| bibor | Túra éve: 2010 | 2010.02.09 11:51:51 |
|
|
| Harmadik felvonásként barlangosdiztam. A rajt - cél Szemlõ - hegyi barlangot nem tudtam hol van, de szerencsére jó utcára keveredve a már túrázók segítségével megtalálom. Bent tömeg és gördülékeny nevezés. Kicsit ücsörgök indulásig mert itt nem esik a hó és meleg is van, mindkettõt élvezem:) 8:02-kor szedem a sátorfám és nekivágok a maradék 20,5km/910-nek. A kék barlangjelzést követve gyorsan a Pál-Völgyi barlangnál vagyok majd bejön a K+ és éles balra fel. Ezt többen benézhették mert sokan jönnek szembe. A lépcsõk csúsznak és az elõttem menõk nagyon óvatosan veszik a fokokat. Feljebb egynyomos ösvény van taposva, nekem meg a magas hóban kerüléshez semmi gusztusom nincs már. Ezért szépen ballagok az elõttem menõk után, nagyon lassan haladunk felfelé, bár nem izgatott most az átlag de felmerült bennem a gyanú, hogy lejár a szintidõ mire felérünk a Mátyás- hegyre. Fent egy futó elõz morogva métereken át kellett neki a kb. elõttem lévõ 10 embert körbekerülnie- ez az amihez nem fûlik fogam inkább várok. Lefelé még mindig csigázás, aztán egyik ember elcsúszik erre meg is állnak és zsebretett kézzel várom, hogy lejussunk végre. Óráknak tûnõ percek után ez meg is történik és hamarosan az elsõ ponton vagyunk. Az elsõ padon megvárom amíg alacsonyabb lesz a népsûrûség.Nincs bajom a tömeggel, csak jó lenne figyelni egymásra és a gyorsabbakat elõreengedni.. Megmászom a Remete-hegyet majd a Hármashatár-hegyet. Fent Vagdalthús pálinkáspontja vár. Igazán remek ötlet volt a frissítõ :) Körte és barack közül lehet választani, én a barackból nyelek. Kell is nyugtatónak az elõzõ közjáték után és melegítõnek mert a hó már este óta potyog rám. Eszek még egy kis csokit, beszélgetek és nem nagyon akaródzik továbbállni:)Innen Nagy -rétre tovább. Jóféle térképvázlatot kaptunk elég az nem is bajlódok az olvasással - leírással pedig van vagy 4 oldalnyi szöveg. Az aszfalt keresztezése után a meredekebb részen lezúzhatok szerencsére nincsenek elõttem, jobban megy mint hó nélkül a "lendületbõl neki és jó hosszan csúszni" - technikával. Pár órája itt felfelé nem volt még ennyire kijárva. El is kap a harci kedv, de jól bele lehet húzni itt Hûvösvölgyig. A katonasír mécseseit fehér réteg borítja az éjjeli fényességet elnyelte a hó. Hûvösvölgy elõtt még néhány körbekerülés és felóvatoskodok a lépcsõkön. A kéken megérkezek a 3. e.p.-ra itt egy kislány pecsétel, s egy fiú csokit ad.Ez már majdnem a féltáv és fele szint. Megeszem a csokit és továbbállok. Szalagozáson másszuk meg a Nagy- Hárs hegyet. Valahogy a Nagy- Hársra minden budai túrán fel kell menni, ez olyan közhely mint mondjuk a Börzsönyben a Nagy- Hideg hegy. De legalább most más útvonalon kell felcaplatni:) Az emelkedõ nem esik jól, a hóban mindig megcsúszik a lábam és fáradt- álmos vagyok. A kilátót elhagyva a barlangnál van a pont. Lefelé tartok és hamarosan néhány tétovázóval vitatom meg az utat. Õk valamerre elkavartak és majdnem bemesélik nekem hogy nem a Nagy- Hárs hegyrõl jövök:) Felmegyek a kisebbik verziójára is ahonnan szalagozás mutatja az utat. Lehet ezt nem vették észre..elhúznak és jó utat kívánok. A szalagok után kiérünk az aszfaltra a hely ismerõs és azért se olvagatok. Ja, Széher utca innen fejbõl vágom merre kell menni valamelyik túrán jöttünk erre és emlékszek rá. Elnavigálom hát Sanyi bát az Apáthy sziklához. Itt is többen kezdenek izgulni hol van már a pont mondom pár száz méter és ott vagyunk. Megérkezve van aki szó szerint beesik a pontra mert fényesre van csúszkálva a környéke:) Szalagozáson megyünk tovább fel s kiérünk a városi dzsungelbe. A szalag jól követhetõ csakhamar elérjük a Zhsz.-et. Ekkor már sajogtak a bokáimnál az izületek vagy izmok? Vagy olyanom nincs is:) Mindenesetre nagyokat ásítozva vánszorgok fel a Balogh Ádám sziklához. Felfelé még Sanyi bá is leelõz végleg na ez elég röhejes nem szoktak engem a futókon és 5-6 emberen kívül lehagyni most meg a nyugdíjasok is..=) Ennyit errõl jobb lenne ha többé nem mennék sehova és kérném a korengedményes nyug-nyögdíjazásom:) A Ferenc- hegyi sétányon végigbaktatva elérem a Barlang utcát és a zöld barlangjelzést. A Karszt utca lejtõjén gyök hárommal lemegyek ennyire totyogni az emelkedõkön se szoktam=) A lefelé nem hiányzik már a lábamnak és a térdemnek se. Még egy kanyar és a barlangnál vagyok ahova már alaposanelfáradtam-érzéssel lépek be. Külön írják a célidõt, rá íratom aztán leülök amíg elõttem a sorban állók végeznek:)) Néhány lépcsõ&a tea- kenyér mellé bepozicionálom magam. Kómásan iszogatom a teát és örülök, hogy sikerült beérnem:) |
| |
