Tihanyi Gejzirit 33
GPS-el mért távolság: 32,56 km;
barometrikus magasságmérõvel
mért összesített szintkülönbség: 795 m. Az Aszófõ –
Örvényes távval és a Zádorvár körbejárásával, kilátóval:
GPS-el mért távolság: 34,8 km; barometrikus magasságmérõvel
mért összesített szintkülönbség: 830 m.
A
meglepõen gyér forgalomnak köszönhetõen hét óra után néhány
perccel megérkeztem Aszófõre. Kocsi leparkol, hátizsák,
túrabotok elõ, irány a vasút mentén Örvényes. Ahogy az elsõ
kanyar eltakarja az állomást, máris kellemetlen tapasztalat,
minden második betonaljzatból hiányzik a síneket rögzítõ
csavarok fele. Hát igen, valakik rendesen elõkészítettek egy
vasúti katasztrófát. A tolvajokon kívül a vasút is hibás,
mivel úgy tûnik eszük ágában sincs pótolni. Ideje lenne
megváltoztatni az ilyen lopások törvényi kezelését, s elõre
megfontolt szándékkal, nyereségvágyból elkövetett emberölési
kísérletnek minõsíteni, még ha nem következik be baleset akkor
is, az orrgazdára történõ kiterjesztéssel, teljes vagyon
elkobzással. De jobb lesz, ha inkább a túrával foglalkozom, még
mielõtt magamra haragítanám az Amnesty International-eseket.
Hamar
elkanyarodtam a sínektõl, s irány a „bicikli út”, ahol
kényelmesen átsétáltam a rajtba, ahol meglepetésemre, már
háromnegyed nyolc elõtt is lehetett nevezni, s indulni. Sehol semmi
tumultus. Gyors nevezés után, 07.50-es idõvel elindultam. A falut
hamar magam mögött hagytam, s jó kis úton, enyhe emelkedõn
talpaltam. Az elsõ elõttem indult csoportokat gyorsan megelõztem.
Mindjárt itt az elsõ ellenõrzõ pont. Nézzük csak az órát! Nem
vagyok túl gyors? A pontot elérve kiderült többszörösen is
felesleges volt aggódnom. Elõször is, csak a pont hivatalos
nyitása után három perccel érkeztem, másrészt pedig automata
pontot helyeztek ki, végül pedig nálam gyorsabb lábúakra
számították ki a nyitási idõpontot.
Lyukasztást
követõen ballagtam tovább. Itt-ott volt egy kis kilátás, de a
Zádorvárat leszámítva, a Nyereg-hegyig a túra nem igazán
látványos, viszont a szép idõben kellemes. Gyorsan fogytak a
kilométerek, s már fújtathattam is a várhoz vezetõ utolsó, jó
meredek kaptatón. Pecsételést követõen körbejártam a várromot.
Nekem tetszik. Egy „kis” restaurálással igencsak látványos
lehetne, hiszen jócskán van falmaradvány, nagyon jól
kirajzolódik, mi hol lehetett. A kilátóból szép látványban
lehet részünk.
Miután
kinézelõdtem magam, tovább mentem. A meredek részen lefelé menet
Margóék jöttek szembe. Kíváncsi voltam, mikor érnek utol,
hiszen ilyen távon legalább félórát rám vernek. Pécsely után,
a sárga jelzés nem igazán úgy megy, ahogy a térképen szerepel.
A jobbra történõ elhajlás helyett, egy bal, majd jobbos
derékszögû kanyart tesz, nem is kicsi távval. Nos azért, a kis
aggodalom ellenére megvan a következõ automata pont. Lyukasztás,
tovább menet. Ugyanígy az Öreg tölgyeknél is. Rövid idõt
követõen elõbukkant a Balaton, és a Tihanyi-félsziget. Aszófõ
elõtt megettem egy szendvicset. A faluban megnézem a GPS-t, már bõ
18 km van a lábaimban. Jól tippeltem, amikor elõzõ este azt írtam
Andrásnak, miszerint nem 10, hanem 11 óra körül leszek Aszófõn.
Negyed 12. Jó passzban érem el az Apáti „templomromot”. Épp
csak letérek a „bicikli útról”, amikor egy általam száz
fõnél jóval nagyobbra taksált bringás csoport (Mint azóta
olvastam úgy 1200-an lehettek. Ennyit a becslésemrõl.) érkezett
szembõl, a tókerülõ biciklis túra, valamilyen csoportja.
