|
|
Idén csak a 7 mérföldre neveztem. A tömegközlekedés gondjai. Választhattam, vagy rohanok, amit nem szeretek, vagy marad a rövid táv és akkor elérem a buszt haza felé. Maradt ez utóbbi.
Csodálatos reggel, döcögõ autóbuszon Mórra. A helyem elõnevezésben biztosítva.
Tarnai Feri a szokott vidámságával, és természetesen az elmaradhatatlan "Csókakõi körtével" a rajtpálinkával fogad. Mint a muslicák úgy lepjük meg nevezési asztalt. Pillanatok alatt elfogy az éltetõ nedû, s irány a Vértes. Jó tempót sikerült elkapnom, így meg is lépek a mezõnytõl. Egymagamban ballagok, élvezve az akkor felbukkanó nap sugarait, gyönyörködve a táj szépségében. A Török-sánchoz egyszerre érkezem a pontõrökkel, akik szembe jönnek velem, cipelve a kiosztandó szaloncukrot. Pecsét, cukor, majd irány a piros +en tovább. Ez a kis jel lesz egy darabig az útitársam.
A haladás könnyû, itt-ott egy kis sár, és dagonyázó helyek. A gyermektábort elérve még a Mikulás segédeit nagy munkában találom. Szerencsére a forralt bor már elkészült, így két pohárral erõsítem meg magam, fojtásnak rátolva két zsíros brúgót, vastagon hagymával.
A lakoma után folytatom utam a Rudolf rét felé. Nem csalódom, a Mikulás és "Rénszarvas-kisasszony" már ott ülnek. Frissen pucolt dióval kínálnak, majd beszédbe elegyedünk. Kellemes kora tavaszi meleg, így a Mikulásnak nem volt jégbõl a cipõje, sem hóból a subája, s mivel szél sem fújt, így a szakálla sem lengett. A zsákja azonban tele volt. Megkaptam a csoki-mikit, elköszöntem a Mikulástól és robogtam Vajal felé. Közben egy szarvastehén ballagott át elõttem az úton, szinte figyelemre sem méltatott. Földbe gyökeredzett lábbal néztem utána nem akartam megriasztani. Ez az elöl haladók élménye.
Az utolsó pontnál a pontõrök éppen azon mesterkedtek, hogy tüzet gerjesszenek maguknak, mert nekik még sokáig tartott a túra. Kiosztották a pecsétet és a szaloncukor adagomat, s mehettem a cél felé.
Az iskola felé haladva még találkoztam az akkor indulók egy részével. A célban Feri és Zsuzsa éppen az emléklapokat pecsételték amikor megérkeztem. Gratuláció. Mikulás és hóember egymást támogatva a kitûzõn, a lelkemben pedig Istennek hála, hogy Mirai Szent Miklós ünnepén a Kalandozók Klubja által profin megszervezett túra részese lehettem. És még a buszt is elértem hazafelé.
Jövõre is jövök! Gyertek Ti is! |
|