Túrabeszámolók


Kohász Kék/Ózdi Kohász

biborTúra éve: 20102010.05.24 20:44:34

Kohász Kék 130


6kor nyújtózkodva ébredek, majd táborbontás után a korai indulókkal a 7 órás rajtidõt várjuk. Remo elfut egy szál kulaccsal, mi pedig jóval óvatosabb tempóban barátkozunk a K+el. A legelsõ részén 12 órán belül már harmadszor jártam , mondhatni ismerõs:)  Beérünk az erdõbe és árgus szemekkel nézem mennyire van sár: egész tûrhetõ az elmúlt "monszun-hetek" után. Én nem sietek a reggeli buszhoz úgyhogy lemaradva magam sétálgatok az idõközben kiszélesedett ösvényen. Elõveszem a Bükk térképet, nézem hova vezet a KL, és bizony  papíron is hosszú a 2 térképen végigvezetõ Kohász- út..Anitánál megkapom az elsõ pecsétet, majd lentebb majdnem sikerül benézni a jobbra elgazást, még jó hogy a fákon maradt egy kevéske Árpád korabeli piros- zöld. A réten csak a felhõtlen ég látszik,remélem kitart az esõszünet holnapig. Aztán kalandozós hegyoldali tekergés következik, keresztbe dõlt hatalmas fákon kell átmászni. A lomb még friss rajtuk, biztos a vihar miatt dõlhettek ki pár napja. Széles földútra érve egykézen meg tudnám számolni hány jelzés van. Majd egy jó állapotú balra nyilazott K+ alatta pár méterrel egy sima K mutat felfelé. Nézem biztos vmi kamu jelzés K a környéken sincs. Megyek hát balra a nyíl szerint tovább az úton. Bõ negyedóra után izgatni kezdi a fantáziám hogy egy szál  K+et se láttam azóta, dehát eddig se volt sok belõle..majd rájövök hogy azon a Lillafüred felé vezetõ földúton vagyok. Óh, akkor hátraarc és vissza az egész.. elindulok az elõbb mellõzött lefelé úton és lentebb tényleg van K+. Fentebb miért nem bírtak rendes keresztet festeni? Meg minek nyilazták balra ha nem is arra kell menni? Áhh...Mortyogok magamnak, biztos csuklott a jelzések készítõje.. oda vissza több mint fél óra elment erre a hülyeségre.  Beérek Felsõhámorba, ahol találkozok néhány másik indulóval. Megcsodáljuk a sziklafalat és a patakot aztán a lillafüredi vízesésnél újabb pont ahol kiderül hogy mások is bedõltek annak a bizonyos jelzésnek. Hiába, félreérthetõ volt.. majd 4-5en indulunk tovább a Hámori tó mellett. A Z átmegy a tó közepe felé poén hogy mekkora vízben majd kiderül hogy korai volt vigadni: a kékünk is átmegy ám ott minden csupa patak betonaljzat nélkül.. Feljebb megyünk aztán találunk egy keresztbe dõlt fát amin egyensúlyozva szárazon sikerül átjutni. Innentõl hosszú aszfaltozás pár vízátfolyással,egy rendes buszossal aki lelassított mellettünk így az úton keresztbe folyó vízzel nem terített be minket. Ómassa is eljött néhány szorgos házépítõvel majd a K+ a kocsma után megszûnt létezni. Elmosott széles úton haladunk felfelé, több helyen méteres szakadékokkal a közepén. A Jubileumi - forrás után örömmel látom viszont a rég eltûnt K+et. A pálos kolostorromnál e.p. két müzlivel. Be is termelem, majd át Szentlélekre ami után jólesik ismét erdõben lenni. A Kelemen- erdészháznál megint nyoma veszett kedvenc K+-ünknek. Közben Bettiék is odaérnek így 2 térképpel vagy öten kereshetjük. Egy kidõlt fa mögött elõkerül. Az ösvény elejét totál eltakarja a fa, a lombtól pedig a jelzés se látszik.. na szép.. A Csondró- völgyben technikás terep fogad: kúszni- mászni, oldalazni kell a megáradt patak mentén.Ennyi izgalom után Mályinkán alapos ellenõrzõpont- pontos név, idõ,sorszám- az elsõ boltba kitérõt teszünk egy kis frissítõért. Csak Kõbányai van.. egy dobozzal elkortyolgatok Dédéstapolcsányig közben beszélgetve jobban telik az idõ. Aztán elsétálunk a Lázbérci víztározó mellett továbbra is betonon. Horgászni tilos,fürdeni tilos akkor mit lehet ott csinálni hogy annyi nép van? A felhõk gyülkekeznek ám szembe fúj a szél, elvihetné õket nem akaródzik megázni:) Upponyban újabb e.p. egy müzlivel. Kisétálok a nyugis faluból egészen az elsõ találkáig a Csernely -patakkal.Nézem jobbra- balra sehol nem lehet kerülni.. jobb híján cipõ, zokni le és mezítláb átgázolok. 11 patakátkelést ír az itiner, nem veszem vissza így sétálok a következõ átkelésig. Itt kicsit mélyebb.. az 5.-6. átkelés környékén már felhúzom a cipõt mert a kövek szurkálódásait egyre jobban megérzi a csupasz talpam. A köves talpmasszázs és pancsolás után búcsút intve a pataknak felhúzom a cipõt-zoknit rendesen és emelkedve egy forráshoz aztán civilizációhoz érek. Bejutva a faluba elõször vagyok Sátán:)

