Vidróczki 61; betyárok és jelzések nyomában kalandtúra
Mátra, a Múzsla felett sötétszürke felhõfoszlányok szállnak és nagyon tekintélyt parancsolóan emelkedik ki a sötétkék háttérbõl..baljóslatúan meredek és sötét hegyoldalakkal szemezgetek.
Bátonyterenyét több kis faluból "dobták össze". Nagybátonyban röpke 20 percet kell várni a helyijáratra. Mint megtudtam naponta kb. 3szor jár úgyhogy szerencsés voltam:)Szorospatakra menet a letûnt múlt nyomai vannak jelen: valamikor virágzott a szénbányászat, mára az épületekkel együtt pusztulásra ítéltetett. A Dáté panzióban a teljes szervezõgárda jelen van. Nagy készülõdés folyik, majd Danyi Zoli a fõszervezõ javaslatára nem maradok kint Szorospatakon éjszakára, jobb a békesség..
Úgyhogy beépített emberként reggel fél5kor ébresztõ, ki a Dátéhoz ahol bizony hûvös a hajnal..de legalább nem esik. Két kutya szórakoztat,; a rajt- cél feliratok a kapura fel- , az elsõ túrázók elõkerülnek. 2. ként nevezek és 6:02kor magam mögött hagyom az épületet.B.András volt az 1. nevezõ elõttem, így együtt kanyarodunk rá a PZ-re. A településrésznek nevet adó Szoros- patak mellett haladunk,bemelegítõ patakátkeléssel és ébredezéssel. Ekkor még úgy gondolom sima ügy lehet ma a 6 átlag, ezt megerõsíti a 19 perc/2,2 km is az elsõ ponton ahol "maikor jobbról csatlakozik a sárga".. hogy honnan?? Ja, hogy mikor akart lenni, kis elírás:) Ha nem itt van a pont 120% hogybenéztem volna a S-t, nem egy feltûnõen jelzett szakasz.. A földút emelkedni kezd,és kis idõ után már jelzések is akadnak. Mire a fenyvesbe felérünk már nem is fázok. Akad némi csúszkálós sár.Majd a bozótosban 2 ösvény tör utat, a jobboldalinál sárga szalag, hát válasszuk ezt. Harmatos fûben haladunk, ami egyre csak áztat és vizez, felülrõl is belefolyik a cipõmbe így mire a bükkösbe érünk már duplavizes zoknival és cipõvel rendelkezem. Pár méter után elõkerül a S, aztán jódarabig foghíjas.. Közben szó szerint cuppogok a vízben ; ebbõl még baj lesz..az oké ha megázok féltávnál de 4-5 km körül az elején már csuromvizesnek lenni?:/
A Bec- kúthoz nem megyek le a SO -on,de kb. innentõl jól használható a S. Elhaladunk a Vörös-kõ kilátó mellett, 2 hete itt vérzõ most csak a víz miatt kissé lógó orral:) Mátraszentlászló elõtt utolér az elsõ futó, a ponton eszek, iszok a finom rostos gyümilébõl. Lehet egy kicsit többet idõzök itt mint kéne.. de még a cipõmbe telepedett ágaktól is meg kellett váljak. Az ismerõs K+en kis hullámzás majd vár Galyavár. A P3ön két foltos szalamandrát is látunk. Az itiner szerint 500 méterre jut 300 szint? Ahogy megyek felfelé egyre inkább reálisnak tartom.Nagy kövek után felérek egy szintben menõ kis ösvényre, de pont helyett azt látom h András még feljebb kapaszkodik elõttem. Franc, én meg már azt hittem felértem..:) De meghódítom én is a várat. A pontõröknél növényhatározó és fényképezõ, igyekszek vidám arcot vágni:) Megyünk továbbra is felfelé a P3ön, és zavaros a leírás/terep. Azt nem írja honnan számítva 300 méter után érjük el a sífutó utat + a sima S elágot se említi. No mindegy, jókor jó helyen haladunk, rátérünk a szintén 2 hete járt KP-ra majd beérünk Mátraszt.imrére ahol a ponton víz/szeletelt alma fogad. Ide még egyszer vissza fogunk jönni pár km múlva. Addig azonban leírunk 1 kört: a Zön elsétálunk a 2 km-re lévõ Bagolyirtásra. Itt pecsét és sok nyugdíjas, aztán folytatjuk a Z3ön. Régi sípálya mellett megyünk el és azon kezdek el gondolkozni miért Z3el van jelölve ez a szakasz a 2 település között? Fallóskút elõtt jobbra fordulunk a Z+en Gubolaház felé és az útjelzõ tábla szerint ZO-nál lekanyarodunk a Mária- kápolnához. Ez a gyakorlatban KO és a térkép szerint is az. A pontõrök a másik irányból várják a népet a ZO-on ahonnan persze nem jön senki hiszen másképp szól a leírás. Onnan, tehát a ZO-ról csak akkor lehetne érkezni, ha a Z+en balra fordulnánk és átmennénk Fallóskúton de az már nem a Gubolaház felõl lenne..