Túrabeszámolók


Kutyával a Bakonyba

cztamasTúra éve: 20102010.04.21 16:52:21

Kutyával teljesítménytúrázni?


Panellakó létemre eléggé idegenkedtem és féltem a kutyáktól egészen addig amíg barátnõmnek nem lett egy kis westie-je. Ezek után megismertem a kutyákat és a viselkedésüket, manapság elég sok kutyussal össze tudok "haverkodni" akár néhány perc alatt is. Mivel Hobó (a már említett westie) azóta már majdnem 2 éves és elég sportos, mondhatni csupa izom csávó úgy döntöttünk hogy megnézzük a kislõdi kutyás teljesítménytúrát.


Az indulás elõtt több félnivalónk is akadt, például hogy Hobó a szomszéd rotin kívül senki mással nem haverkodik, igazából még alkalma sem volt soha, ezért féltünk hogy hogyan fog viszonyulni ismeretlen kutyatársaihoz. A 15 km-es távtól barátnõm szülei féltették, de nyugtattam õket hogy ennyit simán el kell bírnia, elvégre egész nap 850 m2-n futkározik.


Ajka-Kislõd 10 km betonúton, az utat relatív jól viselte. Õrzött parkoló, kedves polgárõrök, jó érzéssel állunk sorba a nevezésnél. Hobó már most nem bír magával, a pórázt rángatja, de nagy nehezen elindulunk.


A lakott területen minden oldalról házõrzõk verik a kaput, szegény fehér kutyusunk az út közepén jobbra balra, behúzott farokkal fülekkel mendegél, kicsit igyekszünk gyorsabban menni hogy minél elõbb elhagyjuk Kislõdöt. Kiérve mindenki megnyugszik, kutyánk húzza a pórázt, nyomja a tempót, mindent szagolgat, mindent figyel, mindent megnéz, elvégre a saját területén kívül eddig csak jórészt állatorvosnál járt. Látszik rajta hogy boldog :) ennek mi is örülünk, meg persze annak is hogy az egész heti esõ után ma gyönyörû napsütés kellemes hüvös kirándulóidõ van. A szél néha élénk fõleg a nyílt területeken. Haladunk az elsõ pontig, ahol régi jó ismerõsöm a pontõr. Aláírás az itinerre, Hobó nagy nehezen kortyol néhányat, de a kaját nem fogadja el. (tõlünk se)


Barátnõm bakancsba jött a sár miatt, de akkora sár nincsen mint gondoltuk, viszont a sarka már most vízhólyagos. :(:( Kis helyszíni elsõsegély a mezõn és irány tovább. A sarokszervíz közben Hobó eszeveszettül ugat a többi túrázóra. Talán zavarja hogy megelõzik...


A következõ pontig leereszkedünk kicsit, a szél se ér be ide. Itinerbe újabb pecsét, nekünk karamell, kutyának kis kaja, amit megint nem fogad el. Az útra elhozott mobil kutyaitató szerkezetbõl sehogy sem tudjuk megitatni, ellenben a neki tetszõ pocsolyákból merészen kortyolgat. Fejlõdjön az az immunrendszer.


Következõ pont már Csurgó kút lesz. Addig egy kis szeles mezõmenet. Legutóbb 2 hete voltunk itt egy éjszakai túrán, így nappal még szebb a kis vízesés. Kapunk finom csokiskekszet. Fényképezkedés és tovahaladás. GPS lemerült. :( Nembaj az utat tudjuk csak jó lett volna otthon nyámnyogni rajta. Nem beszéltem még a bámulatos szalagozásról, így akár itiner nélkül is lehetett szépen haladni.


Csurgó után a szántó és az erdõ határán mentünk relatív sokat. Utolértek bennünket az elsõ nagyobb kutyás csoportok, kirándulók. Sokan közülük szabadon engedett kutyákkal. Kicsit izgultunk, és sajnos beigazolódott amitõl féltünk. Hobó nekiáll balhézni, inkább elengedjük a társaságot. Nagyon okos kutyáik csak legyintettek az ugató fehér gomolyagra. :)


Kis erdõs szakasz, majd megint a szántó határában bandukolunk. Itt már akadnak jó sáros részek. Láttunk õzeket is, szépek voltak. A következõ EP is a szántó és az erdõ határában van. Itt utolérünk elég sok kutyust (akik megelõztek minket), ezért kicsit arrébb táborozunk amíg az itinerkezelés folyik. Hobó kivételesen elfogadja az egyébként nagyon kedves pontõrnénitõl a kaját. Lefetyel kicsit a pocsolyából (elõtte próbáltam itatni rendes vízzel is), majd indulunk is tovább. Még megyünk egy kicsit a szántó mentén, majd be az erdõbe változatos kanyargós részeken haladunk. Barátnõm a sarkait "siratja". A következõ pont a Három forrás-nál épült pihenõhelynél lesz, de közvetlenül elõtte még átkelünk egy jó nagy sártengeren. A pihenõhelyen zsírosdeszka, kutyáknak is van finomság. Megint nem haverkodunk, inkább beleállunk a vízbe kis bakancsomosásra. Pihengetünk fotózgatunk, Hobó ugat néha, de már látni rajta a javulás elsõ jeleit, néhány kutyával összeszagolnak, ismerkednek.


Az utolsó szakasz nem hosszú, kis lejtmenet, majd a 8-as alatt egy szûk aluljáró, és már benn is vagyunk Kislõdön. Sajnos itt beleütköztünk két nyitott kapus házba is, ahonnan ki is futottak a kutyák, de szerencsére nem történt semmi komoly, bár necces helyzet volt.


4 órás menetidõvel egy oklevél és 2 kitûzõ társaságában indultunk haza. Hobó otthon még késõ estig játszott, futkozott, mintha mi sem történt volna. Persze este fürdetés volt, mégis csak fehér a szõre. Barátnõm sarkai viszont azóta is gyógyulnak.


Jó ötlet volt ez a kutyás túra, gyönyörû idõ, példaértékû szalagozás és nagyon jó ellátás volt. Köszönjük!