A kocsmára egy cetli van kitûzve lehet hogy simán túlmegyek rajta ha nem akkor lépnének ki B. Andrásék onnan. Bent pecsét és usgyi a faluból, a hely nem túl vonzó..megint hosszú aszfaltozás egy vasúti keresztezõdésig. Szûkebb ösvény következik Ózd felé és közben egyre fáradtabbnak érzem magam. Pedig még 70 kilcsit se mentem.. aztán a két srác társaságában megállapítom hogy eddig 3 müzlin és pár darab kekszen kívül ma mást nem ettem.. ehhez hozzájön a megivott kb. másféldeci víz + 1 sör ami akárhogy nézem baromi kevés evés- ivás estig. Lehet itt rontottam el mindent, hogy nem ettem- ittam eleget.  Elbambulva sétálgatok amíg a csendet telefonom csörgése töri meg. Felkiáltok úgy megijedek tõle hirtelen:) Pár talányos útelágazás megfejtése után végre Ózdon vagyunk. Meglepetésre polgárõrök fogadnak és segítenek nekünk. A parkolóban leülök és mindkét talpam elejét végigleukoplastozom: a patakátkelések közötti mezítlábazás megbosszulta magát a cipõbe- zokniba kerülõ homok szintúgy ami elég szépen kidörzsölt. A Spar 40 perce zárva van, pedig be akartam menni kajáért ám meglepetésre van itt is kenyér. Megeszek hát 2 dupla azaz 4 szelet hagymás -zsíros kenyeret. A kaja jólesik, a víz kevésbé, pedig olyan száraz a torkom hogy szinte ég. Még csak 69nél tartok, viszont egyfajta leléktani határ az, hogy egyik térképrõl lementem és mostantól (a nagyrészt tájékoztató jellegû) Karancs- Medvest vehetem elõ. A Meggyes- tetõ környékén 2 õzikével találkozok aztán késõbb egy döglött kisvadmalaccal. Errefelé meglepõen jó a K , papír útmutató táblák is vannak bár akad amelyik széttépve hever a földön.. Solmályházán megint polgárõrök segítenek majd a K megint varázslósat játszik a nyílt terepen így térkép alapján jutunk Arlóra miközben lassan ránksötétedik. Rém hosszúnak tûnik az út Járdánházáig. A frissítõpont nem ott van ahová írják, de végülis megtaláljuk az egyik ház elõtt. Málnaszörpizek és telefonálok. A srácok továbbindulnak én maradok megvárni a Kedvesem. Széken ülni nagyon kényelmes, elcsücsülnék reggelig is benne:) Csak 71et mentem eddig és  hulla vagyok.. még egy 60as hátra van. Innentõl ismerõs lesz a terep a IV. Béla túráról és egyre világosabbá válik, hogy ma nagyon nem megy nekem. A hosszú aszfalton lámpa se kell elegendõ a holdfény és a lehetõ legjobb társaságnak örülhetek:) Az Ökör- hegytõl elõre tartok a multkori miatt ám akkor másik oldalról kellett felmászni rá. Meg kell hagyni errõl sokkal barátságosabb. Ám a meredek lejt  térdgyilkosnak bizonyul és alig várom hogy végre egyenesre jussak. Húh..Vállóspusztán leragasztom a bal lábamon a vízhólyagot, úgy látszik ma minden összejön..sportkrémért ölni tudnék,nagyon kellene sajgó térdeimre.Természetesen nincs nálam.. Továbbindulunk az éjszakába Szalajkaház felé. a ház elõtt 2 felé is felfestették a kéket, persze a fenti szintesebben megyünk. Az elején patak állja el az utat mikor már átgázolásra adnám a fejem találok egy jó kis gázlót így szárazon megúszom. A háznál újabb pont ahol le lehet ülni és kakaóscsigát kapunk éjjel 2:18kor.Visszamegyünk a forráshoz vízért majd jöjjön a 23 km-es pont nélküli szakasz. Lóhullás -tetõnél majd' elhullok már én is, muszáj vagyok kézzel kitépni a vízhólyagot hátha jobb lesz. Egy ideig tényleg jobb.Aztán már nem.. Istenmezeje falu elõtt ránkvirrad. Néhányan ébren vannak, úgy látszik vannak akik vasárnap is szeretnek hajnal 4kor felkelni.. A legelsõ buszmegállóban leülünk enni- inni. Innen még 14km