Túrabeszámolók


Kitörés

ZETúra éve: 20102010.02.09 23:19:40
A túra szervezõi a szerzõi jogokat sértve az itt szereplõ beszámolót kérdés és forrásmegjelölés nélkül kirakták a saját oldalukra, ahonnan kérésre törölték. Köszönöm.

Kitörés 25 -- elõre a Budapest Kupa teljesítéséért!

Délután komótos készülõdés otthon, majd egy kanyarral még elugrok venni egy pár kesztyût is - a régi jó polár verziót ugyanis sehol sem találom, emiatt aztán picit késõbbre tolódik az indulásom is. Autó lerak a Szentlélek-tér környékén, majd egy átszállóval 86-16 kombót kihasználva a Várban találom magamat. A rajtnál egy töltött járõrkocsi, odébb a kamerás furgon... Készültek a fijúgg, na... Remélem, a Szépjuhásznétól induló túrák rajtját is legalább ilyen szorgalommal és figyelemmel fogják látogatni, igaz ott "csak" autókat törtek fel...
A városi szakaszon lehet haladni, úgyhogy eröltetett menetre kapcsolok, és pici elkavarral (A Z visszafelé jövõ ágát eltalálva) jutok el a Széchenyi-emlékig. 55 perc alatt... Itt most van pont (helyes!), szúróbélyegzõvel igazolják, hogy jártam arra. Egy sms-t megeresztek, biztatást kapok válaszul (meg azt, hogy csak bírjam a holnapi b2b-t is...). Normafa elõtt egy buszmegállóban többek példáját követve felveszem a kamáslit, lámpát veszek elõ, aztán Normafától tényleg beköszönt a tél. Addig csak hideg volt, onnantól kezdve viszont a hó is elég jelentõs mértékben képviseltette magát. Fentrõl is hó, meg lent is hó... Csacsi-rét elõtt meredeken le jobbra, majd bélyegzés, és ismerõsöket követve tovább a sárga jelzésen.
A Virág-völgy alsó részén, ahol a P-sal találkozik az utunk, ellépek, tavaly ez a szakasz (is) kellemesen kocogható volt, idén örülök, ha 5 órán belül megcsinálom -- azaz idõterv már borult. Ez tovább fokozódott a János-hegyre fölfelé menet, ahol csoki (nagyzon jókor jött, szinte nullához közelítõ idõ alatt burkoltam be). A kilátónál még egy telefonra is van erõm, megegyezünk a holnap reggeli indulásban -- feladat tehát adott. Végig KELL menni Virágos-nyeregig, holnap reggel pedig irány a Barlangtól Barlangig, és azt is meg KELL csinálni.
A Piros lefelé kényelmes, sem kõben, sem gyökérben nem lehetett megbotlani :-)) Szépjuhászné fölött kapunk egy picit a szélbõl is.
A sárgán fölfelé a Nagy Hárs-Hegyre általában egy kocka csokit szoktam elrágcsálni -- most kettõvel indítok, és így is csak a feléig tart ki -- ha lassabban mennék, az már tolatás lenne, de felérek azért. No, itt még fogok járni a hét végén... A Bátori-barlangnál a meredek lejtõt szokás szerint balra a fák között kerülöm ki, lent, a vasút elõtt az életveszélyesen csúszós lépcsõt meg jobbra.
Hûvösvölgy elõtt egy szusszanás a katonasírnál -- a lángosos természetesen zárva, sebaj, holnap bepótolom, gondolom, és nekirugaszkodok az utolsó elõtti bagyobb emelkedõnek a S- jelzésen. Az ösvény itt is elég keskenyre van kitaposva, holnap majd visszafelé... A Határ-nyeregben majdnem sikerül csapatostól tévútra térni a reptér irányába, de korrigálunk, majd elkezdõdik a felfelé araszolás a parkolóig... Aki bot nélkül jött, az nagyon, aki bottal, az meg kicsit szenved :) én szerencsére ez utóbbi csoportba tartozom, de hogy itt vissza most nem, az biztos... Majd holnap :-P
Az Újlaki-hegy teteje csak nem akar közeledni, meg is állok egyet szusszanni - hiába no, tél, hó, hideg, meg éjszaka -- nem ez az ideális kirándulóidõ...
Fent pont, és igen, innen csak lefelé... Szinte végig... Itt valahol suhan el mellettem a kollégám futva, kutyAfuttában :) köszönünk egymásnak -- aztán Virágos-nyeregnél a célban ismét találkozunk. Az oklevélen dátum nincs, ellenben tényleg díszes, szép nyomdai munka. A célban az ellátmány fasírt+kenyér+ubi, meg meleg tea.
A teljesítési idõ kereken öt óra, az idõjárási- és terepviszonyokat figyelembe véve elégedett lehetek magammal.

Utolsó busz elment már, kollégával a kaja után elindulunk lefelé, "majd lesz valahogy" alapon. Egy Újpalotán lakó túratárs képében megmentõ érkezik -- õ kérdez ránk, hogy hogy tervezzük a lefelét, mire én "egyenesen tovább, majd balra le" választ adok, õ meg felajánlja, hogy levisz minket kocsival. Így is lesz, a buszfordulónál némi hóseprés a kocsijáról, majd az Árpád-hídfõjéig szinte meg sem kell állnunk.

Kollégám tömegközlekedik dél felé, én meg elindulok haza, hiszen kevés alvás után reggel újabb gyaloglat jön -- de az már egy másik történet.