Túrabeszámolók

Száguldásunkat az M6-os autópályán egy baleset miatti elterelés törte meg. De mi nem adtuk fel ilyen könnyen! A régi 6-os fõúton továbbhaladva lassan megérkeztünk a szálláshelyünkre: Hosszúhetény, Általános Iskola. Mivel az eligazítást és az indítás elsõ felét lekéstük, így gyorsan megkerestük a szervezõket, elintéztük a szokásos adminisztrációt. Közben megkaptuk a pályakiírást, melyet Öcsi azonnal kezelésbe vett, és elkezdte a térképen a megadott pontokat bejelölni. Mire befejezte rájöttünk, hogy ez az útvonal nekünk most kicsit nagy falat, ezért megbeszéltük, hogy csak a felét teljesítjük, és a bázis környékét járjuk be. Utólag visszagondolva ez egy nagyon jó döntés volt. A csapatfotó után rögtön el is indultunk az elsõ õrzött pont felé a Koszonya- tetõre.

Utunk eseménytelenül, csendesen telt, a pontnál viszont nagyon sok csapattal találkoztunk. Feladatunk itt egy 8 kérdésbõl álló totó kitöltése volt. Szerintünk jól sikerült, bár az eredményt nem tudtuk meg azonnal, mert a bázison javították ki az adott válaszokat. Rövid étkezés után felkerestünk egy közeli forrást, (Kõszegi forrás), mely fakultatív pont volt. Innen továbbhaladva Zobákpusztába mentünk.

A falu szélén kisebb meglepetés ért minket, ugyanis az autókat bemérõ sebességjelzõ kis táblán egyszer csak felvillant az 5-ös szám. Így legalább megtudtuk mekkora sebességgel „száguldunk”. Zobákpuszta környékén a fakultatív pontokat, melyek források, pl: Hidasi forrás, begyûjtöttünk, majd elindultunk a következõ õrzött ponthoz a Cigány hegyre. Útközben szinte észrevétlenül ránk köszöntött a reggel, mi pedig az álmos pontõrökre. Itt egy szokatlan próbatétel várt ránk. 5 különbözõ ízû gyógyteát kellett szaglás és ízlelés után felismerni. Sajnos kétfélét összekevertünk, így nem kaphattuk meg a teljes pontszámot. Viszont arra gondoltam, hogy következõ télen kicsit több ilyen teát iszok, hátha legközelebb jobban sikerül ez a feladat. Az itt található kilátó tetejérõl tiszta volt a kilátás, így kihasználva az alkalmat, gyönyörködtünk egy nagyot a mecseki táj szépségében. Ismét begyûjtve néhány fakultatív pontot, beértünk Óbányára. Itt eldöntöttük, hogy tartunk egy rövidebb szünetet. A helyi kocsmában ittunk cappuchinót és kávét, megreggeliztünk nyugodtan, majd az Óbányai völgyön keresztül eljutottunk Kisújbányára.

Számomra ez a szakasz volt a legszebb! Mondtam is a többieknek, siessenek nyugodtan, majd utólérem õket. Erre megkaptam, hogy csodálkozhatnék lassabban is. Ezt a részt mindenkinek ajánlom. A zubogó patak, a kövek elhelyezkedése egészen egyedi volt. Csodálatos látnivaló nemcsak májusban, hanem egész évben! Szerintem ezért találkoztunk itt a legtöbb kirándulóval.

Kisújbányáról délidõben haladtunk végsõ uticélunk felé, a Zengõ hegyre. Itt-ott megtalálható kisebb pontokat igyekeztünk begyûjteni. Így jutottunk el kora délután Püspökszentlászló határába az Arborétumhoz. Itt egy nagy csapat gyerek részére sütöttek a tanárok, szülõk valami igen finomat. Nekünk ebbõl csak az illat jutott, és a remény, hogy majdan a célba érve mi is valami finomat kapunk vacsorára.

De sajnos addig még meg kellett küzdenünk a legmeredekebb leejtõvel. Nehéz volt, fáradtságos, de megérte! Az itt kapott feladatot könnyedén teljesítettük. Az ott található „kilátó” tetejére kellett az egyik csapattagnak felvinni különbözõ kis labdákat (tenisz, tollas, ping-pong), majd ledobni, a lent maradt társnak pedig szákkal elkapni. Ez éjszaka lehetett érdekes, fejlámpa segítségével összeszedni a labdákat. Ezután lesétáltunk a hegyrõl, és az útközben található medvehagymát, korábbi javaslat alapján, megkóstoltuk. Nem csalódtunk az ízében. Pont olyan volt mint mondták, hagymaízû.

Majd némi hulladék összegyûjtése után becsorogtunk a célba. Némi ejtõzést követõen elfogyasztottuk a vacsit, majd a többiekkel is beszélgettünk még a túra eseményeirõl.   

Késõbb lassan a mások példáját követve mi is nyugovóra tértünk. Vasárnap reggeli ébredés kicsit nehézkes volt. Összepakoltunk, megettük reggelinket, és 8 óra után elkezdõdött az eredményhirdetés. Ezután elindultunk hazafelé. Utunk jó hangulatban, kellemesen telt.

Összességében nekem ez a túra tetszett a legjobban. A táj csodálatos, az erdõ sûrû, gyönyörû zöld színekben pompázott mindenütt, olyan hely, ahová az ember bármikor szívesen visszatér.