Túrabeszámolók


Dél-Börzsönyi kilátások

Pap GáborTúra éve: 20102010.03.14 22:17:53

 Dél-Börzsönyi Kilátások 40


 


Múlt héten még úgy terveztem, hogy Népek Tavaszán indulok, de aztán mégis a Börzsöny mellett döntöttem. 

Kissé borult és szeles az idõ, de messze jobb, mint múlt vasárnap Göcsejbe. Ott a jeges szélben képtelen voltam kifûteni magam, és már 25 után már csak két bot lógott ki a derekamból. Na aznap onnantól akaraterõ megacélozása volt a program.

Gyors, és gördülékeny nevezés, félrevonulok tollászkodni, aztán 8:45-kor útnak indulok. Mindjárt az elején kapunk egy szép zsíros szeletet az egyébként sem szûkmarkúan mért szintemelkedésbõl. Ennek ellenére tök jól az egész, 50 méter kivételével megfutok mindent.

Kimegyek minden kilátópontra, és ismerõsöknél le-lelassítok pát perc beszélgetés erejéig, ennek ellenére Hegyestetõig 9-es az átlagom.

Feldob, hogy az elmúlt 1-2 hét kínlódása után újra élvezem a futást. Menne gyorsabban is, de olyan jó most így, ne rontsuk el.

Ahogy telik az idõ, úgy enged föl a fagy a felsõ talajrétegben. Elõször Kövesmezõ után tûnik fel haladást akadályozó mértékû sár. Király-kútnál annyira a lábam alá figyelek, hogy Droidék úgy köszönnek rám, amikor elközlekedem mellettük. Lent a Gerendás büfénél Moiwáék csapata jön szembe. Kényelmesen pecsételek a ponton, elfogyasztom kicsi félszeletnyi zsíros-kenyerem, és teám. Ez minden amit a túra alatt eszek egyébként csak folyadék kell. Papírról visszanézve a Só-hegyen át egy szintesebb 3km jön, de az apróbb lépések módszere meghálálja magát. Szent-Gál földnél néhány futót pillantok meg, ahogy átvágnak a réten. Váltok még pár mondatot Rózsa kunyhói pontõrökkel, aztán a Gál-hegynél befogom a laza csoportban haladó társaságot. Õk lehettek Nedusék.

A terep egyéb iránt nem a legjobb, de a LeFaGySz után ez fel sem tûnik de Kismaros elõtti lejtõn konkrétan féltek a mély csúszós trutyiban. A legrosszabb részt megúsztam esés nélkül, aztán a baj elmúltával felborulok egy kiálló gyökérben :) Legalább puhára estem. Morgó vMh-nál be5öltök egy pohár kólát és nekivágok a sárga sávnak (Csömöle-völgy). A sár, és a csúszás innentõl Zebegény aszfaltjáig hû társaimmá válnak. A patakvölgyben extraképp még kissé nehezen is járható, a bedõlt fáktól, és a kövektõl, de aki terepfutni megy az ne panaszkodjon kérem. Találkozom Ráspollyal, lelassítok és beszélgetünk a piros keresztig. A réten elterülõ tócsák között dobok egy hasast, de csak a hangulat kedvéért :) Elbüszkélkedem a múlt héten avatott vadi új cipõmmel, de Dani nem tudja megcsodálni, nincs egy alkatrésze sem, amit ne borítana sár :)

Jön a jelzésváltás, és lépek tovább. Hamarosan Pusztatorony aljában vagyok. Kevés hódara hullik a miheztartás végett. Fel a ponthoz nincs gond, nade lefelé! Lehet csúszósabb dolog a szappanos halnál egy vödör takonyban! Békás-réten találkozom Nagy Atilláékkal, majd egy szolidabb szakasz után a Törökmezei pontõröket köszöntöm. A zsákmányolt naranccsal indulok a végjátékra. 10-es átlag már csak hipertér ugrással lehetne meg a sok beszélgetés után, de nem érdekel így kerek ez a nap. Zebegényig a favágók, jobban mondva a nyomuk szeretné próbára tenné a béketûrésem, de inkább kihasználom a gyakorlási lehetõséget. Végtére is 4:20-as idõvel kolbászolok be az iskolához. 

Döntésem helyesnek bizonyult, rettentõ jól éreztem ma magam. Kedves pontõrök, jó útvonalvezetés, kiváló szalagozás, ellátás. Bekerült a túra a kedvencek mappámba. Köszönöm a szervezõk munkáját!