Vértesi Terepmaraton teljesítménytúra
2010.03.28.
Több sikeresen együtt teljesített túra után úgy gondoltuk Janival hogy vasárnap elnézünk a Vértesbe egy laza ötvenesre.Ebbõl a tájegységbõl én még úgyis csak egy Vértesi Barangolások 25-ösnyit láttam,érdekelt nagyon miért szeretik annyira sokan ezt a kis hegységet,az eddigi tapasztalatom ugyanis nem volt szinkronban a Vértes szerelmeseinek beszámolóival.Az óraállítás eleve elvett egy órát a pihenésünkbõl,ráadásul Janit a technika is megtréfálta kicsit,a túl intelligens telefonja az esti elõretekeréshez még tett egy órát,így nem is kellett sokat várnom rá mikor megérkeztem Kisbérre,bõven 7 óra elõtt elindultunk Szárra.A sportcsarnokot könnyen megtaláltuk,mivel már a falu elején álltak rendezõk akik mutatták az utat,meg hogy hol lehet majd parkolni.Odaérve aztán már nagy sokadalom fogadott bennünket,bemelegítést végzõ futók nem kis tömege várt a tömegrajtra az udvaron.Mi bementünk,és rövid sorbanállás után 8:15-ös rajtidõvel az itinerünkön hamarosan neki is vágtunk a távnak.
Nem volt valami gatyarohasztó meleg,azt azért el kell mondani,na meg a szél is fújt rendesen és persze a menetirányunkkal szemben.A falut a sárga-piros kereszt-piros jelzések mentén hagytuk el.(érdekessége a dolognak,hogy az én térképemen,ami pedig a legújabb,tudomásom szerint,a piros kereszt az sárga kereszt)Az erdõbe beérve aztán megszûnt a szél áldásos hatása,volt az útnak egy gyenge emelkedése,de tempósan lehetett haladni.Itt az elején még együtt mentünk a múltkor megismert pannonhalmai túratárssal Istvánnal,és egy a sokorói túrán pár méter erejéig mellém szegõdött tatabányai társasággal.Azt nem mondanám,hogy borzasztó friss voltam,az elõzõ nap elég kemény fizikai munkával telt,emellett nagyon keveset ettem,éreztem hogy nem lesz ez egy egyszerû menet….
Egy növendék (talán)tölgyesen átvezetõ egynyomos ösvény után jobbra kanyarodva burkolt úton folytattuk a sétát,de hálisten ezt egy erõs balos után el is hagytuk,megkezdtük az emelkedést a Kis-Szállás-hegy oldalában.Hallom ám mögülem a lányokat,hogy”ezt most gyorsan egyenletes tempóban leküzdjük”-vagy valami hasonlót,félre is ugrottam mindjárt,nehogy átzgázoljon rajtam az amazonok hada.Megnyugtattak aztán,hogy jó lesz a mi tempónk is,félúton aztán kiderült,hogy még az is sok:)Jó 300 métert emelkedtünk talán másfél kilométeren,a tetõhöz közeledve a szél ismét csak ellenünk dolgozott,úgyhogy lehetett fujtatni rendesen.Ha alaposabban tanulmányoztuk volna a szintvonalakat,nem tartottunk volna elõre a piros3szöges letéréstõl a geodéziai torony felé,így viszont kellemes meglepetésként érte a csapatot,hogy a toronyhoz nem fel,hanem már csak be kell gyalogolni.Az eddigi nagyjából 6 kilométeren le is tudtuk a szintemelkedés durván negyedét.A torony tövében a túra elsõ terülj-terülj asztalkája várt ránk,mindenféle aszalt és friss gyümölcsökkel,sós ropogtatnivalókkal,sajttal,itallal.Úgy gondoltam,még itt az elején eszem egy szendvicset,mivel tudtam,hogy késõbb már nem fog belém menni.A kitett finomságokat pedig desszertként fogyasztottam.Bár a toronyra öles betûkkel kiírták,hogy felmenni tilos,na meg életveszélyes is,velem együtt többen vállalták a veszélyt,és nem eléggé elitélhetõ módon tojtak a tiltásra és felmásztak a tetejére.A tiszta idõ gyönyörû kilátást biztosított,az zavart egyedül,hogy igazából nem tudom mit látok,de hogy szép volt az biztos.Leérve aztán kicsit korholtam magam,a létrázás hatására kicsit behúzta a görcs a hátsó combizmaimat,erõsen reméltem,hogy nem tettem tönkre a túrámat ezzel a mászással…
A rövid oda-vissza szakaszon aztán visszatértünk a piros sávra.A következõ szakasz nem volt megerõltetõ,jobbára szintben haladtunk,néha balra mellettünk tekintélyes méretû árkok jelentek meg,jobbról vadkerítés vezetett bennünket.A kék kereszt megérkezésekor elõször birka módjára követtük a többieket,de hamar rájöttünk,hogy nekünk határozottan jobbra kellene letérnünk a pirosról ellentétben a mostani irányunkkal.Hamar korrigáltunk,és immár jó irányban haladtunk a Vizes-bikk nevû helyen.Néha szép fenyveseken keresztül vitt az út,máshol nyírfacsoportba botlottunk,igazán változatos volt az erdõ.Áthaladtunk Körtvélyespusztán,már hármasban,mellénk szegõdött ugyanis egy tatai leányzó,Ági akivel aztán el sem hagytuk egymást egészen a célig.A valaha szebb idõket látott településen szokás szerint azon merengtünk,milyen lehetett itt az élet-amikor még volt itt élet.
