| tvik | Túra éve: 2006 | 2006.02.01 16:17:42 |
|
|
Úgy gondoltam évkezdésnek jó lesz visszatérni a Mátrába, szokni a havas emelkedõket a Margit-szigeti gumicsík után.
A hajnali buszozást válaszottam Bp-rõl Gyöngyösre. Arra számítottam hogy a Stadionoktól 5:45-kor induló buszon csak lézengeni fognak az emberek, de tele volt, akadt olyan akinek már ülõhely sem jutott. A Gyöngyösi különbuszra felfértünk. Hamar indult és beért velünk a suli elé 7:20-ra. A parkoló szinte tele volt autókkal.
A rajtnál az iskolában tömeg volt, de el lehetett igazodni. A mosdóban is tömeg volt, de ott is el lehetett igazodni. Kb 7:45-kor (papíron 7:30-kor) elindultam. Bakancs, dzseki, hátizsák, benne 3 szendvics, 3/4 liter tea termoszban, szóval klasszikus túrázó stílusban vágtam neki. Beleszaladtam a lejtõkön a tisztesség kedvéért és 3 km múlva a dzseki a hátizsákban landolt.
1 óra múlva értem Lajosházára ahol, 2 perc pihenõ és teázás után továbbléptem. a Szén-pataknál néha idegesített a mély porhó, de lehetett volna sokkal rosszabb. Mátraszentimre elõtt kezd meredekké válni a helyzet, amikor az ember rájön hogy nem alföldi túrán van. Aztán szentimrén az ottani tea, saját szendvics és melegedés után nyomás tovább. Galyatetõ elõtt van egy-két számításba veendõ domb, Galyán nyitva a vendéglátóipari egység, aztán szabad a futás egészen a Csór-hegy aljáig.
Itt az aszfalton átkelve ismét a kényelmetlen porhóban kell menni a néha oldalazó ösvényen. Aki fejben nem erõs az persze az aszfalton teljesíti a szakaszt, akár egészen a Vörösmarty Fogadóig ami nem azonos a Mátrabérc ellenõrzõpontjával. Itt kihagytam a levest, mert éppen félkész állapotban volt. Inkább saját teát ittam egy kõvé fagyott snikers kíséretében. A bakancsomat be kellett volna impregnálni, mert itt kezdtem érezni hogy ázik.
A Pisztrángosig eseménytelen terep, de egyébként viszonylag futható lenne ha nem kell elõzgetni a szûk ösvényen. Beálltam valaki után és a lábnyomaiban követtem. Ez egész pihentetõ, a pulzusom is lement tõle vagy 10-zel. Ugyanezt csináltam a Kékesre felfelé menet is. Egyszer-kétszer kielõztem a nagy hóban, de akkor rögtön pulzus az egekbe és úgy éreztem most én megyek lassabban azoknál akiket megelõztem. Rátértünk a Mátrabérc Kékes elõtti szakaszára, majd felkaptattunk a csúcsra. Nem szerettem a hangosbemondót, ami belerondított a csöndbe egész felfelé menet -valami síverseny lehetett.
Kékesrõl lefelé már jórészt kocogtam. Az ösvény alja kicsit jeges volt, de ha mellette futottam, a porhó kellemesen megfogott. A kritikus részeken kötél volt kitéve, de nem használtam. A suliba beérve gyors kitûzõ-átvétel, aztán már indultam is a buszhoz. 8:45 lett az idõm.
A felsõ buszmegállóhoz mentem, mert az volt az érzésem hogy nem lesz egyszerû a téma. Ez a busz megy egyenesen Bp-re. Elfogyaszottam a maradék teát és szendvicseket amíg a buszmegállóban vártam. Nem mondom hogy nem fáztam... Éppenhogy akadt egy hely a buszon és az alsó megállónál már fel sem fért több ember. Gondolom mondták nekik hogy jön hamar a következõ (ami szintén tele lesz).
Maga a túraútvonal és a szervezés nagyon jó, az idõ pedig kegyes volt. Kevesebb embert el tudtam volna képzelni, vagy pedig egy ottalvásos korán indulós megoldást. Majd talán legközelebb... valamikor. |
| |
