Elsõ találkozásom a Vértessel, második terepfutó versenyem. Volt bennem némi félsz, mégis nagyon jól sikerült ez a nap. Barátaim sajnos nem indultak, de lelki támogatásukra számíthattam a rajtban, sokat jelentett, hogy velem voltak és elvonták figyelmemet a rám váró 47,5km-rõl. Külön ajándék volt Katival való találkozásom, akivel röpke egyeztetés után úgy döntöttünk, együtt vágunk neki a távnak. Így is történt, ám még Szárról kifelé menet találkoztam Papmacival és az õ lendületes tempóját észrevétlenül én is felvettem beszélgetés közben, így Katitól elváltam. A túra hosszát – eltekintve egy rövid megszakítással – Papamaci társaságában gyûrtem le, az órámra alig néztem, repültek az órák.
Amit a Vértes szépségérõl hallottam, valóban igaz, csak szeretni lehet ezt a tájat mesés völgyeivel, hatalmas fenyõfáival, sajnáltam is, hogy futóverseny lévén nem vesztegettem az idõm fényképek gyártásával.
Tartottam attól, hogy elkeverek a jelzéseken, de az eligazító narancs pöttyök, méteres nyilak és BALRA kiírás porrá zúzta ezt a lehetõséget. Milyen jó volt így futni, sokkal könnyedebb érzés, mint amikor az ember kénytelen folyamatosan az itinerbõl kimazsolázni, merre tovább, avagy meglelni a választ ama ijesztõ kérdésre, hol vagyok?!? :-)
Minden flottul ment. A rendezõség olyat produkált, amitõl néha elállt a szavam is és csak hüledezni maradt erõm. A pontõrök azt lesték, mikor érünk oda, vidámak voltak és kivétel nélkül mindenhol kaptunk bíztatást. Arról nem is beszélek, hogy amikor nyúltam a vajas kenyérért, máris nyújtotta felém a srác a sót, és az izotóniás italt a pontõr rakta a táskámba, ne kelljen már azzal vacakolnom, hogy leveszem a hátamról… Azt éreztem, hogy értünk vannak ott. A cél elõtt pár kilivel is találkoztunk már összeszedelõzködött pontõrökkel, akik rögtön tapssal és hajrá kiáltásokkal öntöttek friss erõt a fáradó lábainkba. Igazi, lelkes csapatként mûködtek. Eddigi tapasztalatim során eddig még soha nem találkoztam ilyen szervezésû, jól tervezett és kivitelezett túrával. Egy szó jutott eszembe róla a végén: profizmus!
Gyönyörû táj, ragyogó, napsütéses idõ, jó társaság, kiváló szervezés, saját legjobb idõm erõteljes megjavítása, nagy vonalakban ez jellemezte ezt a tökéletes napot.
|