Egy jobbos után a közös kék-kék kereszt jelzésen folytattuk utunkat,majd elhaladva egy régi temetõ mellett ráálltunk újra a kék keresztre.Jó kis emelkedés következett,a Mária-szakadékot kerültük északi irányból.Az ominózus,többek által említett keresztezõdésen mi is túlmentünk,mivel a leágazó után is volt még egy sárga pötty,ami valószínû tévedésbõl került oda,a túristajelzés viszont elfogyott.Kb.6-7méteres korrekcióval aztán ráleltünk a nekünk rendelt lejtõre,és így már leesett annak a pár az úton keresztbe fektetett fadarabnak is a funkciója amit néhány másodperccel ezelõtt nemes egyszerûséggel átléptünk:)
Jó kis ereszkedéssel érkeztünk meg a második ell.pontra,ahol megismerkedhettünk a már sokak által említett májas-zsíros kenyérrel ami valóban nagyon finomnak bizonyult.A tegnapi éhezés után itt aztán ettem szinte mindenbõl(az éhenkórász, aki enni jön a túrára:),nagyon hiányzott a kalória,az egészet pedig kólával öblítettem le.Beszélgettünk kicsit a pontõrökkel,mesélték,hogy a futók a szélrózsa minden irányából jöttek erre a pontra,hiába õk jobban túlfutottak a leágazónál,mint mi:)
Innen aztán a kéken folytattuk,tulajdonképpen a Mária-szakadék-ha az esetleges folyásirányt nézzük-jobb peremén haladtunk.Rövid,de nagyon szép ez a völgy,néhol bámulatos szikla alakzatokkal,már csak valamiféle víz hiányzik belõle.Kiérve a szakadékból jobban szemügyre vattük az elhagyott temetõt,jobbára még a 19.században elhunytak nyughelye ez a sírkert.Szépen rendben van tartva,szerencsére távol esik a lakott helyektõl,így a vandalizmus sem érinti.Meneteltünk tehát a kéken,szebbnél szebb helyeken,látványos szurdokokban.Így jutottunk el a Vitányvárhoz,rövid ideig használva a kék rom jelzést.Mivel itt sem jártam még,kicsit jobban körülnéztem,tartottunk egy kisebb pihenõt.A következõ etetõpontot a várhegy tövébe rakták a szervezõk,ahova egy meglehetõsen meredek köves talajú ereszkedéssel lehetett lejutni,minimum öt szintvonalat keresztezve.Itt elfogyasztottuk az utolsó csokidarabkákat(a lilatehenes volt,bocs az utánunk jövõktõl:),ettünk mindenféle aszalt gyümölcsöt,mogyorót-ropit.Aztán egy kis kóla(az igazi)a végére és irány tovább még mindig a kéken.Vártuk,hogy majd megpillantunk valamiféle kopjafát,ezzel szemben azt kellett látnunk,hogy a Rockenbauer Pál emlékfa az aminek írja a térkép:egy élõ fába faragta bele az ügyes kezû mester az említett túrázó-ikon arcmását,valamint a nevét.Sehol nem láttam még ilyet.Késõbb aztán több ilyen fafaragás mellett is elmentünk,volt ami egy kutyának,volt ami Zsigmond királynak állított emléket.....
Újabb könnyebb szakasz következett,elérve egy utat és egy pihenõhelyet(talán a Szarvas-kút volt)két alak ült a padon,már arra gondoltunk õk lesznek a titkos ell.pont,de nem mutattak irányunkba különösebb érdeklõdést,na meg a sárga formadzsekit sem viselték így odaköszöntünk nekik majd mentünk tovább.Kb.500 méter után pár lépés erejéig újra társunkká fogadtuk az aszfaltot,majd jobbra egy erõs emelkedõvel búcsút is intettünk neki.Jani haladt elöl,jó tempóban,Ági követte,én meg próbáltam õket követni,de most nem voltam az az igazi húzóember.Átbukva a tetõn leereszkedtünk a Mátyás-pihenõhöz,ahol elvileg egy kút is van,vizet azonban itt sem találtunk.Hullámvasutazva haladtunk Várgesztes irányába,majd egyszer csak egy kék háromszög jelzés fut be balról.Na,álljunk csak meg,mi is ez?Nézem a térképet:Zsigmond-kõ.(szép kilátás!).Hát akkor hajrá!Jani és Ági nem vállalkozott a plusz szintre,mondhatom sajnálhatják.Kb 30másodperc alatt fenn voltam a kilátóponton,és úgy 180 fokban gyönyörû panorámában volt részem.Miután gyorsan kinézelõdtem magamat visszaereszkedtem társaimhoz,és egy kis tavat jobbról kerülve begyalogoltunk Várgesztesre.A faluban újabb frissítõpont várt ránk,a kóla mellé itt már minõségi izotóniás italok is bejöttek a kínálatba.Ettünk-ittunk,majd elköszöntünk az itt is nagyon lelkes és segítõkész pontõröktõl.Durván a táv felét tettük meg eddig.
