Túrabeszámolók


BUÉK

nagypapaTúra éve: 20102010.01.06 14:04:35
BUÉK 20

2010

Messze terjedt már annak a hire, hogy a MVTE és a Bécsi Filharmonikusok nagyjából egyidõben köszöntik az új évet. A bécsiek 2010-ben Strauss és Nicolai mûveivel rukkoltak elõ, mi pedig az "Egy reggel a kopár hegyen" cimû szimfonikus kompoziciót valósitottuk meg. Elõadásunk sikeres volt, amint errõl a szimfonikusan, azaz egybehangzóan megirt beszámolók tudósitanak. Bécsben, a Musikverein Aranytermében, a rokonszenves Georges Pretre (85) dirigált, nálunk a már megszokott, ifjabb karmesterek mûködtek. Az együttesek nagy rutinnal mutatták be az anyagot. Bécsben M. Pretre a "Perpetuum mobile" befejezése elõtt már le is sétált a pulpitusról, kezet fogott a koncertmesterrel, közben a zene szépen ment tovább. Nálunk leginkább Ebola igyekezett követni õt, járkált a teremben, üdvözölte az embereket, kezeket rázott és hagyta, hogy az asztaloknál ülõ együttes ütemesen végezze a munkáját. Pompás elõadók vagyunk, az ezer fõs tagság karmester nélkül is bemutathatta a partitúrában lefektetett mûsort. A partiturára aztán tényleg nem lehetett panasz: a leirás lépésre, méterre megmondja mi a teendõ. Valaki azt mondta nekem, hogy Bernsteinnek az a véleménye, hogy egy jó zenekarhoz nem is kell dirigens, megy minden magától. Lehet, hogy ez nem igaz, de jól hangzik, pláne, ha minket dicsér. Az biztos, hogy Vaszy Viktor egy szegedi Tell Vilmos elõadáson a nyitány második felét nézõként, a közönség elsõ sorából nézte vagy inkább hallgatta végig. Ilyenek a családias lelkületû dirigensek, persze, ha felkészült zenekar van a hátuk mögött. Ezzel le is zárom ezt a szakaszt, mert Fáy Miklós megdorgál szakszerûtlen zenekritikám miatt. Sutor ne ultra crepidam.

Kissé bánatosan ballagtam a helyszinre, mert korábban megtudtam, hogy az idén a BUÉK és a Téli Teljesitménytúra idõpontja egybeesik. Utóbbit is többször végigjártam már, kedvelem a gentleman-like túrázók fegyelmezett vonulását az évrõl-évre változó útvonalon. Jó érzés korrekt emberekkel róni az ösvényeket gyakorta laza erkölcsû korunkban. A tisztelt rendezõk egyébként tudhatták, hogy az újévi túra mindig az elsõ szombaton van, de, úgy látszik, nyomós okuk volt figyelembe nem venni ezt a tényt. Hja, az élet nem habos torta.

Utólag meg szabad jegyeznem, hogy nagyon jó idõnk volt, a Budapest környékére kiadott met.hu elõrejelzés pontosan bejött. Egy régi túratárssal gördültünk a 61-es villamossal a Hûvösvölgybe, tõle megtudtam, hogy gyors egymásutánban három túrát bonyolitott le a Börzsönyben, Cserhátban és a Pilisben, s mindenütt jó kis sár fogadta. Találgattuk, lesz-e egy jótékony fagy a budai hegyekben, persze nem volt de ez már a múlt idõhöz tartozik.

Ahogy múlik az idõ, egyre többet szuszogok az öltözködéssel, a holmim összerakásával. Ezen a túrán kényelmesen indulhatok. Az is igaz, hogy a körülményes készülõdés meghálálja a ráforditott idõt, általában nem kell zoknit, cipõt, ruházatot cserélni, vizhólyagokat gyártani. Komótosan ballagtam az úttörõ vasút állomása felé. Az ismerõseim közül egyedül Corradi jött szembe. Akiket nem vettem észre, azoktól elnézést kérek. A nevezéskor Toplak Jóskát alig ismertem fel, mivel a
most kitalált BUÉK-egyensapka ellenzõje eltakarta az arcát. Kitöltöttem a szokott, szoros ûrlapot, aztán a többi windsori (pardon, budai) vig nõvel és férfivel együtt nekivágtam a Nyéki-hegy emelkedõjének. (8:27)

