Túrabeszámolók


7 Mérföldes Tekergés - tél

nafeTúra éve: 20092009.12.09 19:02:02
2x7 mérföldes téli tekergés
GPS-el mért távolság: 23,2 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 675 m. (Az adatokban benne van a várnézés is. A vár 58 m szintet jelent)
Reggel, túrára menet kaptam az SMS-t, hogy fehérvári ismerõsömék elaludtak, így Ervin nem tudna a megbeszélt idõre Mórra érni. Telefonon végül is megegyeztünk, teszek egy Mór-Székesfehérvár oda-vissza utat, s felveszem. Ennek köszönhetõen egy órával a tervezett idõ után értünk Mórra.

Gyors nevezést követõen nekivágtunk a távnak. Elég óvatosan mentem, mivel féltettem a térdemet. Eléggé megviselte az elõzõ napi Bakonyi Mikulás. Ettõl függetlenül azért haladtunk. Következett a Vértes peremének szokásos megmászása, szerencsére sármentesen. Itt már jelentkezett a térdem. Az elsõ ellenõrzõ pontot hamar elértük. Ervin meg is jegyezte, nem gondolta volna, hogy már ekkora távot tettünk meg.

Mentünk tovább szaporán. Elmondta, jó hogy telefonáltam, mivel hiába állította be a telefonját ébresztõre, de az az aksi kimerülés miatt eldobta az ébresztési idõpontot, viszont már nagyon rákészült erre az egy hétvégén teljesítendõ két teljesítménytúrára. Kiderült, volt ennek egy kis hátsó szándék jellegû indítéka is. Egyik tornatanára, többször is megrótta, hogy szerinte keveset mozog. Igen csak jól jön, ha legközelebb megemlítheti neki, hogy egy hétvégén két nap alatt 70 km megtétele az azért nem olyan kevés mozgást jelent. Ráadásul ez a tanára is túrázik, de a térdei miatt maximum 25 km-es távot vállal be.

A Vár-völgy elérésekor biztos ami biztos, rákérdeztem, föl akar-e menni Csókakõ várába, ahol már sokszor járt, hiszen az újjáépítési munkákban is részt vett már. A válasz, természetesen igen volt. Megegyeztünk, ha a térdem engedi, fölmegyünk. Furcsa módon a térdfájás, csaknem elmúlt a vár-völgyi lejtõn, pedig a kopott ízületek pont ezt nem szeretik. Így hát megmásztuk a várba vezetõ meredek lépcsõket. Gyönyörû volt a kilátás. Érdekes volt, ahogy a köd hömpölygött a mélyebb helyeken, s ahogy átbukott a kisebb dombokon. Ezt csak azok láthatták, akik fölmásztak a várba. Várnézés után leballagtunk az ellenõrzõ pontra, ahol megettük a kapott csokit, amit én megosztottam egy termetes fekete macskával. Valószínûleg gyerek mellett nõhetett föl, mivel ízlett neki. Visszaindultunk a Vár-völgyben. Ezen a szakaszon, oda-vissza többekkel újra találkoztunk a tegnapi Bakonyi Mikulás túra után. Rátértünk a Buhin-völgyre, amit igen szeretek.

A „túljelzett fánál” rátértünk a Z+ jelzésre, amelyrõl a K+-ra váltottunk, s azon mentünk egészen a Gyermek-táborig. Meglepõ, de alig találkoztunk sárral. A Kató-hegyen egyébként tudnak sárosak lenni az utak. Teljesen egyértelmû lett, valamiért az emelkedõket nem szereti a térdem. Jó meredek úton ereszkedtünk le a murvára, amin hamar elértük az EP-t. Pecsételés után, alapos kalóriapótlást csaptunk a hagymás zsíros kenyérbõl, almából és finom teából. Épp ebédidõben érkeztünk. Közvetlenül indulásunk elõtt érkezett Rafter. Alig mentünk pár száz métert már meg is elõzött bennünket. Beszélgettünk egy-két percet, s már csak a kondenzcsíkot láttuk belõle. Sietett, mivel ebédre volt hivatalos. Mi is folytattuk tovább. A Rudolf-réten a mikulástól és az igen ifjú segítõjétõl méretes csoki mikulást kaptunk a pecsét mellé.

Tovább menve hamarosan megkezdtük leereszkedésünket a hegységbõl. A leereszkedésnél, Ervin derülésére, érdekes szökdécselõs technikát választottam a bal térd kímélésére. Szépen le „gyalog galoppoztam” a lejtõn. A túra második felében, Ervin többször is megkérdezte, megyünk-e még egy kört. A kis gonosz. Ez is mutatja, milyen gyorsan regenerálódnak az ilyen fiatalok. Elõzõ este még azt mondta, valószínûleg csak keresztbe beledõl az ágyba, még ahhoz sem lesz ereje, hogy az ágy hosszába forduljon, most meg már kevés a 23 km. A második körrel kapcsolatban azt beszéltük, ha reggel hétkor el lehetne indulni a 7 mérföldes távon, akkor 10 óráig simán visszaérnénk, s benevezhetnénk a 2x7 mérföldre is, s a 16 órás célzárásig kényelmesen meg tudnánk csinálni, hiszen most térdkímélõ üzemmódon, az EP-ken is több idõt töltve a megszokottnál, öt és fél óra alatt teljesítettük a túrát. Az egyetlen akadályt az jelenti, hogy csak 8-tól lehet nevezni. Errõl beszélve gyorsan be is értünk a célba, ahol átvehettük az igazán mikulás hangulatú klassz emléklapot (mikulás túrákról ez az eddigi legjobb) és a kitûzõt.

A túra során sárral alig találkoztunk, pedig a hegységbe föl- és onnan levezetõ lejtõkön, illetve az Z+-on és K+-on, szokott lenni jócskán. Szeretem a Vértest, ami ezen a túrán megmutatja a kellemes sétaterepét és a vadregényesebb sziklás részbõl is ad egy kis ízelítõt. A túra szervezése kiváló.

A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 700 Ft-ért. Használható szürke árnyalatos térképes itiner, kitûzõ, emléklap, az elsõ és utolsó EP-n szaloncukor, Csókakõn csoki, a Rudolf-réten méretes csoki mikulás, a Gyermek-táborban zsíros kenyér, hagyma, alma, tea és forralt bor. Hogy lekváros kenyér volt-e idén, nem tudom, de nem is kerestem.

Egyetlen kérés a tervezõkhöz. Nem lehetne úgy megnövelni az indítási idõablakokat, hogy egymás után teljesíteni lehessen a két távot, s akkor meglenne a 3x7 mérföld, amely táv nekem hiányzik.

Az idei évre befejeztem a túrázást, már csak azért is, mert ma a begyulladt térdem miatt, túraelvonásra ítélt az orvos.
Minden túrázónak és túraszervezõnek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Újévet kívánok!