| tusi | Túra éve: 2006 | 2006.01.30 20:08:20 |
|
|
Vegyes érzelmekkel, és rengeteg csomaggal /mint utólag kiderült/ vágtam neki az idei téli mátra túra kihívásainak:)!A régebbi itinereket idõket átnézve, a 9 óra alatti teljesítést kitûzve vágtam neki a 42 km-es távnak 7.15-kor. Az elsõ és az utólsó esésem még az indulás elõtt az iskola bejáratánál megtörtént, ami ha lehet még inkább elvette a kedvem, hát még amikor megláttam, h 400 méterrel kevesebbet teljesítünk mint tavaly :)/gondolom új bejárás volt/!
A nagy hidegre való tekintettel a sok "pútyerkával"/amiknek nem vettem hasznát/ a hátizsákban indultam, és érkeztem Lajosházához remek idõvel, bár kissé kifulladva! A Szén-patak teljesen befagyva,/szakállamon már jégcsapok,=>több túrázó mosolyogva folytatta útját/ amely, így megoldotta azt a problémát, hogy a túrázók, hogyan kelnek át száraz lábbal rajta:), azonban nem mellékesen gyönyörû látványt is nyújtott. A kaptatón Mátraszentimréig szerencsére nem kellett megállnom,/mert tudom, hogy nagyon nehéz újra elindulni/, és a Kedvesemrõl Lnevezett turistaházban már vártak a teával,aminek elfogyasztásjó 6ással volt rám, és gyorsan felküzdöttem magam a Darázs-hegyre, majd Galyatetõre, ahol az egyik vendéglõben gyorsan elfogyasztottam a beütemezett kis bechert/ami vérré vált bennem/, és 1 hambit,amelynek köszönhetõen új erõre kapva gyönyörködhettem a táj szépségeiben Galyáról lefelé indulva. A Csór hegy oldalára felvezetõ kaptató kicsit megfogott a porhó miatt, de hamarosan egy muflon csorda keresztezte az utamat alig 30 méterre elõttem, amely az addig is fantasztikus természeti szépségre mintegy felrakta a koronát!!! A turistaháznál az erõleves erõt öntött belém, és láttam, h még idõben is jó vagyok, bár tudtam, a neheze még most jön!! De ekkor valahonnan erõt kaptam/sztem Szeged környékérõl/, és csakhamar megérkeztem a Pisztrángos-tóhoz!! Némi energia magamhoz vétele után indultam az 1 óra 1 perces kaptatóhoz Kékesre...ahol kiszámítható, de inkább érezhetõ volt, hogy egy csiga méterenként 3-at ver rám!A kék túra útvonalát elérve némi megkönnyebbülést érezve /tudván már csak két kisebb csúcs választ el az ország legmagasabb pontjától/, már másokat bíztatava folytattam utamat. Az Ep.-hez érve, gyorsan magamba döntöttem a pohár teát,/és bár az elõzetes terv szerint csak pihenõ és kaja után indultam volna/ azonnal indultam tovább lefelé:)! A kifeszített kötelek segítségével a kritikus szakaszokat gyorsan le lehetett tudni, de a jégbordák még így is veszélyt jelentettek!!Pláne, úgy hogy néhányszor belefeledkeztem a Somor-patak mellett elterülõ látványába, és azon kaptam magam, hogy lavíroznom kell a lábon maradáshoz! Máriácskáig elérve ott mintegy hálát adva megálltam, majd lelkiekben feltöltõdve folytattam, már igen rövid utamat!! A célban villámgyorsan megkaptam kinyomtatott/idõ és név/oklevelemet. Fejes Laci barátom már várt, és újságolta, hogy 4.47 perc alatt sikerült teljesítenie a nekem végül 8.37 percig tartó távot!!!
Összességében remek idõben, gyönyörû tájon telejsítettem a szerintem embert próbáló túrát, és ezúton gratulálok minden indulónak aki vette a bátorságot és megmérettetéshez!!! |
| |