a pontig. Madárcsicsergés, végtelennek tûnõ erdõk amerre csak ellátni, egyre jobban rámtörõ álmosság és mindenféle fájós részek a lábamon. Az út Bárnáig elképesztõen hosszú. Kétesélyes elágazásoknál Rushboy tájékozódik én pedig ledõlök egy pillanatra, legszívesebben aludnék 1-2 órát legalább annyira hulla vagyok. Becsületére legyen mondva nem tévedtünk el egyszer se a katasztrofálisan hiányos jelzések ellenére sem, ami kizárólag az õ érdeme. Már 7 óra is elmúlt és még mindig nyoma sincs a falunak, kezdem azt hinni nem is létezik, ellopták, elmosta a víz ,kész megszûnt mi pedig örökké az erdõben fogunk kóborolni. Majd olyan mintha elszorította volna a lábam a zokni vagy a cipõ de nem; a sípcsontom és környéke kezdett el fájni amire még sose volt példa. Na ez se hiányzott..Életveszélyesnek táblázott kerítés, pár õzike majd mikor már mindenen túl járunk egyszercsak házak és felbukkan Bárna. Hát mégis létezik!! Lerogyok a pontõrök székébe és megeszem a két croissant. Több mint 6 óra telt el e.p. nélkül..a pontõrök segítõkészek, vizet is töltenek a forrásból nekünk. Felkászálódok és fogalmam sincs hogy fogok még 14 km-t menni. A mozgásom erõsen hasonlít egy rokkantnyugdíjaséra.Elöl a leragasztott talpam fáj, majd hátul a szétszakított vízhólyag, feljebb a csont és környéke egyre feljebb a térdem felé , majd a térdem önmagában. Mindez minden lépésnél szépen sorban úgyhogy kb. a 4es átlag is kihívást jelent.Felbicegek a Három-határra ahonnan jobb lenne visszafordulnom, én az erdõbe nézelõdni és sietni szoktam járni nem pedig önmagam kínozni. Orülök neki ,hogy Rushboy nem próbál üres frázisokkal vigasztalni és pátyolgatni. Egy ölélés sokkal többet jelent és eddig is, de innentõl már végképp csak az iránta való szeretet segít és visz elõre na meg a tisztelet, hogy velem maradt, holott órákkal elõbb célbaért volna egyedül és feláldozta az addigi majdnem 6os átlagát. A Hosszú- bérctõl meredek lejtõ jön ami annyira rosszul esik, hogy elkezdek sietni nem érdekel érjek be.. a harci kedv a mûútig tart a kavicsos aszfaltszerûségen már csak bandukolok és úgy várom mint a zsidók a messiást a Pécs- kõ nyerget. Végre emelkedik és felérve házak látsznak na meg az utcsó e.p. Innen  csak 3,8 km és Cél ezt már ki kell bírni. Hétvégi kertek után beérünk  Salgótarjánba! Az itinerbeli térkép és leírás elég megtévesztõ, az utcák hosszaránya nagyon nem stimmel. A városban egy autós rendezvény miatt leszalagozott utak, külföldi csapatok amibõl én csak töredékét fogom fel itt már alig vagyok magamnál. Körforgalom, pár ház és a Velosport kerékpárüzlet. Zárva van, a szívbaj kerülget, aztán mellette egy udvarszerûség a bolt háta mögé vezet ami végre-valahára a CÉL. 10:50kor beérünk , az ajtó elõtt lerogyok a betonlépcsõre és kész megváltás hogy nem kell többet menni 27 óra 50 perc után:) A gyorsabbak  itt pihennek, egyesek alszanak:)  Magam is meggondolok minden mozdulatot.. Nem gondoltam volna, hogy a túra végére így kikészülök. Ülni a célban és hozzábújni az én édes Kincsemhez hihetetlen jó érzés.. Nem lehet szavakkal kifejezni mennyire hálás vagyok neki amiért mellettem maradt végig,végtelen türelemmel és kedvességgel kibírta a botorkálós tempómat. Köszönöm szépen, talán egyszer viszonozhatom majd:) Örülök neki, hogy sikerült megtenni a számomra eddigi leghosszabb távot ,úgy hogy abszolút nem voltam formában és a végére már állni se nagyon bírtam.Jó kis tanulságos séta volt; grat minden teljesítõnek!