|
|
Kitörés 60
Amiért erre a túrára már tavaly is elmentem és a jövõben is megyek, az az emlékezés. Emlékezni és nem feledni azokat a katonákat, akik esküjükhöz híven helyt álltak, és amikor már nem maradt más hátra, mint a halál, akkor azt is vállalták.
Tudták, ha megadják magukat, akkor dicstelenül pusztulnak el, „malenkij robot”-ban, vagy valamelyik gulag telepen, szerencsésebb esetben, azonnal lemészárolják õket a „gyõztesek.”
Õk inkább „Kitörtek”. Így az elesettek és az a maroknyi szerencsés, akik élve átvergõdtek a frontvonalon, hõsökké váltak. A helytállás példájává.
A túra hangulatát legjobban ez az 1914-ben írott vers adja vissza nekem:
Tóth Árpád: Katonasír (A kárpáti harcok idejébõl)
Magányos sír a keskeny, elhagyott
Völgyben, keresztje ferde már, veszendõ,
De gyapja hó a vállát - enyhe kendõ -
Szelíden védi és rojtul ráfagyott
Kis jégcsapok gyémánt dísze ragyog:
Míg lent a néma bíborban derengõ
Mélységben zárt szemekkel és merengõ
Arccal nyújtózik egy ifjú halott.
Ha veres szemmel s arany nap-sisakban
A hajnal újra a hegyekre csattan,
Pihenj, kedves, nem kell már harcra szállnod,
Sírod felett még bús moraj lebeg,
De te feledd az ágyút már, - te álmodd:
Hazaértél, s ugat, vén hû ebed...
Az elõttem írók már minden olyan technikai információt megemlítettek, ami részemrõl csak ismétlés lenne. Az útvonal jól megválasztott. Az ellátás is nagyon jó, bár én is hiányoltam a fasírtot a Virágos nyeregben, amit tavaly a 60-asok is kaptak.
Az Alsó-jegenyevölgyi pont is emlékezetes marad a harmonikaszóval. Ötletes volt, és az ember hangulatán is sokat dobott ott az éjszakában.
A Zsíroshegyi hadtápról sem lehet megfeledkezni. A tavalyi frankfurti levesnek méltó versenytársa volt az idei gulyás.
A túra végét is jól megcsavarták idén a rendezõk az Anyácsa-tóval és a Kakukk-heggyel. Megtapasztalhattuk milyen az amikor az ember az utolsó tartalékait használja föl, de konokul megy elõre, mert azokra a katonákra gondol akik kitörtek és harcolva verekedték át magukat az ellenségen. Ha azok a hõsök erre képesek voltak, akkor mi sem hátrálhatunk meg, hiszen ránk nem lõnek. Mi csak emlékezünk.
Tisztelet és kegyelet a hõsöknek!
|
| |
