Túrabeszámolók


Tanúhegyek nyomában

Frei BergerTúra éve: 20032006.01.15 12:09:00
http://web.axelero.hu/gaborkoos/terep_jaro/mashol/tanuhegyek/tanuhegyek.htm (képek is)

2003.december 29. szombat. Indulás: 6.45, érkezés 19.05. Gyalogos táv: 38.24 km, szintidõ 11 óra..

A tavaszi hazai túráim óta ez az elsõ, amelyrõl megemlékezem. Bár szeptember 6-án Jennyvel megtettünk egy Tapolca-Csobánc-Badacsony túrát, de az egy „rossz” túra volt (várakozásom ellenére nyári hõség, egyikünk sem érezte jól magát), így nem is írok róla. Az õszt gyakorlatilag kihagytam más elfoglaltságaim miatt, az év vége közeledtével megsokszorozódott munkahelyi stressz miatt azonban már elemi erõvel tört fel bennem a mehetnék.

Bár családom szerint „jobb, ha itthon kialszod magad, és csak a reggeli indulásra mégy oda”, én szeretek lelkileg is ráállni a várható élményre és megpróbáltatásra. Így már pénteken este elindulok Badacsonytomajba, ahol szokás szerint az általános iskola ad otthont a túra résztvevõinek. (Azt a hangulatot csak az érti meg, aki már volt ilyen teljesítménytúrán. Percenként érkezõ résztvevõk minden korúak, nemûek, családi állapotúak, itt igazán mindenki egyforma. Elõször mindig a tornatermet foglalják el hálózsákjaikkal, ha az betelt, akkor következnek kiszolgáló helyiségek, majd az osztálytermek. A vécék és zuhanyozók száma megfelel az iskolai normáknak, ami körülbelül egymillió gyerekre egy vécé (vicc...), így állandó a sorban állás. A szállásért 650 forintot fizetünk, ez az iskola bevétele. Nem csak azért, mert helyet ad, hanem egy ilyen túra után komoly takarítás is szükséges, hogy hétfõn tiszta iskolában kezdhessenek a lurkók. Amit megfigyeltem, hogy az élelmesebb iskolák felismerik a túrázókban rejlõ üzleti lehetõségeket, és az érkezés estéjén, valamint a túra indulásának reggelén kinyitják a büféjüket.)

Én ilyenkor mindig befizetem a szállásdíjat, de csak azért, hogy zuhanyozhassak, egyébként, ha autóval megyek, abban alszom. Éjjel zuhog az esõ, még reggel hatkor is esik rendesen. Ilyenkor jön a döntés: mit vegyek fel, hogy a lehetõ legkevesebb holmit kelljen vinni, és ellenálljon az idõjárásnak?

Az útvonal részben turistaútvonalként jelzett, részben a szervezõk által szalagokkal van kijelölve (a sárga közmûszalagok felirata: Gázmûvek; mindenki abból él, amibõl tud...). Minden elismerésem a szervezõké („Velinszky László” Természetjáró Szakcsoport Székesfehérvár, Bakony TE Veszprém), mert nagyon jó a túraleírás (felhívják a figyelmet a történelmi-földrajzi-geológiai-építészeti érdekességekre), a szalagos kijelölés is tökéletes.

A hat tanúhegy, amelyeket meglátogatunk: Badacsony, Szigliget, Szent György-hegy, Csobánc, Tóti-hegy, Gulács. Egy 200 m, három 300 m, és két 400 m feletti csúcs. Teljes szintkülönbség 1550 m. Meg is látszik a teljesítményemen: az elsõ három hegyet 5 óra alatt küzdöm le, a második hármat hét óra alatt. Különösen nagy megpróbáltatás az utolsó, a Gulács, amelyre már teljes sötétben kell felkapaszkodni, lefelé el is vétem az elágazást, ami plusz fél kilométer utat jelent – a túra végén ez már kínszenvedéssel ér fel.

Az éjjeli esõ nyolc körül eláll, a Badacsony oldalából a Hertelendy-, Egry-, Ranolder-emlékhelyek elõtti kilátókból egészen varázslatos panoráma nyílik a Balatonra. A Szigligeti vár igazás példaszerûen van helyreállítva. A Szent György-hegy bazaltorgonái a legszebbek a Balaton-felvidéken. A Csobánc várának maradványai valami hatalmas egykori építményt engednek felidézni. A Tóti-hegy és a Gulács tetejérõl csodálatos a Balaton-felvidék esti panorámája. Ezek a látványosságok Zircrõl egynapos kirándulásokkal kényelmesen meghódíthatók és élvezhetõk.

Soha nem fordult még elõ, hogy a szintidõhöz képest egy óra késéssel érkezzem be, ennek ellenére megkapom a jelvényt és az emléklapot. A végén virslit és teát kapunk, a túrázók többsége beérkezés után haza is tér, csak azok maradnak még aludni, akiknek nincs hazafelé közlekedési eszköze. Én zuhanyozás után felmegyek az elõzõ este felfedezett Borbarátok étterembe, eszem egy Szegedy Róza-féle halászlét, majd az autóban nyugovóra térek. Egy túratárs srác és egy lány még megkérdeznek, nem megyek-e Pest felé, amikor mondom, hogy csak másnap reggel indulok, csalódottan ott hagynak. Hajnalban, viszonylag kipihenve indulok útnak, hogy a néptelen Balaton-parton hazatérjek.

Nem mondom, hogy mindenkinek ajánlom ezt a túrát, de hogy egy-egy napot érdemes a tanúhegyekre szánni, azt a látogatók is meg fogják erõsíteni.