Túrabeszámolók


Turul / Téli Turul gyalogos teljesítménytúra és résztávjai

ZETúra éve: 20102010.06.25 18:36:31

Szinte az indulás reggeléig hezitáltam, hogy hogyan, melyik távokat vállaljam be a Turul túrák közül: 20+90? 70+20? 45+56? Végül maradt a 45+"majd meglátom" verzió

Reggel nyolckor "tömegrajt", azaz illene korán odaérni a Déli pu. közelében lévõ rajthoz - ez nagyjából sikerül is; gyorsan veszek egy nevezési lapot a Zongor 45-re, majd egy másik asztalnál megkapom az itinert, illetve egy süket poharat. (süket, merthogy nincs neki füle...) Ismerõsök mindenütt, beszélgetéssel megy az idõ - mivel a terv az, hogy nem egyedül megyek, legalábbis az elsõ 22km-en...

A tér kiürül, a túratársam  meg érkezik, úgyhogy kilenc körül el is indulhatunk fölfelé.

Szent Orbán tér, Diana utca, Z- No, innen azért ismerõsnek tûnik az útvonal, most épp sietünk :) hiszen szûk háromnegyed óránk van felérni a Széchenyi emlékig - sikerül.

Bubu fotóz, majd bélyegez,  mi pedig igyekszünk tovább - Normafánál vár ránk (reméljük) a rétes meg a meggylé.

Lassan magunk mögött hagyjuk a Z- városi részét, elsétálunk a Határjárás túra célja elõtt - a vasút és a gyalogút között épp kaszálnak, a frissen levágott fû illata kísér minket itt egy darabon - jó lenne leheveredni, csak ne lenne vizes...  Némi aszfalt, aztán a síház elõtt megkapjuk a következõ bélyegzést, meg egy-egy fél literes ásványvizet, amit most elrakunk, hiszen vár minket a rétes büfé :-)

Leülünk a legtávolabbi padra, beszélgetünk, a panoráma a párás levegõ ellenére tényleg szép.

A Z+ kényelmesen lejt, a terep teljesen jó, mint ahogy az idõjárás is, bár eléggé felhõs az ég, de reméljük, nem szakad a nyakunkba - idén elég volt az esõs túrákból :)

Makkosmáriánál újabb pont, itt is van ásványvíz, illetve csokit is kapunk – egy-egy snickers az ellátmány. Tovább a P- jelzésen, majd ahol a P-S- fonódó szakasz véget ér, ott "balra leficcenünk a S sávon."  hogy a leírást idézzem :-) A gyermekvasút keresztezésekor épp érkezik a vonat Hûvösvölgy felõl, fél tizenkettõ körül jár, úgyhogy idõben vagyunk. Balra, a S+ jelzésre váltunk picit késõbb, majd a mûút elõtt újabb pont, itt szintén ásványvizet lehet vételezni.

Innen a korábban emlegetett Határjárás útvonalán, de ellenkezõ irányba haladunk, azaz a jelzésen a Korányi elõtti zebrán át, majd a kõkereszt mellett be az erdõbe, egészen a parkolóig. A jelzés nélküli szakaszon ritkán, de teljesen jól követhetõen szalagozás segít eljutni a Petneházy rét (karámok) sarkánál található 6. ellenörzõpontig. Itt a bélyegzéshez pogácsát is kapunk, illetve itt is van palackos víz. Picit leülünk, hiszen tényleg nem sietünk, szerelvényt igazítunk, aztán nekivágunk a P- jelzésen Nagykovácsiig tartó következõ szakasznak. A Vörös pocsolyában jó sok víz van, meg is állunk egy pillanatra.

Nagykovácsiban a fõtér teljesen fel van túrva, a buszmegállóban ácsorgó túratársak mutatják, hogy merre tudunk bejutni a plébánia udvarára. A túratársamnak itt van a cél, nekem pont a fele, úgyhogy a bélyegzés, meg a kapott rétes elfogyasztása után elindulunk - õ a buszhoz, én meg a teret teljesen megkerülve tovább a S- jelzést követve.

A faluból kiérve az enyhe emelkedõn folyik szembe a víz, szerencsére simán ki lehet kerülni - bár amilyen meleg idõ ígérkezik, gyorsan megszáradna a cipellõm.

A Don Bosco túrától eltérõen végig a S- jelzésen kell haladni, így a gerincúton meg lehet csodálni a szép panorámát is. Szerencsém van, hogy ismerõs a terület, mert jelzés az nem nagyon van, szalag is csak mutatóba, úgyhogy a leírást itt azért érdemes elolvasni - és a tereppel egyeztetni.

Az erdõbõl kiérve, majd a vadkerítéshez érve a távolban feltûnik a 7. ellenörzõpontnak helyet adó ligetecske - az út nagyjából toronyirányt vezet a nyílt terepen, igaz, közben a kissé iszapszagú Békás-patak árkán is át kell kelni.

A ponton ropit kapunk, a paradicsom elfogyott - a távolban egy fehér - no nem vitorla, hanem póló, és benne Bubu tûnik fel, a besöprést elkerülendõ megyek tovább, bár eléggé "nemszeretem" szakasz következik nemsokára, jó sok aszfalttal és betonnal, Perbál egyik szélétõl a másikig.

Járda, aszfalt, balra a templom (micsoda habzsi-dõzsi frissítõpont volt itt tavaly, a Don Bosco-n...), majd tovább, elõre. A leírásnak megfelelõen teljesen jól sikerül elnavigálni a gombatelepig, illetve onnan tovább is, egészen Anyácsapusztáig. Itt egy biciklizõ kisgyerek óriási nagyot köszön - meglepõdök egy picit, sajnos Budapesten ez nem szokás, aztán persze köszönök én is. A következõ pontot távolabb, egy elágazásnál találom - a változatosság kedvéért itt háromféle nápolyiból lehetett fogyasztani. Az útvonal innen picit változik: a tó kiöntött, így jobbra indulunk tovább.

Lehet, hogy a valamivel vékonyabb zokni, vagy az idõjárás az oka, de a lábam itt picit rosszabbul volt, mint a K100 végén, úgyhogy lassabbra vettem a tempót a szántóföld közepén haladó földúton. Késõbb jobbra fordulunk, elõttünk balra a Kakukk-hegy - no, oda még fel kell mászni... Meredek kaptató, de pont olyan hosszú, hogy komolyabb lihegés nélkül sikerül abszolválni - itt már nem kell tartalékolni, úgyhogy mindent beleadva lehet fölfelé robogni. A bélyegzés után persze lefelé vezet az út, meredekebben, mint fölfelé... Azért sikerül probléma nélkül lejutni a szebb napokat látott kálváriához, majd pedig Szomor házai között egészen a célig.

Még nincs háromnegyed hét, amikor a célban átveszem a kitûzõt és az oklevelet - bõ egy óra van a busz indulásáig, úgyhogy kényelmesen letelepedek megenni a gulyást. Két túratárs is leül, beszélgetés közben kiderül, hogy autóval viszik õket vissza Budapestre - beférek hozzájuk, úgyhogy a lehetõséget megköszönve együtt indulunk haza - innen is köszönöm nekik a fuvart.

Nagyszerûen szervezett túra, bõséges ellátás, teljesen jól követhetõ leírás, a pontoknak nem csak a nyitva tartását, hanem a telefonos elérhetõségét(!) is feltüntetõ itiner, kitûzõ, jelvény... Bár messze van még az év vége, de az év teljesítménytúrája versenyben igen elõkelõ helyet követel magának ez a túra.


(Fotókkal, bõvebben: Túrablog)