Tortúra 65
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 65,0 km / 1990 m)
Szülinapomra minden évben meg szoktam ajándékozni magam ezzel-azzal, idén ezzel a túrával leptem meg magam. Ez ugyan néhány ismerõsöm szerint kissé morbid ajándék – de én örültem neki, szerintem kedves gesztus volt magamtól! :-)
Régóta kacérkodtam már egy amolyan igazán brutál túrával, s a Tortúra pont ideális választásnak tûnt, már valamikor októberben megtetszett… Egy ideig csak szemeztünk egymással, nem határoztam el egyértelmûen , hogy megyek-e vagy sem, mert nem tudtam milyen lesz az idõ devcember közepén, hogy milyenek lesznek a körülmények, meg úgy általában, egy kicsit még rá kellett beszélnem magam. Aztán december elején már eldöntöttem, hogy ha csak nem lesz valami kõbrutál idõ, akkor megyek és megküzdök a Bükk-kel. Végülis az lett, mert repkedtek a gigamínuszok, de akkor már eldöntöttem, hogy indulok, s ha egyszer eldöntöttem, akkor már csak max a Bükk hegység leomlása tudott volna ebben megakadályozni…
Szóval reggel nekivágtam, s szerintem nem is volt olyan hideg, amilyet ígértek, meg egyáltalán, amikor az ember már ott van, akkor ezek a körülmények már mellékesek. Tök mindegy már, hogy milyen az idõ, akkor már menni kell!
A túra nem könnyû, de gyönyörû! S az, amit a szervezõk írnak a honlapjukon, miszerint „a túra a Bükk legszebb részein vezet” – nem csak duma! Ez így friss hóban tényleg egy mesebirodalom, ilyet csak a gyermekkori mesekönyveimben láttam lerajzolva!
A hideg ugyan néhol kicsit már túllépte a jó ízlés és az illendõség határát, s a Bánkút környéki hófuvások után sem siránkoznék most itt, ha elmaradtak volna, de ezek így utólag már csak emlékek. A lényeg, hogy megcsináltuk, mindannyian, akik célba értünk, s én õszintén megmondom, hogy nem szeretem a nagy szavakat, de mivel ilyen nehézségû teljesítménytúrán korábban még nem vettem részt, ez a túra biztos, hogy számomra egy életre szóló élmény marad!
A szervezés szerintem nagyon rendben volt, én nem találtam komoly kivetnivalót benne, kicsit ugyan durva, hogy egy 65 km-es túrán összesen négy EP van, de ez csak fokozta az extremitását, s viszont ahol EP volt, ott mindenütt bõséges volt az ellátás, gyakorlatilag korlátlan fogyasztással. Egyedül a bánkúti pont volt kissé zsúfolt, a teánál is nagy tülekedés volt, elegendõ hely hiányában leülni sem lehetett, oda bizony egy sokkal nagyobb hely jobb lenne, fõleg, hogy az egyben a 30-as táv célja is. Ez a hely erre kicsi, de a többi EP abszolút rendben volt, meg ott már az emberáradat is lényegesen kisebb volt és nem is érkeztek annyian egyszerre.
Ami még kicsit furi volt, hogy a célban jegyre adták a forró teát/ forralt bort, de mindez valószínûleg csak azért, mert a korábbi pontokon nagyon el voltunk kényeztetve! A bort meg a virslit abszolút megértem, hogy nem mérték korlátok nélkül, de a tea azért jó lett volna itt is mindenkinek szükségletei szerint.
Egy szó mint száz: gratulálok minden teljesítõnek és köszönöm a szervezõknek a lehetõséget! Igazi élmény volt ez a túra!
Táj/útvonal/feeling (szerintem): 5
(az, hogy a túra a Bükk legszebb részein vezet, nem csak duma, ez tényleg gyönyörû – már ameddig rád nem sötétedik és lehet látni)
Szervezés (szerintem): 4,75
(részemrõl a szervezéssel is nagyon meg voltam elégedve, egyedül a bánkúti pont zsúfoltsága és a cél porciózása nem tetszett annyira, de egyik sem komoly kifogás…)
Itiner/útleírás (szerintem): 4,0
(az itinerben nincs túllihegve, ha nem lennének a friss hóban a lábnyomok, ehhez tényleg térkép kéne… így még szinte az itinert sem vettem elõ! A távadatok a GPS szerint egy-két helyütt nem igazán stimmelnek)
Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5
(nem volt sok EP, de ott az ellátás kifogástalan volt, egyedül a cél restrikcióit furcsálltam egy kicsit a korábbi gyakorlatilag „korlátlan” fogyasztás után – a teák mindenütt kifejezetten nagyon finomak voltak, akárcsak a célban a forralt bor)
|
