Túrabeszámolók


Bakonyi Mikulás

nafeTúra éve: 20092009.12.08 18:31:39
Bakonyi Mikulás 50
GPS-el mért távolság: 47,1 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 1135 m. (Az adatokban benne van a Kõmosó-árokbeli kerülõ és a várnézés is.)

Reggel, Veszprémben, a buszállomáson felvettem Ervint, majd az AGIP kútnál Andrást, s együtt mentünk tovább Zircre. A rajtnál jó sokan álltak sorban. A nevezés procedúra, jó negyed órát igényelt. Több ismerõssel is találkoztunk. Zoli korábban érkezett, épp csak beálltunk a sorba, õk már indultak is Rafterrel.

Végre mi is úton voltunk, a friss reggeli idõben. Borzavár felé volt némi sár, de szerencsére elég vastag avar réteggel borítva, így nem csúszott nagyon. Ezen az elsõ emelkedõn utolértük Verát, majd az elsõ ellenõrzõ pontnál el is hagytuk, mivel számunkra Veszprémben, a 20.33-as vonat elérése volt a minimális cél, s ehhez egy órával korábban vissza kell érni a célba. Ennek megfelelõen szaporán szedtük a lábunkat.

A Csárda-völgyi-patak keresztezése könnyebb volt mint eddig bármikor. A Cuhán viszont nem volt átkelési lehetõség az ösvényen, hanem vissza kellett volna menni vagy kétszáz métert, s az is rizikósnak látszott túracipõben, márpedig Ervin azt viselt. Ennek megfelelõen, inkább a kényelmetlen vasúti töltésen, vagy ahol lehetett mellette történõ menetet választottuk Porva-Csesznekig, ahol visszatértünk az ösvényre. András, aki egyébként a Cuha-völgyi vasút megmaradásáért tartott túrák egyik szervezõje, s igencsak ismeri a környéket, hogy-hogy nem, eltévedt a 30-as távról, ahogy az 2007-ben is történt, s az 50-es távon folytatta, de elõtte még betért a turistaszállóba beszélgetni egy kicsit.

Ballagtunk tovább. Meglepetés? Szerintem nem az, hogy a Bakonyerdõ rendbe tette (A Gázló túra idõpontja után újra kövezte) a gázlókat. Ez csak egy jó folytatása annak a több éve elkezdett folyamatnak, ahogyan javítják az utakat. Komolyan, évrõl-évre, egyre jobban járhatók biciklivel a Bakony murvás útjai! Bárcsak a Vértesben is elkezdõdne ez a folyamat. Ervinnek is sikerült megúsznia a gázlókat száraz lábbal. Újabb pecsét, s máris fújtattunk a Zörög-hegy oldalában. Alaposan megizzadtunk, mire fölértünk. Itt újabb pecsét után irány lefelé.

Beértünk a faluba. Megkérdeztem Ervintõl, járt-e már a várban. Nem látta még. Megkérdeztem, érdekli-e. Mivel idõvel is jól álltunk és meg is szerette volna nézni, így a Kõmosó-árkon keresztül felmentünk a várba, útba ejtve a Kõmosó-árki-barlangot is ami igen érdekes a vasszulfát és gipsz kiválásokkal. A várban is láthattunk néhány újonnan épített falszakaszt. Sajnos az idõjárás nem túl jó, így a kilátás sem sem volt olyan szép, mint lehetne. Leballagtunk az EP-hez, ahol a pecséthez szendvics és tea járt. A várbeli kitérõ végül is annyi idõnkbe került, hogy mire az EP-re értünk, Vera már indulóban, András pedig már úton is volt. Az ezen a túrán hagyományos szendvics nem a kedvencem, így nem is kértem ki, hanem két bögre teát ittam helyette. Ettünk egy kicsit a saját ellátmányunkból, majd szaporáztuk is tovább lépteinket.

