| stalker | Túra éve: 2010 | 2010.02.23 22:21:26 |
|
|
PITE 30 (itineren 30,6 km)
2010.02.20.
8 óra 17 perckor rajtoltunk Bazsival az abaligeti Hotel Barlangtól. Ahhoz képest, hogy felénk egész éjjel és útközben is szakadt az esõ, aránylag sokan voltak már a rajtnál, ám késõbb kiderült, hogy nem voltak annyian, mint tavaly és ez valószínû az esõzésnek volt köszönhetõ. Gyanúnk, hogy feltehetõleg jelentõs mennyiségû sárral kell felvennünk a harcot, hamar beigazolódott, mivel a hotelbõl elindulva egy-két lépés után már bent voltunk az erdõben és bakancsaink elkezdték a dagonyával való ismerkedést, melyet aztán egész nap buzgón folytattak.
(Abaliget: A falut az Aba nemzetség alapította a 11. században. Az írásos emlékekben 1332-ben bukkant fel elõször "Abaligethe" neve. A török hódoltság idején elnéptelenedett a vidék. A 18. század elején lassan indult meg az újjáépítés. A lerombolt falvak helyére zömmel német jobbágyok érkeztek több hullámban Németország különbözõ tájairól. A század közepén már a magyar népesség is jelen volt a faluban. A község egyházi birtok volt, a pécsi papnevelde, illetve a pécsi egyházmegye káptalanja gyakorolta a földesúri jogot. A II. világháborút követõen sok embert kitelepítettek, elkobozták vagyonukat. Néhány év alatt nagyon megváltozott a település lakossági összetétele. Lakosság: 605 fõ.)
Hamarosan a viganvári haranglábnál pecsételtettünk, majd jött a Jakab-hegyi kilátó a pálos kolostor romjaival. Remete-rétnél az esõbeállóhoz közeledve igen csak hidegnek éreztük a szelet, ezért a pecsételés után nem is tétováztunk, indultunk tovább a Büdös-kút érintésével a Lóri kulcsos házhoz. A kulcsos ház után következett a túra legizgalmasabb része, a megáradt patakon történõ többszöri átkeléssel. Ezen a szakaszon együtt küzdöttünk öt, terepszínû ruhába öltözött fiatalemberrel, akik közül ketten a patakon való átugrás helyett az átgázolást választották, és ennek köszönhetõen helyenként térdig jártak a vízben. Mi megpróbáltunk a körülményekhez képest száraz lábbal átkelni, ez nagyjából csak nekem sikerült, mivel Bazsi a végén már az átgázolós formát választotta. A sajnálkozástól nem szöktek könnyek a szemembe, mikor elhagytuk a patak medrét és feltûntek Mecsekrákos szélsõ házai. Mecsekrákos központjában volt az ep., pecsételtetés közben hallgattuk az iskola tornatermében dübörgõ rock-zenekar játékát. A cél elõtti utolsó ep. a Mecsek-háznál volt, szegény pontõr hölgynek kimondottan nem volt melege, és az esõ is elkezdett cseperegni. Megkerülve az Orfûi-tavat, a Pécsi-tó érintésével, a lehangoló, nagy daru látványával fordultunk be az erdõbe, hogy az utolsó kilométereket is magunk mögött tudjuk. A végsõ sárakadályokat leküzdve 14 óra 45 perckor értünk be a célba.
Összegzésül: Az olvadás és az esõ miatt semmi jóra nem lehetett számítani a terepviszonyokat illetõen és ez valóban így is volt. A túra sárossága megközelítette a Göcseji Galoppét és a Deákét . A szervezõk azonban gondoskodtak arról, hogy a túrázónak ne csak a sáron járjon az esze. A pontokon és a célban kapott finomságok szerintem meghaladták a befizetett nevezési díj összegét, köszönjük. Az almás pite valóban finom és igazi védjegye a túrának. Az itineren minden megtalálható, a megtett távtól, a megtett szintemelkedésig, jól használható, eltévedni nem lehet vele. Az útvonal szép helyeken vezet, a megáradt patak még különlegesebbé tette az élményeket. Az idõjárás kegyes volt hozzánk, az esõ csak a túra vége felé kezdett el cseperegni. Köszönet a szervezõknek, jól éreztük magunkat!
|
| |
