Túrabeszámolók


Mátra 115 (+résztávok)

NeverTúra éve: 20102010.06.07 19:17:35

Mátra 115.Akartam ezt a túrát,nagyon.Hogy miért akar vki ilyen túrát megcsinálni,mikor még csak nagyjából fél éve ttúrázik?Fogalmam sincs :) De amint meghallottam,h van ez a túra,és utánanéztem,egybõl beleszerelmesedtem.Magával ragadott az egész hangulata,amihez hozzájön még a Mátra szépsége is.Igaz,itt most más arcát is megmutatta,de utólag persze ez is szépnek tûnik.Nem teltek el úgy napok az utóbbi hetekben,h ne gondoltam volna erre a túrára,ez is egyfajta motiváció volt a többi túrán,mikor éppen nem bírtam.Arra gondoltam ilyenkor,ha ezt nem bírom,mi lesz velem a Mátrában?Az elõzõ napokban rámjött kicsit a pánik,térképen végignézve is durvának tûnt az út...


Az elõzõ heti Kinizsi nekem titokban csak az erre való felkészülés volt,h tudjam,mentálisan hogyan bírom a 100 km-t.Fizikálisan semmi bajom nem volt,de arra rájöttem,h egy ilyen túra elõtt nem árt aludni :)


Pénteken Domoszlón alvás,reggel 6 elõtt már a rajtban voltam.Az elsõ 100 méter szalagozását nekem lehet köszönni,vagy engem lehet szídni,aki már itt elkevert :) hamarosan elhagytuk Kisnánát,és egybõl jött egy saras rész,csak hogy tudjuk,mire számítsunk az út során.Itt még azért mindenki próbálgatta kerülni a veszélyesebb részeket.Hamarosan Jagus,aztán Oroszlánvár,ami már ismerõs volt a Mátrabércrõl,rövid,de annál meredekebb emelkedõ.Ilyenbõl lesz még néhány :) Viszonylag simán felértem Kékestetõre,meg is lepõdtem,eddig nekem ez a rész a mumusom volt,a Mátrahegy 40rõl,meg a Mátrabércrõl is.Elõször itt tapasztalhattam meg az ellátmány sokszínûségét,és minõségét.Szívesen maradtam volna még sokáig falatozni,de menni kellett,amíg még nappal van.Hamarosan hozzánkcsapódott egy egri srác,innentõl nagyon sokáig hármasban mentünk,nagyon jól tudtuk egymást húzni,és a tempónk is azonos volt.Parádsasvárra majdnem ebédidõre érkeztünk,így illett is eszegetni.Ezután jött a túra egyik legnehezbb része,Galyatetõre felmenetel.4.7 km-re jutott 583 m szintemelkedés.Az elsõ 1-2 km-en alig volt emelkedõ,így kezdtem félni,milyen lesz a maradék út?Nem kellett csalódnom,ehhez képest a Mátrabérces út télleg könnyû tûnt.Itt nem töltöttünk sok idõt,levesezni a második Galyázásnál akartunk.Gyorsan le Mátraalmásra,pár falat kaja,aztán gyorsan vissza Galyára.Már ha gyorsnak lehet nevezni a négykézlábbal mászást Galyavárra :) Itt kezdett el nagyon hiányozni egy túrabot,láttam,h a többiek milyen simán felmennek.Galyatetõn 2 tányér leves kb. 2 perc alatt,aztán rohantunk tovább.Mátraházáig viszonylag sima út.innentõl vmiért nem maradt meg bennem sokminden,biztos volt sok sár,meg emelkedõ,de többre nem emléxem :) Meg persze vmikor ránk is sötétedett.Ágasvárra vhogy fel kellett mászni azon az emelkedõn,ami már Mátrabércen is durvának tûnt,pedig akkor lefelé kellett menniPersze,innen is le kellett vhogy jönni,de próbáltam óvatos lenni.Szintén hiányzott a bot...Hogy miért nem kerestem annyi kidõlt fa között magamnak egyet,azt fel nem foghatom :) Ágasvár után jött egy patakátkelés,ami izginek tûnt,a 2 farönkön átegyensúlyozni.Én nem is vállaltam ezt,nem lett volna jó egy belezuhanás.Így inkább cipõ,zokni le,és átrobogtunk egy viszonylag rövidebb patakrészen.Tulajdonképpen még jól is esett,és egy kis adrenalinbomba is volt,az álmossággal itt nem volt gondom.A hidegkúti pont vmiért nagyon nehezen akart megérkezni,megvolt az elsõ mélypontom.Muzsláig nem tudom,hányszor kellett patakotugrani,a lényeg,h nagyon sokszor.Ami jó volt,mert ébrentartott,de rossz,mert lassan haladtunk.Muzslán megtudtuk,h elveszett vkinek a vizslája :( Remélem,sikerült megtalálni.Igazából sztem elég nagy felelõtlenség elvinni egy ilyen hosszú túrára kutyát,hiszen ha éjjel,a sötétben elfut vmi állat után,akkor az kellemetlen,és gondolom,h ebben az esetben is ez történt.Muzsláról lefelé láttunk egy nézelõdõ borzot :) Ez a hosszú,és monoton lejtmenet viszont nekem nagyon nem jött be,párszor sztem alvajártam.Itt szét is szakadtunk kicsit.Diós-patak sosem akart eljönni,de aztán mégis.Közben ki is világosodott,aminek mindenki örült sztem.