Úgyhogy az útjelzõ tábla kavar be a leírásba, zöld helyett kék festéket kellett volna rá kenni a kápolna felé mutató irányába is és stimmelne a dolog.A pont õrei a ZO irányába eresztenek minket tovább. Elindulunk de megállj csak, megint nem áll össze: minek mennénk vissza Fallóskútra ha Mátra.szt.imrére kell jutnunk? Úgyhogy rövidesen éles hátraarc és már a KO-on bandukolunk vissza az ominózus táblához.A forrásjelen gyorsan visszaérkezünk a faluba, ahol sokakkal találkozunk és a falu szélén egyik fáról másikra akrobatázó mókussal is:) A ponton bezárul a kör, az ellátást másodszorra is leteszteljük aztán úgy 4. szerre haladunk az Eötvös utcán ma. A ZNen ereszkedünk, a Csörgõpatak völgyébe ahol 4-5en egy futóspárral haladozunk. Majd erõsen általános iskolásnak kinézõ srác kérdezi elhagytuk e Hutahelyet már.. kiderül a 31re jött, lemaradt a társaitól és már rengeteget elkevert, pontot is hagyott ki és fogalma sincs hol vagyunk. Lemaradok kissé a többiektõl és beszélgetek a sráccal, muszáj ápolgatni a lelkét, mégse keseredjen el szegényke. Gps-el szoktak menni a barátaival és anélkül nem boldogul ezért kicsit felvilágosítom:) A Vándor - forrásnál pecsét és tovább a patak mentén. A keresztesi Óvár sörözõnél a többiek frissítést tartanak, utolérjük õket. A cipõm ismét tele mindenféle szeméttel és még mindig vizes.
A P+ zsiványosan rejtõzködik az elsõ pár 100 méteren, de az erdõben már elõfordulnak jelzések is.Élesen jobbra kék szalagozás vezet, ezt nem vesszük be hiszen a leírás szerint csak a víz/patakátkelés után kell jobbra a barlang felé térni. Persze vannak akik lemennek, jól meg is szívják a bozótosban. Alsó/felsõ vizesnél külön papír jelzi a letérést a barlanghoz. Kicsit bokros, néhol saras ösvényke után megkapjuk a pecsétet. A P+ nyomába eredünk néhol a szalagok segítségével. Felkapaszkodunk az Erdész - réthez, a pataktól a csúcsokig vezetõ út most se lazasággal van kikövezve.Elhaladunk a csúcskõ mellett és mikor a P-ra kiérünk a szótlanná vált srác kérdezi mi a következõ pont nekünk? Neki az Óvár sörözõhöz kell visszamenni, szegény elõbb is mondhatta volna, megúszhatta volna a kaptatót és némi km-t. A P-on visszaküldjük Mátrakeresztesre, mi pedig tovább emelkedünk a Nyikom - nyereg széléig. A P-Z elágazásnál kis megfontolás után lemegyünk a Z-ön. Füves , tarvágás utáni rész, rálépek egy fás bokor csonkjaira teljes erõvel ami nagyon nem esik jól.. Igazi betyárnak érzem magam mire kiérünk a gazosból. A földúton ismét van Z, majd szalag , elindulunk a földúton jobbra aztán hosszasan semmi. Hol megy le a Z a Zám - patakhoz?? Fényvisszaverõs jelzés maradt egy fán beljebb, de körülötte is bokrok, sehol nem látunk balra lefelé ösvény- utat ami levinne a patakhoz. Maradunk a földúton ami kanyarog és egyszercsak vége szakad. András térképén rajta van már ez a földút is, az enyémen nincsen.Eltévedve nem vagyunk,a patak tõlünk balra valahol és ahol vége a földútnak csinálunk egy ereszkedést a patakhoz szabad stílusban. Odalent egybõl van Z, hurrá. Az, hogy hol ment le rejtély marad számunkra..De itt a Zám- patak ahol be lehet gyakorolni a patakátkeléseket, vadregényes táj ez a javából. Egy igényes vadetetõnél kiérünk és a ZN földútján megyünk Nagyparlagig. A futópáros ismét utolér, valahol elkavarhattak. A ponton van répa! Hmm, ez kell nekem:)) A következõ S-t problémásnak írja le az itiner , de nincs azzal semmi gond. Ellenben velem van, a talpam fáj,valami ág is lehet a zokni alatt, melegem van és csak téblábolok a sárgán, nézem a jelzéseket , András kissé elõttem én pedig úgy érzem teljesen végem van, a 6os átlag romjai felett kóválygok.. A Cranberries egyik számán agyalok: "What's in your head,in your head,zombie, zombie, zombie..." A Hideg - kúti erdészház elõtti 2 létra ráz fel, majd a ház után felmegyünk a forráshoz, ahol rokkantnyugdíjasokat idézõ mozdulatsorral guggolok le vizet tölteni:) Innen még egy kis emelkedõ és a távolban lent már