Igazában véve nem nevezném sárosnak, inkább mélynek a talajt, mivel az õszi levelek használható szõnyeget boritottak rá. Kétségtelen, néhol ügyeskedni kellett, ha makulátlan lábbelivel akartunk haladni, de gond nélkül jutottunk elõre, gyakorlatilag nem volt csúszós a föld. A Nap bágyadtan sütött, esõ még nem esett. Változás a Határ-nyergi parkoló után, a "kopár hegyen" kezdõdött, amikor köd (vagy felhõ) borult ránk. A hármashatárhegyi õrök szélárnyékba igyekeztek húzódni, Hartmann Misit kellene megkérdezni, hogy mennyire fagytak át a feltámadó északkeleti szélben. Lefelé ereszkedve ismét világosabb lett a világ, a szél azonban nem állt el, a Fenyõgyöngye utáni emelkedõn autópályaszerû zúgást produkált. Különösebb esemény nem történt, azt állapitottuk meg, hogy ütemesen folyik a fenyõk kivágása. Úgy tûnik azonban, hogy nem sietnek az elszállitással, mert némelyik törzs megfeketedett, penészedés, gombásodás kezdõdött rajta. Nyolcadik teljesités után nincs jelentõs urbanisztikai vagy parkerdei észrevételem, nem kivánok ismételgetni elképzelhetõ panaszokat.

Az Apáthy-szikláig két órára van szükségem (10:23), újabb óra múlva pedig a Z+ elágazásnál vagyok (11:22). Végre történik valami: utolérem a Vidovenyecz-házaspárt. Zsolt mintha türelmetlen lett volna, hogy hol vagyok, hiszen két évvel korábban elég hosszú szakaszon mentünk együtt és most is számitott a megjelenésemre. Hiába, a turázás szocializálja az embert. Modern kifejezés, ugye? A pont után alig tettünk meg 1-200 métert, máris újabb barátaink - Krisztina és Nagy Zoltán - jöttek szembe velünk. Tegnapelõttig eszembe sem jutott, hogy esetleg a Téli Teljesitménytúrát róják, azt hittem, hogy karbantartó sétát tesznek. Majd megkérdem legközelebb. Néhány szó az egészségrõl, érdeklõdöm Borbáláról, és megyünk a magunk járásán.

A Szép Juhászné büfése nagy jövedelemtõl esett el, mert tekintélyes mennyiségû forralt bort forgalmazhatott volna. Lehangoltan vettem tudomásul, hogy az idén elmarad a társadalmi esemény. Tavaly, Magyar Balázzsal, vidáman múlattuk az idõt a vasútállomás asztalainál. Alkoholmentes üzemanyag nélkül is feljutottunk azonban a hárshegyi cúgos kilátóhoz, s onnan a pompás kötelek segitségével visszaereszkedhettünk a biztonságos talajra. Utána néhány túrázó csoportot elõzgettünk, mivel a bizonytalan idõjárás ellenére elég sokan jöttek ki oxigénkúrára a hegyekbe. Átvágtunk a szeles Nagyréten és ajándék cukorkát fogyasztva tettük meg a vasuti aluljáróig tartó, egy darabon most is folyékonyan sáros utat.

A célban vagyok (12:40) Menetidõ: 4:13. Bélyegzés, kézfogás, boriték (benne Nyugta) - ahogy szokás. Utána átmegyek az úttörõvasút büféjébe. Hely nincs, nem is kell. Ki van itt kimerülve? Izgek, mozgok, kivül száradok, belül forralt bortól nedvesedem. Nem volt elég édes. Primitiv megjegyzés, de tényszerû. Jó kis hétvégi turizmus volt. Üdvözletemet küldöm a rendezök jegyzékében szereplõ hölgyeknek és uraknak. Köszönöm a munkájukat, jól végezték. Viszontlátásra!

Záradék az adóhatóság részére. Fenti nyilatkozatot a Magyar Vándorok Teljesitménytúrázó Egyesülete (MVTE, adószám 18231416-1-43) által 2010. január 2-án kibocsájtott, JM9NA 0849385 sorszámú Nyugta alapján teszem. Az elismervény az itinerhez csatolva megtalálható az archivumomban.