Érdekes, de egyébként is több bringással találkoztam, mint
máskor.
Kiss
kaptató a nyereg-hegyi ellenõrzõ pontig, ahol figyelmetlenségbõl,
csaknem rossz felé indultam tovább, de a pontõrök gyorsan a
helyes irányba állítottak. Természetesen most is megtettem a kis
kitérõt, a kilátás kedvéért, s rögtön bele botlottam az elsõ
törpe nõszirom csoportba. Még 3-4 helyen találkoztam ilyen
virággal a túrán, sok más virág közt. A kilátó ponton két
bringással találkoztam. Alaposan megdolgoztak a látványért.
Eseménytelen gyaloglást követõen mehettem pár métert a Belsõ-tó
mellett, majd a jelzés átment egy bozót túloldalára. Az
Arany-ház elõtt becsatlakozott a 20-as táv. Eddig kellemes,
tömegmentes volt a túra. Ettõl kezdve már jócskán kellett
kerülgetnem az embereket. Az átjáró-barlangi ellenõrzõ pontnál
rögtön 5 percet kellett várni a sokadalom miatt. Ezután elkezdtem
elõzgetni, így a továbbiakban a fényképezést hanyagoltam.
Udvariatlan lett volna, ha az egynyomsávos ösvényeken megelõzök
valakit, s utána megállok fotózni, majd megint megelõzöm..., meg
megint. Mivel mindig volt elõttem utolérendõ, ezért nagyobb
tempót is mentem, mint az Arany-házig. Most valahogy jól is esett
ez a nagyobb gyorsaság, viszont az is igaz, hogy amikor meredekebb
emelkedõkön elõztem, s egy kicsit jobban belehúztam, akkor bizony
még a fülemen is megpróbáltam levegõt venni.
A
Természetvédelmi Õrháznál, csak két bögre teát ittam, nem
lévén éhes. Gyerünk tovább. A Csúcs-hegyre vezetõ ösvényrõl
és a hegyrõl szép a kilátás, de a levegõ párás, így nem az
igazi. Meglepõen hamar újra pecsételtetek a Nyereg-hegyen. Ettõl
kezdve, mint kiderült, összesen 5 m szint van a hátralévõ
szakaszon, ahogy vártam is, tehát szinte végig lejt. Nemsokára
33-asok jönnek szemben, s éppen a szintemelkedésrõl beszéltek,
hogy jó sok van még hátra. Szóltam nekik, hogy a mérésem
szerint, a kiírással szemben csak 825 m az összes szint
(elfelejtettem levonni a zádorvári tekergésemet), tehát már több
mint a fele megvan.
Az
Apáti templomromnál visszatértem a bicikliútra. Alig tettem meg
pár métert, amikor a telefonom jelezte, lemerülõben az
akkumulátor. Nem volt kedvem cserélni, így az utolsó szakaszra
jól belehúztam, hátha kibírja a célig. Kibírta.
Beértem
a célba, ahol hamar megkaptam a kitûzõt, emléklapot, nápolyit.
Beszélgettünk egy kicsit. A népes veszprémi katonacsapat, már ki
is pihente eddigre a 20 as távú túrát.
Meglepetésemre
Margóék, csak utánam érkeztek. Mint kiderült, ismerõsökkel
voltak, akik kevésbé gyorsak, mint õk, de a végén már nem
bírták a lassúságot, s csak otthagyták a társakat.
Kellemes,
igazi tavaszi túra. A 20-as távon több a látványos rész,
arányában jócskán több a szint is. A bõ 12 km plusz távra
mindössze 100 m plusz szint jut.
A
túra ár/érték aránya igen jó. 500/400 Ft-ért fekete – fehér
nyomtatott térképvázlatos igazoló lapot (kellett hozzá a saját
térkép is), emléklapot, kitûzõt, a természetvédelmi õrháznál
zsíros kenyeret és teát, a Hálóeresztõnél szõlõcukrot, a
célban pedig nápolyi szeletet kaptunk. A szervezõk mindkét ez évi
túráján jobb volt az ellátás, mint a megelõzõ években
(Bakony, Tihanyi Gejzirit).
|