látszik Mátrakeresztes, Ágasvárostul. A S itt is eléggé halovány, néhol akad 1-2 példány belõle majd csak leszürkézettek. Tulajdonképpen egy forrásmederben érünk le a faluba ahol elsétálunk a fõútra és nem sokkal feljebb gyönyörû S-k villognak a napsütésben az utcán.. ezek szerint átfesthették a falu elõtt és a régebbi verzión közelítettük meg Keresztest. Egy pillanatra a Pásztó feliraton megdobban a szívem, de természetesen jó helyen vagyunk:) A buszmegállóban pedig fõleg jó helyen , újhagymás- zsíros kenyér, ivólével, fincsi. Kiszedem a fadarabokat a cipõmbõl - talán elõbb kellett volna és akkor nem fájna, de a hülye fejemmel menet közben ha agyonütnének se állnék meg..önmagam alapos megszivatásának újabb gyöngyszeme ez. Csak reggel ne lett volna az a harmatos víz, akkor nem lenne semmibajom..Na de már csak 11 km , féllábon is. Lesétálunk a sörözõig, most se sörözni hanem a buszmeg mögötti PN-ezni. Az eleje emelkedik és ilyenkor pont oda kell lépnem a talpam elejére ahol fáj.. feltotyogok és már nagyjából szintben folytatjuk. A szemközti hegyekben esik az esõ, itt is elkezd cseperegni de csak alig - alig és gyorsan végeszakad. Közben feltünik a Kosik- tanyai pont, pecsét, pá. A Zön tovább, néhol pocsolya, keresztbedöntött fák teszik izgalmassá utunkat az Ágasvári th.-ig. A háztól felnézek a csúcsra és nagyon magas.. Nem sok ingert érzek rá, hogy felmenjek, de ha fel kell akkor nincs mese. A háznál megmosom az arcom és akkor jöjjön a K3. Felszedek egy alkalmasnak látszó botot, hátha úgy jobb lesz. Gudluking hangja szól valahol felfelé, hogy nagyon kivagyok.. jó lenne neki megmondani hogy nem, csak fogtam a botot,idõugrást hajtottam végre és tökéletesen bemutatom h fogok járni 50 év múlva. De ennyi beszédre nem futja két levegõvétel között:) A hangulat fokozása végett egy nagy gyerekcsoportot is kifogok akik szembejönnek, kerülgethetem õket. Fent a csúcson gyors pecsét és megnézem a kilátást: Szandavár irányában hatalmas szürke felhõbõl ömlik az esõ,s nagyon úgy néz ki, hogy hamarosan ideér és szakadni fog.. Na, ha ez elkap minket..Lefelé is szorítom a botot, ha nincs akkor a felfelé menõ Vadmalac elõtt olyan hanyattvágódást mutattam volna be..:) A háznál ismét szöszölök, majd elkezd erõsen fújni a szél..jujj csak ússzuk meg szárazon! Nem akaródzik az utolsó 4-5 km-en megázni,addig igazán kibírhatná amíg beérünk. A P letér és az elõzõhöz képest lendületesen haladunk, mikor már közel a cél mindig jobban esik sietni és nem számít semmi csak haladjunk:) Elõzünk még egy gyerekcsoportot majd vége lesz a pirosnak.Egy fán van jobbra nyíl, letérnék vmi gazosba de mondják h van még egyenesen is P úgyhogy vissza és irány arra. Aztán több nincs is hol a csudába folytatódik? Térképnézés, aztán a szemközti oldalban vmi pirosféle van. Na, menjünk csak át:) Tényleg ott van, h hol ment át nem tom , talán ott ahol a gazos volt? Mindegy, húzzunk bele mert nagyon szorít a száraz idõben beérés.Még van némi emelkedõ, azért a 40 m szintnek meg kell lennie..hosszú erdõs, elsõ aszfalt keresztezése, számolgatjuk kb. 17:20 körül fogunk majd beérni. Addig 20 perc és ne essen.. még erdõ és végre aszfalt ahonnan a panzióig már lekoccanunk az alig szemerkélõ esõben 17:18kor célba érünk,így 11:16 lett a vége. Nem egy fényes idõ, de a terep és jelzésviszonyok miatt nem érzem úgy h nagyon elbénáztam, fõleg fájós talppal. Pár perc múlva szakadni kezd az esõ és örülök, hogy megúsztuk hiszen tényleg csak perceken múlt. A rendezés ellátásügyileg kifogástalan volt, kedves pontõrökkel. A leírásban voltak a fent említett bibik, de ez egy olyan túra ahol nincs biztosra kiszalagozva az útvonal, tájékozódni kell, térképet nézni és szerintem kell ilyen is, ebbõl lesznek plusz élmények- km-ek. Köszönet Viktornak és D. Zolinak! Hazafelé pedig olyan jó vidám társaság kerekedett Vác/Diósjenõ viszonylatban, hogy levezetésképpen megnéztük mennyire van vicces kedvében a Börzsöny:)) |