Bakonyi Mikulás 50(46-7)2.0
2009.12.05.
A túra elõtt több ismerõssel is egyeztettem,ki hosszabb,ki rövidebb távon szeretett volna indulni,illetve még gondolkodóban volt e téren,így hát azt terveztem végül, hogy elautózom Zircre,a rajtidõ elején megpróbálok elindulni-azzal aki szintén erre az elhatározásra jutott. Ezen elõzmények után 07:15körül léptünk ki az iskola ajtóján Zolival(rafter),ahol az idõközben tetemesre duzzadt sor láttán meg is állapítotam,hogy rögtön elsírnám magam,ha most kellene ide beállnom.... Feriék(nafe)elõtt csak úgy 10-en lehettek,de nehéz döntést hozva mégis úgy határoztunk,nem várjuk meg õket,bennünk volt már a mehetnék és tudtuk,hogy min. 20 perc amire õk is el tudnak rajtolni.Ezért bocs,megyünk mi még együtt párszor remélem...
Mivel mindketten éhesen érkeztünk a rajtba a túrát mindjárt megtoldottuk egy látványpékséges kitérõvel ahol elég barátságtalan áron jutottunk hozzá a vágyott reggeli finomsághoz. A várost a kék jelzésen hagytuk el,betérve az erdõbe hamarosan régi ismerõs ereszkedik le elénk a hegyoldalból:István az,mint mindíg,ha teheti geoládázik,színesítve a túrát.Hozzácsapódunk,õ köztudottan elképesztõ sebességre képes,de így,hogy fél óránként tesz egy kitérõt tudunk együtt haladni.A sár a vártnál kisebb szerencsére,tegnap este Gyõrben esett,nem erre számítottam,de nem bánkódom hogy nem jött be a számításom:) Pintér-árok ep. hamar megvan,utána egy jó kis emelkedõ majd nemsokára már ereszkedünk is le Borzavár felé.Idén már beérve a faluba átkelünk a patakon,és a bal partján fordulunk el jobbra ahogy a szalagozás megköveteli.Többen leérve a dombról mindjárt dobnak egy jobbost(ahogy a sokadalmat követve tavaly én is),aki ezt tudatosan teszi,hát lelke rajta... Itt vettem fel a kamáslit,3 hete jártunk a családdal a Cuha-völgyben,akkor a gázlóknál több helyen a bakancs szárát is ellepte a víz,gondoltam jobb félni mint megijedni..
Jókat beszélgetve fogytak a kilométerek,sár a Csárda-völgyben sem mutatkozott különösebben,mindenféle csúszkálás nélkül tudtunk haladni.A völgybõl kilépve elkövettük a legveszélyesebb patakátkelést,majd immár murvával a talpunk alatt nekilódultunk a piroson Vinye felé.A szakasz vége felé Zoli egyszer csak eltûnt mögöttünk,megálltunk hát kihasználva a szünetet,dobtunk némi abrakot a lovaknak,gondolva a ránk váró Zörög-mászására.Aztán láttuk,hogy nem nyelte el a Cuha,csak ismerõsökbe botlott,így haladtunk tovább kettesben.Kõpince-forrásnál megkaptuk a soronkövetkezõ pecsétünket a Droid-Repkény párostól(elõbbi Kék,utóbbi Kerek nem mellesleg),vizet cseréltem,majd elõbb a sárga-zöld közösön majd a sárgát elhagyva a zöldön felkapaszkodtunk a Zörög-tetõre letudva a túra legnehezebb emelkedését.
Nem voltam valami jó formában,többször is meg kellett pihennem pár másodpercre... Ep.-nél aztán István ismét elkolbászolt ládát keresni-mondta,majd jön-így elindultam Csesznek felé.Na,gondoltam,beszéltem vagy öt emberrel a túráról,most meg mehetek egyedül...:) Kb.egy kilométer után jött a telefon Andrástól(Túrázz a vonatért)tudakolva,hogy hol tartok.Megbeszéltük,ha siet a kocsmában találkozunk,utána mehetünk együtt egy darabon... Ereszkedek-ereszkedek a mélyúton,már-már elértem a 82-es alatt átvezetõ aluljárót mikor lábdobogást hallok magam mögül.Gondoltam,megint futók,így félreálltam.Futók voltak,István és Zoli.Innentõl megint összeállt a trió. A Kõmosó-völgyi ep-nél nézelõdtünk kicsit,szerintem kitakarították valakik,feltûnõen tiszta volt a meder.Mit mondjak,szebb így.Felmásztunk a temetõhöz,majd le a templomkertig,azon át,majd be a sörözõbe.Pecsételés után célba vettünk egy nagyon csinos leányzót akinek ezen felül más pozitív tulajdonsága is volt:õ látta el enni és innivalóval(több segítõtársával együtt) a megfáradt túrázókat. Felkészült túrázóként nyújtom be a Tanúhegyes bögrémet,amit átvesznek majd pár pillanat múlva nyújtanak felém egy porcelánbögrét meg egy szendvicset.Nézek mint a moziban,majd közlöm,hogy én a sárga mûanyag bögrébe kérem a teát.Semmi baj,mondják és kedvesen kezdenének megtölteni egy sárga mûanyag bögrét a válogatós páciensnek.Nem-nem,mondom,én a saját sárga mûanyag bögrémbe kérném az italt amit épp az elõbb adtam oda,ami nekem ereklye,egy emlék egy régi túrámról... És akkor jött a döbbenet:tele volt a konyha sárga(és mindenféle más színû)mûanyag bögrével,és mind hasonlított egy kicsit az enyémre..:)))) Szegények nem gyõztek elnézést kérni,persze én mondtam nekik hogy dehogy hibáztatom én õket,végzetes félreértés történt,én ne láttam hogy itt is vannak ilyen poharak,õk meg mikor beadtam azt hitték hogy már használt,és vitték egybõl mosogatni...:)) Nagy valószínûséggel aztán megkerült,de mivel nem ismertem eléggé a formáját,füle méretét(ez hiba volt részemrõl,bevallom:))azóta is kétkedve nézek rá,vajon Õ az,vagy õ csak egy a Várkert sörözõ pohárseregébõl.....:)) Amúgy a tea nagyon finomra sikeredett,repetáztam is belõle,valamint a szendvicset is jó étvággyal toltam le,elég éhes voltam már ekkor.Közben befutott András is,de mivel neki ezer ismerõse van és itt is akadt pár,nekünk meg már kezdett fázni a hátunk elbúcsúztam tõle és elindultunk a Kõ-árokba.