Havas nevû hegyrõl eddig még sosem hallottam,de ide is iszonyú hosszúnak tûnt az út.Ráadásként,elõtte még 2 hegyecskére is fel kellett menni,és lejönni,de ezek olyan picik voltak,h ezen a túrán ezt nem is jegyezték :) A fajzati mûútnál kedves lányok megvendégeltek minket,és megnyugtattak,h innen már biztosan sikerülni fog.Azért még hátra volt egy Tót-hegyes,meg egy Világos-hegy,amire én megint négykézláb másztam fel szó szerint.A 115.-ik km-nél ez már nem volt olyan kellemes :) A kilátás viszont gyönyörû volt,ha ez egy átlagos túra lett volna,nekiálltam volna fényképezgetni.A pontõr szerint nem látunk olyan mátrai hegyet innen,amit ne másztunk volna meg,ez nagyon jól esett.Nagyon nehezen indultunk innen el,sejtettem,h ez lesz életem leghosszabb 7 km-e.És így is lett.Itt már nem tudtam úgy lépni,h ne fájt volna vmim,a jobb bokám nagyon megsínylette.Mindkét talpam helyén csak egy nagy vízhólyag volt,de itt már nem akartam ezzel foglalkozni.Fogcsikorgatva,magamat a pokolba kívánva,h eljövök ilyen nehéz túrára,bebicegtem a célba.Itt egybõl elmúlt a fájdalom,nagyon jól esett a taps,ami fogadott.Kõválasztás,oklevélválasztás,aztán székre-lerogyás.hamarosan hoztak nekem egy lavor vizet,amibe mártogathattam elnyûtt,talpnak álcázott vízhólyagom :) Még le is fényképezték,állítólag az egyik "legszebb" volt.Mivel Látták,h képtelen vagyok ilyen lábberendezéssel odamenni a leveses asztalokhoz,legnagyobb meglepetésemre megfogtak székestõl,és odacipeltek :) És még egy sört is kaptam,azt hiszem,ebben a pillanatban én voltam a világ legboldogabb embere :) Eszem-iszom,1-2 óra lábdédelgetés,majd vki befuvarozott Gyöngyösre,utólag is köszönet neki.Itt még azért hátravolt egy szenvedés,késett a vonat 1 órát...és még nem tudhattam,h Pesten is késni fog 1 órát a vonatom,ami elég kiakasztó volt,abban az állapotban.


Nagy nehezen azért hazaértem,Gyõrben még 1 szokásos karamellás jégkrém,aztán jöhetett a kádbanalvás idõszaka :)


Azóta sokat agyaltam,h miért is érzem azt,h ez volt életem legnagyobb túraélménye?Hiszen brutálisan nagy sár sok helyen,egy idõ után gondolkodás nélkül átmentünk mindenen,ami nem térdig érõ patak volt.Hiszen akkora szintemelkedések vannak ezen a túrán,h alig van vízszintes rész.És persze maga az,h 124 km,folyamatos gyaloglás,sártaposás,négykézláb-hegymászás,bokafájós lejtmenet,éjjeli patakátkelések.Vagy talán éppen ezek miatt érzem ezt?Hiszen elmondhatom,h szó szerint legyõztem a Mátrát,és persze önmagamat is.Ez a túra többrõl szól,minthogy szeretek sétálni a természetben.Kitartásról szól,iszonyú nagy küzdelemrõl,a végén pedig olyan eufóriáról,amit csak az érthet meg,aki szintén végigcsinálta.És persze,annak sincs semmilyen szégyellnivalója,aki feladta,vagy kisebb távon ment, ezen a túrán a legkisebb táv is Mátrabérc nehézségû :)


Köszönet a rendezõknek,h ismét megrendezték nekünk ezt a csodát,mostantól nálam a túra napja pirosbetûs ünnep lesz,és ha tehetem,jövõre is ott leszek.