Túrabeszámolók


Szent Iván éji sóút

biborTúra éve: 20102010.06.14 19:53:41

Sóút 50


Kíváncsi voltam, mennyire igaz a sóút legendás unalmassága.

A vasúti rajtnál kezelhetõ sor és szöszmötölésem után felvesszük a sárga "közmunkás" mellényeket amit a rendezõk adnak a túra idejére.Rajtidõt nem írnak, de megnézzük:21:30kor Rushboy-jal kettesben megyünk neki az éjszakának.

A MÁV-nak búcsút intve kisétálunk a városból, köszönhetõen Dani rutinjának, negyedjére már megy ez neki emlékezetbõl is.. Az utcán meg is jegyzi hogy többen szoktak lenni, milyen kevesen vannak Miskolcon.. -Szolnokon vagyunk:)

Az aszfaltról a géptelep felé kanyarodunk: a beton egy jótékony száraz csík a kétoldali víz között. A belvíz miatt szinte úgy tûnik, hogy egy tó mellett haladunk. A telep kicsi portáskunyhója elõtt nagyobb kutya láncon, apróbb haverja szabadon, bentrõl pedig zöld fény szûrõdik ki: az Anglia- Amerika meccs megy a tv-ben. Megtudhatjuk az elsõ félidõ utáni 1-1es állást:) Egy srác csatlakozik hozzánk úgyhogy hármasban folytatjuk. Balra térünk az összedõlõfélben lévõ épületek után ahol állítólag egy mezei nyuszi szaladt de mi csak a cicát láttuk aztán a puszta közepén - na jó pár fánál jobbra. Ezt könnyen be lehetne nézni..

A fejlámpa fényében a szúnyogok örömtáncot repdesnek, talán a fincsi turistavérnek örülnek ennyire? Az enyémbõl ugyan nem kapnak, úgy tûnik hatásos ellenük amivel befújtam magam. De a srácokból lakmározhatnak, sokat lecsapnak magukról..na igen aki nem fújja be magát..:p Nagyobb csoportokat is megelõzünk, egyedül menõvel nem is találkozunk erre.

Az elsõ pontnál rudi az ellátmány amit egy harapással szinte keresztbe elpusztítok:) Aztán leülök az út közepére cipõt szervizelni, szokás szerint bénán kötöttem meg.Balra térünk és a szántóföldi kultúrák között talán ragad ránk valami okosság:) A pont fénye messzirõl látszik, a 2. nál már nincs tülekedés. Egy falatnyi édességet itt is kapunk, feltöltöm "víz készleteim" , a fél l kóla lecsúszott,nagyon fülledt meleg van az éjszaka ellenére.

Megcsodáljuk a nagyon magas fesz vezetékeket a fejünk felett mint a túra egyik fõ látványosságát és nézegetjük a távolban villogó piros pontot ami a köv. e.p. környéke.. Autó szembõl, elõször úgy tûnik csak áll.. majd percek múlva már kicsit közelebb kerül és végül mellénk ér. Ki autózik éjjel a döcögõs földúton? Hát Lipák fõrendezõ jött megnézni megvagyunk e még:)

