Túrabeszámolók


Őrség (- Vendvidék) 75/50/30

stalkerTúra éve: 20102010.05.19 21:50:31







Õrség 50 (hivatalosan 52,7 km)


2010.05.15.


Az idén is Bazsival indultunk el a túrára, hajnali indulás után negyed 7 körül értünk Õriszentpéterre. Ahogy az autóval, az iskola elõtti aszfaltos pályához közeledtünk, már messzirõl feltûnt István alakja, aki éppen a reggelijét majszolta. Kölcsönös üdvözlés után kiderült, hogy még István sem nevezett, ezért aztán hármasban rajtoltunk 6 óra 35 perckor. István azt mondta, hogy a mai napon nem siet, mert a Kinizsi 100-ra pihentet, ezért egész túrán velünk jött, amiért utólag köszönet neki. Az elsõ ep.-nél találkoztunk Gáborral, aki mellesleg óvodai csoporttársam volt egykoron és így hármasunk négyesre bõvült, mely aztán az egész túrán meg is maradt, köszönet érte mindegyikõjüknek. Az idõjárás nem bíztatott minket semmi jóval, de végül is egész nap kegyes volt hozzánk, annak ellenére, hogy az esõfelhõk sokszor a vállunkon pihentek. A túrát megúsztuk nagy elázás nélkül, gyakorlatilag csak csepergõ esõvel találkoztunk idõnként. Amikor egy kicsivel jobban esett, akkor meg pont fedél volt a fejünk felett, mert a farkasfai kocsmában ültünk, vagy pedig éppen erdõben haladtunk és az esõbõl így nem éreztünk szinte semmit. Az õrségi táj még ilyen borongós idõben is csodálatos, bár tavaly a napfény hozta ki igazán a táj szépségét. Az ellátás tavalyhoz képest egy kicsit fakóbbra sikerült, mindenkinek hiányzott Hodosnál a tavalyi finom szlovén málnaszörp a Radenska ásványvízzel és hiányzott a Sûrû-erdei aszalt gyümölcs is:) A hiányt betudtuk a válság negatív hatásának, Farkasfán és a célban azonban mindenki dõzsölhetett. A pontõrök mindenhol kedvesek voltak, Sûrû-erdõnél még Gábor fizikai erejét is igénybe vették. (Senki ne gondoljon rosszra, csak a két fa között függõ nyugágyat kellett meglöknie, had ringatózzanak benne a pontõr hölgyek.) Az itiner ugyanolyan igényes, mint tavaly volt, benne minden szükséges adattal. A pecsétek az idén is mûvészi kivitelûek, a kapott emléklap és a kitûzõ is nagyon szép. Az útvonal mindenhol jól követhetõ, köszönhetõ ez a korrektül kitett jelzéseknek. A célba 16 óra 40 perckor értünk be, Bazsi még megkapta az 50-es táv legfiatalabb teljesítõjének járó, évszámmal és a túra nevével ellátott csuprot is. Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük a szervezést, Istvánnak és Gábornak köszönjük a társaságot!