A szép Kõ-ároknak hamar a végére értünk. Az EP-n utol értük Andrást, aki szintén a vár túránknak köszönhetõen került el bennünket. Itt megint csak „eltévedt”. Ettõl kezdve többé-kevésbé együtt folytattuk. A P+-on talpalva füttyögésre figyeltünk föl. Meglépett gazdájától egy német juhász kutya, s mint kiderült visszament az EP-re. Lehet, szeretett volna még egy kis szaloncukrot.

Az Ördög-árokban alaposan lelassultunk. Itt nem vagyok hajlandó sietni! Ervin elõször járt erre, neki még minden látnivaló új. Nagyon tetszett neki. Rácsodálkozott az igen szép sziklaalakzatokra, majd a kis vízfolyásra, annak csobogóira. András szerint egy cseszneki csoport készítette az Ördög gát lépcsõit ami nekem nagyon tetszik. Csak közelrõl lehet észrevenni, tehát nem rombolja a látványt, viszont nagyon biztonságos. Annak már nem örülök annyira, hogy a kidõlt fákat is szétfûrészelték a völgyben, megkönnyítendõ a járást. Sajnos túl hamar kiértünk a völgybõl.

Utolértük Verát, s immár négyesben folytattuk. Jól álltunk idõvel. Kellemes séta következett vissza a gézaházi EP-re. Újabb kalóriapótlás után irány a Gesztenyés. Úgy véltem, ha tartani tudjuk az addigi, valamivel 4-es fölötti átlagsebességünket, hat órára beérünk. Ervin egyre gyakrabban kérdezi, mennyi van még hátra. Fájlalta a lábát. Másnapra kiderült, vékony zoknit húzott, aminek ráadásul a túra közben szétszakadt a talpa. Én meg a bal térdem fájlaltam egyre inkább, pedig az nem szokott fájni.

A gesztenyés EP elérésével, Ervin túllépte az eddig legyalogolt leghosszabb távját. A lehetõségeinkhez képest szaporán szedtük a lábainkat. A Harmadik-árok beli lejtõ elõtt felvettük a fejlámpákat, ittunk egy kis teát (A 2007-es tapasztalatom alapján cipeltem egy termosszal.), s nekivágtunk az eddig mindig nagyon sáros lejtõnek. Kellemes meglepetés. Sehol a sár! Hamar leértünk. Utolsó EP.

Kereszteztük a vasutat. Az út eleje OK, de aztán megjött a sár, amit a Harmadik-árokban egyáltalán nem hiányoltunk, mégpedig kamatostul, ráadásul sötétben. Egészen a vízmû utáni aszfaltig nem is szabadultunk meg tõle. Közben azért figyeltük, hogyan válik egyre erõsebbé elõttünk a horizonton a derengés, ahogy közeledtünk a városhoz. A városi aszfaltos szakaszt hamar letudtuk, s beestünk a célba, a számítottnál 5 perccel késõbben. Eléggé visszavetett bennünket a sár, s a mindenféle lábfájás. Ervin sikerrel teljesítette az elsõ 50-es kategóriájú túráját. Megkaptuk az emléklapot és kitûzõt, ittunk egy kis teát, s igyekeztünk, hogy még a 19.15-ös buszt sikerüljön elérni Veszprémben, s többet lehessen aludni, a következõ napi 2x7 mérföldes tekergés elõtt.

Jól szervezett, nagyon kellemes, jórészt látványos vonalvezetésû a túra, de ezt már nem elõször írom róla. Ez eddigi Bakonyi Mikulás túráim közül az utolsó szakaszt leszámítva, ez volt a legkevésbé dagonyás.

A túra ár/szolgáltatás aránya megfelelõ. 900/800 Ft-ért. Használható térképvázlatos itiner (csak a pecsételtetésekhez vettem elõ, mivel ezen a túrán nincs rá szükségem), kitûzõ, emléklap, Cseszneken szendvics és tea, Gézaházánál szaloncukor kétszer és pici csoki mikulás, a célban tea. Változatlanul az a véleményem, hogy a Gesztenyés ellenõrzõ pontnál szükséges lenne valamilyen folyadékpótlásról gondoskodni.