Meg bizony és hamarosan a 3. pontra érünk, ahol egy valószínûleg saját gyártmányú piros világító kereszt fogad. Innivaló - mint minden ponton! - itt is van, repetázni is lehet belõle. A pont után találunk egy aszfaltutat és ez az út biztos a pokolba visz.. Útjelzõ táblákon elõbb egyre csak fogy a sebességhatár60 aztán 40, 20.. ha kint lett volna az 5ös is kénytelenek lettünk volna lassítani:) Átérünk Pest megyébe és máris kiszélesedik az út, még a csillagok is másként ragyognak a fejünk felett. Rengeteg van belõlük a felhõtlen égen. Nem érzem magam pokolian a Pokoltanyán sem: a pont beköltözött egy pados helyre ahol többen pihennek. Az ellátmányadagunk elfogyasztása után még egy taggal bõvítjük sorainkat, így 4en indulunk tovább. Megvilágított sárga mellénynél balra térünk és nemsokára elöl menõként nagyot cuppanok a sárban. Rövid saras szakaszok teszik izgalmassá az utat, merthogy keresni kell hol nem annyira sáros. Egy helyen vmi hídszerûségnél szabályosan visszahõkölünk: elsõ ránézésre irgalmatlan nagy iszap. Óvatosan rálépve alig hisszük el h koszos beton:)) Az 5. ponton is túltesszük magunkat hogy hamarosan besétálhassunk Tápiószelére. Bejön a sárga, mi pedig az itiner szerint szépen levágjuk jobbra egy földúton azt. Jön néhány nehezebben mozgó lény szembe a Faház Bisztróból.Mi is bemegyünk ez a 30as célja és egyben e.p. Leadjuk az elsõ papírkát, megkapjuk a 30asról szóló emléklapot, kitûzõt és cukros teát. A virslit pedig Danimnak adom egye aki szereti:) Félórás idõtöltés után továbbindulunk- de csak 3an az egyik srácnak elég volt ennyi a mókából. Dani jámbor útvonalkövetõként megkérdezi a fõrendezõtõl merre tovább- merthogy aszfalt/nádas variációk vannak.A rendezõ az aszfaltot mondja, sárgával ki is van emelve a mákostészta- jellegû térképen. Akkor ismét legalább 8 km beton. Lámpa nem kell, hajnalodik. Kifejezetten hûvös van kilépve a bisztróból, egy hülye találós kérdést felteszek: -Hogy hívják a fáradt zselét? - Üldögél. A fogadtatás miatt inkább nem fárasztom tovább a fiúkat a hülyeségekkel:) Szerencsére páran útnak eredtek elõbb és vannak elõttünk "néhafutó- gyalogosok". Természetesen nem bírok magammal ha vannak elõttem hosszú egyenesekben, húznak magukhoz mint a fekete lyuk:) Be is érem õket, kicsit elõremenve a többiektõl. Valahol az Óperenciás betontengeren túl autók kanyarodnak na, oda kell eljutni. Mielõtt beérnénk a Tápiószentmártonba jobbra kanyarodunk magunk is és hamarosan a szakasz egyetlen pontján vagyunk. Megörülnek a pont õrei mert elsõ vendégeik vagyunk. Kapunk vizet és piskótásakármit. A 3. társ az úton kicsit leszakadt, viszont ez élete elsõ t. túrája így is szép hogy 50essel kezd.

Ráhúzunk még egy kilcsi aszfaltot - szokja a lábunk õszig!;) Aztán a Z+ mentén balra térünk. Virágok mindenütt, majd az útközben feltûnt zölddel Erdõszõlõsre érkezünk. Lepukkant házak, pár cica, öregapánk zöld jelzései,néhol rozsdás nyomókutak, kanyar, egy nagyobb épület az "iskola". Helyi erõ kihajolva kérdezi az ablakon, hogy mit akarunk merre megyünk. Megbeszélgetik én pedig bekenem magam még egyszer. Fehér papírszalagozás segít innentõl a tájékozódásban. Az egész túrán beton vagy szinte ugyanolyan keménységû terep volt a végére maradt a puha homok. Vagy 2 szemmel alig látható buckára fel kell másznunk, biztos összefújta a szél a homokot. Valahol össze kell jönnie a 140 m szintnek=)  Bár a keréknyomból fel - le és a hepehupás aszfaltból 5-20 cmes különbségekbõl összeadódhat annyi:) Reggel van és mégsem vagyok fáradt , persze ez csak egy 50es itt nem illik elfáradnom:) Néhány kanyar rövidebb egyenesekkel és aszfaltra érünk. Az utca vége elõtt befordulunk a strand bejáratához ahol pár néni fogad minket a célban.6:15kor mint elsõ beérkezõkrõl csinálnak egy fényképet, majd megmutatják az strand öltözõit. Kisebb baki, hogy a csomagok még nem érkeztek meg Lipák úrral és a célpecséttel. Beérkezett viszont harmadik útitársunk aki megcsinálta az elsõ túráját, kapásból éjszakai 50est, gratula neki! Néhány perc múlva megérkezik csomagostul a fõrendezõ is. Én - mi pedig élünk a lehetõséggel és úgy belevetjük magunkat a gyógy és egyéb vizekbe hogy lehet elsõnek érkeztünk de csaknem utolsónak mentünk haza. Szerintem ilyen hozzáállással nem uncsi egyáltalán a sóút. Néha ennyi ízelítõ nekem pont elég az Alföldbõl.

Köszönjük a rendezést, az ellátást, fõként a minden ponton víz volt hasznos, a célstrand iszonyú nagy ötlet, Rushboynak köszönöm a társaságot!:)