Várgesztes után jött egy kis emelkedés,majd beértünk a szép Bodzás árokba.Jobbról Bakonyt idézõ bükkösök magasodtak fölénk,a Vörös-hegyen ahogy haladtunk a murván.A Bodzás-árkot a Fillér-árokra cserélve folytatódott a túra,majd az Ördög-szószék nevû sziklaalakzatot megkerülve hamarosan megérkeztünk a Hirczi-emléknék felállt ell.pontra.Itt a Várgesztesen felvett sárga sávot zöldre cseréltük az evés ivás után.Hamarosan már a Sárkánylyuk-vülgyben egyensúlyoztunk a meglehetõsen köves talajon.Azt számolgattuk,hogy Kapberek-pusztáig letudjuk a túra szintemelkedésének utolsó jelentõsebb részét,az utolsó 10-12 kilométerre már csak elenyészõ 65 méter marad.
Az út a völgyben alig észrevehetõen emelkedett csak,aztán kilépve belõle,a Stájer-erdõben haladva rá kellett jönnünk,hol az a 235 méter:)El is csendesedtünk kicsit,kellett az energia a lábakba:)Nekem privát problémám is kezdett ezen a szakaszon lenni,egyre jobban éreztem,hogy a tegnapi kevés evés,és a mai mindent össze evés-ivás kezdi megbosszulni magát.
Kapberek-puszta ep.-n már nem is ettem semmit,viszont elért egy durva holtpont,le is kellett ülnöm kicsit,és magamba borítani némi koffein-taurin kombót.Nem voltam valami fényesen…..
Nekiindultunk aztán az utolsó 12-13 kilométernek,de rövidesen ki kellett kérnem az elsõ „idõmet”,megejtettem egy boxkiállást.Az ember már csak úgy mûködik,hogy ami bemegy annak egy része ki is kívánkozik,miután ez megtörtént a kedvem is jobb lett néhány nagyságrenddel:)
Hullámvasutazva haladtunk,mint már említettem 65 méter szint volt hátra már csak,kezdtünk kacsintgatni a 10 órás teljesítés felé.Ezt sûrû bocsánatkérések mellett én már csak egy újabb boxkiállással veszélyeztettem,de ennek ellenére sem tûnt lehetetlennek a dolog.Hallgató-völgy ep.-nél begyûjtöttük az utolsó pecsétünket,majd kb.1 kilométer után rátérve a már reggel bejárt útra besuhantunk a célba,kevesebb mint 10 órás idõvel.Átvettük a szép oklevelünket,és a pofás kitûzõt.Enni-inni már egyikünk sem bírt:)Pedig itt is volt mit,mondhatom!
Mire hazaértem Gyõrbe,a végkimerültség minden jelét magamon hordoztam,én aki szinte soha nem fázom,az állítólagosan 25fokos lakásban vacogó fogakkal löktem félre a fürdõbõl mindenkit,és a forró vizet engedtem magamra sokáig,majd,még mindig eléggé fázva összegömbölyödve bújtam a takaró alá…….
Ezzel együtt:Ez egy nagyon jó túra,kiváló ellátással.A céllal együtt 8 helyen van mód frissítésre,minden esetben terülj-terülj asztalkáról,amin van minden,mi szem-szájnak ingere:aszalt és friss gyümölcsök,zsíros-vajas-lekváros kenyerek,savanyúság,kóla,sajt,izotóniás italok,sós ropogtatnivalók,és mindezek korlátlan fogyasztással.Nem mellesleg már tudom,miért szeretik annyian a Vértest,ezentúl én is közéjük tartozom.A túra útvonala nagyon változatos,vannak itt szebbnél szebb völgyek,hegytetõk,várromok,szép kilátóhelyek……
A pontõrök egytõl egyig dícséretet érdemelnek,és persze a szervezõk is akik viszik ezt a rendezvényt.Az útvonal kijelölése tökéletes,az amúgy is jó állapotban levõ túristajelzlések mellett narancssárga „pöttyök”és nyilak segítik a haladást.Tetszett.
Köszönöm a lehetõséget!
dnvzoli |
