondolkozik, aztán ismét tömören felel. Fanatisták.

Büte János õrmester, Debrecenbõl szintén Attila véleményén van, de hozzáteszi: Nem jó csatlakozni senkihez vagy visszahúz vagy hajt, és ha egyik sem a te ritmusod, bele fogsz fáradni…

Az ellenõrzõ pontra beérkezõ csapatok közül, néhányan idõre dolgoznak, és már hallom is, hogy a parancsnok kiabálja: 5 perc az indulásig! Itt gyorsan cserélõdnek az emberek, mindenki idõben folytatni akarja az utat, hisz messze még a vége. Aztán beérkezik az ellenõrzõ pontra az OMLT 5. váltása is, amelynek tagjai – kötelezõ menetgyakorlatként – önként vágtak neki az útnak. A nagy nyüzsgést felváltja a várakozás, hiszen szétválnak a különbözõ távok, és hajnalig majd folyamatosan érkeznek vissza a különbözõ körök résztvevõi.

Délután 5 órakor a tájfutók érkeznek vissza a laktanyába, maguk mögött hagyva a 32 kilométeres távot. Kis idõ elteltével megérkezik az elsõ katona, majd rögtön az elsõ rendõr is. Kicsit kényszeredett mosollyal veszik át Benda László ezredestõl, az alakulat parancsnokától a táv teljesítéséért járó oklevelet.

Másnap hajnali 3 és 4 óra között egész éjszakai vándorlás után érkeztek meg az aranykör elsõ teljesítõi, de még munkakezdés után is ballagnak be a laktanya kapuján, az összeesés határán állók. Arcukon a kimerültség jelei, lábizmaik görcsbe, szinte vonszolják magukat. Ez igazán embert próbáló feladat volt…

Az elismerés és a büszkeség érzése tölt el, amikor meglátom az MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred lánycsapatát, hiszen õk is teljesítették a 74 kilométeres távot. De nem csak õket kell kiemelni, hanem mindenkit, aki elindult és teljesített.

Büszkék vagyunk rátok!