Kincsesbánya - 20
Reggel van. Édesanyám éppen most hozta meg a szendvicsnek való zsemlét a boltból. Meg is jegyzi, hogy nincs túl jó idõ... nem mondja (már nem mondja), de látom az arcán a ''Te bolond vagy, hogy elmész ilyen idõben túrázni'' kifejezést.
A reggelivel, meg a sok szüttyögéssel elment az idõ, és 8 órát beszéltünk meg a barátaimmal indulásnak. Gyors öltözködés, pakolás és irány a megbeszélt parkoló. Némi késéssel sikerült útnak indulni Kincsesbánya felé.
Az útakat mindenhol vastag hó lepte, és csak havazott és havazott.
Biztonságosan megérkeztünk az általános iskolához, ahol a rajt/cél volt. A helyet látva, felelevenedtek az egy évvel ezelõtti tt. emlékei, ahol hasonlóan szeszélyes volt az idõjárás.
Számomra ez az újév elsõ teljesítménytúrája, ahol sok ismerõssel is összefutottam. A 30-as távon szerettem volna indulni, de a barátaimnak most sok lett volna, így a 20-as távot választottuk. A nevezés profin megoldott volt, az itinert gyorsan megkaptuk, bár a szervezõk mindent elkövettek azért, hogy az útvonal jól követhetõ legyen, így nem volt nagy szükség rá.
Indulás elõtt, még utoljára igazítottunk a szerelékünkön, és 9-kor neki vágtunk a hóval borított tájnak. Az iskolát elhagyva a mûútról szalagozott út vezetett be az erdõbe. Erõs emelkedõn kapaszkodtunk fel a P jelzésig. Itt szép kilátás nyílik a környezõ tájra, de a havazástól most nem láttunk messzire.
Egy éles kanyarral rátértünk a P jelzésre, ami egészen a tározó partjáig kísért minket. A tempónk dicséretes volt az adott útviszonyok mellett, így nem egész egy óra alatt elértük az 1. ep-ét, ami a K és P jelzések találkozása után volt. Itt tartottuk elsõ rövid pihenõnket, ittam egy pohár meleg teát és már mentünk is tovább.
Az út hamar ereszkedõbe váltott a Vontató-hegy oldalában, majd így érkeztünk meg a tározó partjára. Itt letértünk az útról, és kis szünetet tartva kimentünk a tározó partjára. A hó olyan nagy pelyhekben és olyan sûrûn esett, hogy nem láttuk a part másik oldalát. A hólepte parton nem láttuk meddig tart a part, csak amikor a havat elkotortuk, akkor vettük észre, hogy már a jégen taposunk. Vicces megjegyzésként elhangzott, hogy rövidíthetnénk a jégen át...
Visszatértünk az útra és a gányási kertek között haladva értük el a Guttamásiba vezetõ mûutat. Minden lépésünk kétszer annyi energiánkba került, ahogy a hó kifordult a lábunk alól és kicsit megcsúszott hátrafelé. Közeledve a Galya-szurdok bejáratához már éreztük, nem lesz ez így jó...
A parkerdõ bejáratánál a sorban állók tömege jelezte, elértük a 2. ep-ét. A matrica mellé egy müzliszelet is járt. Itt megálltunk és tartottunk egy hosszabb pihenõt. A legnagyobb ellenségünk a sûrû havazás volt, mely mindenünket belepte, sok helyen beáztunk, eláztunk. A hõmérséklet sem kedvezett, mivel fagypont fölött volt a hõmérséklet, így a hó latyakos volt és a bakancsom nem bírta ezt a tortúrát. A táv másik felét már cuppogva tettem meg.
Némi energia pótlás után útnak indultunk, és a Pisztrángos-tavat megkerülve a piros háromszögön hagytuk el a parkerdõ területét. A létránál összetorlódott a tömeg. A létra fokain a jegesre taposott hó különös elõvigyázatosságot igényelt, ennek ellenére sikerült egy esést produkálnom a létráról leszállva.
Az újév elsõ tanyálása meg is volt, gondoltam magamban...
Egy keskeny ösvényen kapaszkodtunk felfelé, mely sok helyen csúszós volt, így gyakran kellett kapaszkodó után nézni, de hamar felértünk a K jelzésre. Innen jól járható úton haladtunk a szõlõskertek között. A hóban nehéz volt haladni, és ezt egyre inkább éreztük. Fáradtunk, melyet az is jelzett, hogy kevesebbet beszéltünk, mint a túra elején.
Kiérve a mûútra, a K jelzés a mûút mellett, fent megy a szõlõskertek elõtt. Ezt mutattam a társaimnak is, de fáradtabbak voltak annál, hogy most ilyeneken lelkizzenek, így maradtunk a mûúton... de csak rövid ideig, mert aztán a jelzés a tározó partja felé vezetett minket.
A gátat elérve a havazás alább hagyott, így beláttuk a teljes tározót, mely szép látványt nyújtott. Ez a látvány aztán sokáig elkísért minket.
A barátom egyre többször kérdezte meg, hogy még mennyi van hátra... egyre többször mondtam neki, hogy már nem sok.
A Becsali büfét elérve megörültem, hogy a nyomóskút mûködik, nagyon jól esett a hideg víz, nagyon ki voltam melegedve. Összeszedtük az itinereket és bementem a matricákért, itt volt a 3. ep.
Innen a K jelzést követtük tovább, mely szorosan a tározó partján haladt, egészen a gátig. Itt egy utolsó pillantást vetettünk a tározóra, majd a K jelzést elhagyva a szalagozást követtük tovább. Ez már a levezetõ szakasz volt, így ütemesen lépkedtünk, szerettünk volna már beérni. A mûútról egy ösvényen keresztül értük el Kincsesbányát és a célt.
Beérve, a kézfogás mellé megkaptuk a jól megérdemelt emléklapot és a kitûzõt.
A túra ár/érték aránya 5, szervezés 5. |
