Túrabeszámolók


Kohász Kék/Ózdi Kohász

olahtamas-Túra éve: 20102010.05.24 10:54:14

2010.05.22.



Kohász25 Teljesítménytúra.



Amikor Gábor említette nekem, hogy lesz ez a túra, akkor azonnal beírtam a naptáramba, mert a környékre az ominózus topictúra óta alig jutottam el.

Sorba vettem a lehetõségeket aztán végül a 25-ös távot választottam, és hogy kicsit segíteni tudjak, bevállaltam a szalagszedést mivel úgy is a végén tudtam indulni.

A túrára szerettem volna elõre felkészülni, de sajnos itinert nem tudtam letölteni, így maradt a helyszíni tájékozódás.

Ez mindjárt a rajt helyszín megkeresésével kezdõdött, mert elsõre az Interspar parkolójában kerestük a rajtot, majd a rendezõk számának kinyomozása után már megkaptuk az instrukciókat, hol találjuk a rajtot.

Végül 9:20-kor indultunk, és még a busszal érkezõ túrázókat is eligazítottuk, hogy merre találják a rajtot, így végül 09:30-kor vágtunk neki a temetõ felé vezetõ meredeknek.

Az itiner és a jelzések folyamatos figyelésével sikerült a megadott útvonalon haladnunk, a villamos távvezetékbõl kettõ is volt, de a régi sípálya gépházából egyértelmûvé vált, hogy hol kell balra kanyarodni.

A földön heverõ megtépázott ideiglenes nyílnak azért nem mertünk hinni, mert néhány kisgyerek épp arra játszott, és kellett a független megerõsítõ információ.

Az elsõ ellenõrzõpont után az itinerben szereplõ két jobbra kanyarodást elsõre nem értettük, de aztán a jelzések alapján sikerült beazonosítani a fordulókat, és leértünk Somsály házai közé.

Az elhunyt bányászok emlékmûve után megnéztük az igen csak lepukkadt állapotú mûvelõdési házat, és a romtemplomot is, ahonnan egy csapat túrázó gyerek után eredtünk, de kiderült nem az utat tévesztették el,

hanem csak meglátogatták egy ott lakó osztálytársukat. Innen egy jó darabon együtt mentünk, és hallgattuk a gyerekeket vezetõ tanár urat, aki sokat mesélt a környékrõl.

A gázpászta utáni emelkedõ tetején a gyerekcsapat megpihent, mi pedig mentünk tovább, az arlói tó irányába. A kõ kereszten szépen látható nyíl mutatja a kék irányát, így a magát adó szekérúton el is kezdünk bandukolni.

Az itiner írja, hogy 500 méter az ellenõrzõpont, így elkezdjük meresztgetni a szemünket, és szerencsére meg is láttuk a jól elhelyezkedõ pontõrt.

Ha nem lett volna ilyen látható helyen a pontõr, akkor biztos nem jut eszünkbe letérni a szekérútról, és átgázolni a patakon, mivel jelzés egy szál sem volt, igaz nem is lett volna hova festeni.

Visszanézve már láttuk, hogy közelednek a gyerekek és közben lassan beértek minket a 70-es távon induló Bubúr és csapata is :)

Csatlakoztunk is hozzájuk, mert legalább mi is haladtunk, és közben kitárgyaltuk a túra olyan "sarkalatos" kérdéseit, hogy vajon a kék jelzésen kell haladni, vagy az itiner szerinti párhuzamos bicikliúton kell e haladni?

Persze ezek csak 20-30 méteres eltérések, de egy valamire való útvonalkövetõ nem engedheti meg magának, hogy akár ennyit is eltérjen az útvonaltól.

Járdánházára érve elõkaptuk az itinert, és szomorúan tapasztaltuk, hogy az etetõpont még bizony odébb van, de szerencsére pont az utunkba esett egy kocsma, ahol fel is tankoltunk hideg italokkal.

10 perc után viszont tovább álltunk, mert tudtuk, hogy az etetõpont még több idõt fog igényelni, és a jóslat be is jött, mert 22 perc lett. Szerencsénkre pont ez alatt volt egy párperces esõ, amit a sörsátor alatt kihúztunk.

Feltöltekezve továbbálltunk, és hamar el is értük az elágazást, ahol búcsút intettünk a többieknek, mert mi nekiálltunk begyûjteni a szalagokat.

Az eleinte igen sûrû szalagozás szerencsére normalizálódott, így már nem lassított annyira a szalagok gyûjtése.

Nagyon nyugis útvonalon haladtunk, élveztük az erdõt és hallgattuk a madarakat.

A 4. ellenõrzõpontra már 1 órával a hivatalos zárás után érkeztünk, pedig a 3.1-es átlagtempót tartottuk.

Már az etetõpontnál is feltûnt, hogy a táv kicsit mintha alul lenne mérve (utólag nézve 11.5 helyett 12.2km),

de itt már nyilvánvalóvá vált, hiszen a 2.5 km szakasz helyett 4.1 km-t mentünk, amit már GPS nélkül is megérez az ember.

Félve a következõ pont esetleges távolságától és zárásától, kicsit feljebb srófoltuk a tempót, de így meg utolértünk egy kutyás csapatot, akik a szalagokat követve kirándultak az erdõben.

Ekkor egy kis kajaszünetet tartottunk, majd utána eredtünk a csapatnak, továbbra is a szalagokat szedegetve. Az 5. ellenõrzõpont is kicsit messzebb volt mint a megadott, de ez már nem olyan nagyon, és nem is ért meglepetésként minket.

A Kisbarlang-völgybe a leereszkedés simán ment, és szerencsére nem sok szalagot kellett szedegetnünk, hiszen a völgy iránya nem adott kétséget afelõl, hogy merre kell lemenni.

A Gyepes-völgybe leérve az itiner elég szûkszavúan fogalmazott, valószínûleg már csak az egy sornyi hely volt az oka.

Mindenesetre mi a szalagokat követve a Keserû õrháznál is bementünk a patak túloldalán húzódó útra, és késõbb még a falu elõtt 1 km-rel is bevezettek a szalagok az erdõbe.

Aztán amikor a faluba már beértünk, kezdett annyira csalános lenni a hátsó ösvény, hogy kikényszerített minket az aszfaltútra, így az utolsó 300 métert ismét az aszfalton tettük meg.

Képek a túráról:

http://olahtamas.fw.hu/100522kohasz/100522kohasz.html

A megtett táv végül 27.7 km lett és a szint 550 méter

Kullancsok száma a nejemben: 1 db.


Kullancs