Az elõzõ napi hetvenes után azt hittem egy kicsit nyûgösebb lesz ez a túra, de a kiadós alvás segített, és reggel 7-kor kipihenten frissen üdén ébredtem. Ez a túra két ok miatt is szerepelt a túranaptárban: MVTE érem és Budapest Kupa. Így nem volt kérdéses, hogy újra felkötjük a túracipõt, és ennek megfelelõen 8 óra után egy kicsivel befutot családom többi része is. Együtt metróztunk kökire, ahol egy kis trappolás árán pont elcsíptünk egy 184-es buszt. Nézegettük és számolgattuk a megállókat, hiszen teljesen ismeretlen területre tévedtünk. Az ember azt hinné, hogy már másik városban jár, pedig ez még mindig Budapest. Végül huszonegynéhány megálló után megérkeztünk, és a buszról leszálva már el sem lehetett téveszteni a sporkastély épületét.
A nevezés kis sorbanállás és tolongás után sikerült. A rendezõk a hatalmas épület legkisebb helységét válaszották ki, és a sorrend sem volt épp a legjobb... 3 asztal egymás mellett: 1 asztal menetfüzet kiadása, 2. asztal nevezési lap, és díj befizetés... ezek után nem kell csodálkozni, hogy az emberek értetlenek voltak hogy miért kell elõször átverekedniük magukat egy soron, hogy a következõben álljanak sorba, majd ha fizettek, akkor visszaverekedni magunkat az alõbbi sor végére, és ott újra sorban állni. Az újonnan érkezõknek meg fogalma sem volt hogy mit hol adnak, hova kell állniuk. Remélem hogy jövõre a szomszédos helységek is bevonásra kerülnek esetleg, amik alapból sokkal nagyobbak voltak mint az a pici elõtér.
A kis közjáték után 9:45-ös rajtidõvel vágtunk neki a túrának. Egy kicsit még néegettük az eget, és én dideregtem egy sort, mert rövidnadrág, póló felszereléssel a szitóló esõ nem volt túl bíztató, és a pullóvert és bármilyen vízhatlan felszerelést otthon hagytam. Kérésünk megértõ fülekretalált odafennt, mert pár perc után elállt az égi áldás, így egyre jobb körülmények között roboghattunk a parkerdõ ösvényein. A túra nem volt túl változatos, de sajátságos hangulatot adott, hogy budapest belterületén lehet találni még ekkora egybefügggõ zöld területet. A tempónkon meg sem látszott a tegnapi sárga teljesítése. 6-os átlaggal robogtunk pontról pontra. Ha jól emlékszem a 4. és 5. pont között volt egy rész ahol egy betonkerítés melllett kellett végigsétálni... Ez a szakasz igazán kimaradhatot volna, hiszen rombolta az illúziót a sok szemét, és egyéb szerves emberi hulladékok maradványai... Talán lehetett volna ezen a részen más útvonalat is választani, talán majd jövõre.
A célba érkezéshez mindössze 2 órára volt szükségünk. Az utolsó 200 métert még le is kocogtuk, amolyan levezetõ mozgásként. A cél természetesen ugyan ott volt ahol reggel a rajt, annyival kiegészítve, hogy most növelte a kavarodást az idõközben felállított terülj-terülj asztalkám körül forgolódó "tömeg". Legalább a kajás asztalt átrakhatták volna valamelyik szomszédos terembe, de nem így történt. Ennek ellenére sikerült elvergõdni Jávor kolléga asztaláig, és begyûjteni a megérdemelt pecséteket a kupás füzetbe, majd gyorsan odébbáltunk a ruhatár felé, és kihalászva két széket letelepedtünk a pult elé. Innen ingáztunk az elõtér felé, hol szörpöt, hol kenyeret vadásztunk magunknak. A kaja szokásos színvonalát hozta... csábította az embert hogy repetázzon belõle :)
A kis tömegnyomort leszámítva a rajt-célban összeségében kellemes túrán vehettünk rész,t jó útvonaljelöléssel, gyakori EP-kal, és a túra végére az idõ is megjavult. Mire hazafelé indultunk a nap is kisütött. Sajnos csak utólag tudtam meg, hogy újranevezéssel dupla teljesítés esetén a távot is duplán számították volna bele az MVTE érembe, de jövõre már ezt is fogjuk tudni, és ennek megfelelõen fogjuk tervezni a túrát :) Egy könnyed levezetõ séta volt a hétvége zárására. Köszönet a rendezõknek, és a segítõknek. |