Az árkon hamar végigértünk,mítingeltünk egyet a Mikulással és udvartartásával,majd egy balossal elindultunk a zöldön,hogy utána egy újabb balossal rátérhessünk a piros keresztre a Töbör-hegy irányába.Na,ezen a rövid szakaszon még nem jártam,mikor elértük a piros sávot elõször nem is esett le hol vagyunk,de aztán irányba állva beugrott,melyik ez a kanyar-voltam már itt párszor.Kis hullámvasutazás következett,nemsokára már az Ördög-árok bejáratánál voltunk.Az árok szép mint mindig,ráadásul a felsõ szakaszán magához képest sok víz volt benne,ami az én hangulatomat kimondottan megdobta.Ráadásul a víz annyira tiszta volt,hogy nem tudtam megállni,megmosakodtam benne.Ha nyáron lenne ilyen biztos belefeküdnék... A haladás megszokott vonalát néhol felül is írta a víz,én amúgy is a partoldalt használtam ahol csak lehetett(a jelzés is ott visz általában) mert a vibram talp valami eszeveszettül csúszik a köveken.Ez az ára a kemény talpnak,valamit valamiért. Ördög-árok után újra zöldre váltottunk,megint meglátogattuk a Mikulást akinél most az éneklést sem tudtuk elsumákoni.Az érte járó csokimikivel és szaloncukorral a zsebünkben kezdtük meg a túra utolsó durván tíz kilométerét.
Gézaházát érintve jutottunk el a Gesztenyés ep.-hez.Itt ismét egy olyan szakasz indult aminek egy részén még nem jártam,innen én a Vadas-árok felé szoktam venni az irányt.Haladtunk tehát a piros négyzeten "fel"a Cuha-hegyre,a macskaköröm annak szól,hogy különösebb emelkedésre nem emlékszem.Kellemes volt viszont a leereszkedés,a korábbi beszámolókból kiindulva itt is vártuk a sarat,ami itt is elmaradt. Leérve a vasúthoz megkaptuk az utolsó elõtti pecsétünket.Innen az út már nem túl érdekes,a dagonyázás viszont itt is elmaradt,valahol mindíg ki lehetett kerülni a nagyobb sarakat.Eseményként talán egy szembe jövõ és természetesen a legnagyobb pocsolyákat útba ejtõ Nissan Navarát említhetném.Kissé talán irigykedve morog ilyenkor az ember,de ha belegondolunk lehet,hogy ha kipróbálhatnánk a mostanság menõ vállalkozói réteg státusszimbólumává vált hobbiterepjárót mi sem kerülgetnénk a sarat...Védelmére legyen mondva,amikor mellénk ért lassított,nem úgy mint a túra elején a Cuha-völgyben egy beláthatatlan kanyarban egy másik fehér összkerekes...
A célba 9:15 körüli idõvel értünk,ami nem rossz,nem mondom hogy nem fáradtam el.Kicsit gyorsabban haladtunk mint szoktam,ez köszönhetõ Istvánnak.Nem panaszképp mondom persze,kell néha egy kis pörgetés a szervezetnek:) Ezzel a túrával hivatalosan is A Bakony Túrázója lettem,megszólításomba ezentúl elvárom ennek beiktatását:) Az emléklap-kitûzõ páros átvétele után ittam egy jó teát,megleptem magam egy szép ttt-s pólóval a kapott szintén szép túramozgalmi mellé,bedobtam egy szokásos zirci kalóriapótló hamburgert majd elindultam hazafelé begyûjteni a családot a nagyszülõktõl.
Jó kis évzáró menet volt,sajnos elég messze van még Kincsesbánya,így innen kérném a környék túraszervezõit a jövõben ne hagyjanak minket jó két hónapig túra nélkül,mert az nagyon hosszú idõ:) Jó,tudom ott a Kab-hegy de.......
Köszönöm a lehetõséget,viszlát jövõre,kellemes ünnepeket meg ilyenek....
dnvzoli |
