Tanúhegyek nyomában 40
(A kiírásban szereplõ pontos táv: 42,3 km / 1609 m)
Már hónapokkal ezelõtt kinéztem magamnak ezt a tanúhegyes hétvégét, úgyhogy az idõjárással kapcsolatos nem túl pozitív elõrejelzések nem igen tudtak eltántorítani, de persze azért reménykedtem, hogy a tévécsatornánként eltérõ jóslatokból ezúttal az fog bejönni, amelyik a Balaton-felvidékre nem valószínûsített esõt. Miután viszonylag korán rajtoltam, így nekem az elsõ fél órában legalább volt némi reményem erre – a késõbb indulóknak sajnos már semmi, mert valamikor úgy 8 óra körül megérkezett legkitartóbb útitársunk: az esõ…
Sajnos a túra elsõ részét az esõ teljesen tönkretette, nem csak a körülményeket, de az egyébként feltehetõleg csodaszép kilátást is percek alatt romba döntötte, a Badacsony és a Szent György hegy panorámájáról így nem sokat tudok mesélni…merthogy én sem láttam! :-)
Engem valahol a Szent György hegy és Gyulakeszi között ért el a trópusi esõerdõ hangulat vége, egyszer csak elállt az esõ… Ez volt a túra egyik legszebb pillanata! Innentõl sokkal jobban élveztem már, egyrészt a hegyekre felmászva néhol így valóban feledhetetlen kilátásban volt már részem, másrészt õszi napsütésben bandukolni azért egészen más, mint folyamatosan zuhogó esõben…
A túráról sok minden emlékezetes marad majd, de egyik biztosan a Tóti-hegy lesz, amely a 346 méter magas csúcsával elsõre nem tûnik igazán embert próbálónak, de szerintem azoknak, akik ezen a túrán részt vettek, azért sikerrel írta be magát az emlékezetébe! Ahogy cztamas sorstárs az elõzõ hozzászólásban már találóan leírta, eleinte csak kerülgettük a hegyet, de aztán szembefordultunk a Sátánnal és belenéztünk az õ tekintetébe… Rövid, de izmos emelkedõt láttunk benne!
Ráadásul szûk volt az ösvény, a több órai esõzés feláztatta a talajt, a korábban erre járt nem kevés ember tükörsimára taposta, és még oda-vissza forgalom is volt, azaz ugyanott kellett lejönni, ahol fel… Nem ragozom: a Tóti-hegy bekerült az emlékeim közé! :-)
A túra –az esõ okozta nehézségektõl (nem csak a kellemetlenségekre, hanem a néhol életveszélyesen csúszós utakra is gondolok) eltekintve- egyébként nagyon rendben volt, a szervezés szemmel láthatóan profik kezében volt. Errõl alapjában véve mást nem is, csak jót tudnék mondani, de mivel az itinerben arra bíztatnak a rendezõk, hogy ha bármilyen érdemi kritikám van, azt tudassam velük („Minden egyéb kritikádnak, javaslatodnak örülünk: megfontoljuk és hasznosítjuk.”) egy-két dolgot azért szóvá tennék – de valóban nem kötözködésként, hanem jobbító szándékkal…
1. A „feltételes” ellenõrzõpont egy olyan pontot jelöl, ahol vagy van EP vagy nincs. Ezen a túrán az összes feltételes EP-n kellett egy matricát ragasztani, ezért nem tudom mitõl voltak feltételesek… Sokkal egyszerûbb lett volna ezeket pontõr nélküli EP-nek, matricás EP-nek vagy önkiszolgáló EP-nek nevezni. Mert valójában azok voltak.
2. Ez a matricaragasztgatós EP tulajdonképpen valahol jópofa, csak nem esõben! Ha ezek a matricás pontok fedett helyen vannak, semmi bajom vele, de nem ez volt a jellemzõ, sõt, ahol tetõ alatt lehetett volna (Horváth pince), ott sem oda tették õket. A matricák a legtöbb helyen szarrá voltak ázva (még szerencse, hogy nem tintasugarassal nyomatták õket…), s mivel a nyílt terepen, esõben kellett folyamatosan ragasztgatni, egy idõ után az itinerem is… Pedig nagyon szoktam vigyázni rá, hogy emlékként megõrizhessem, de itt legnagyobb igyekezetem ellenére is csak hányadékhoz konvergáló külcsínnel érte el velem a célt, gyakorlatilag facsarható állapotban.
3. Én abszolút támogatom az olyan ellenõrzõpontokat, ahol egy látnivaló kedvéért kitérõt teszünk, mert a tapasztalatom nekem is az, hogy a teljesítménytúrázók általában elmennek az érdekes helyek mellett, ha nem kell valamiért direkt odamenni hozzájuk. A szigiligeti Avasi torony ily módon kitûnõ megoldás volt, mert szerintem nagyon kevesen tették volna meg azt az alig 100-150 méteres kitérõt, ha nem lett volna ott a -egyébként szarrá ázott- matrica. Szóval ez ÍGY nagyon rendben. Viszont az olyan TÖK ÉRTELMETLEN kitérõket, mint amilyen a Csobánc hegy aljában volt, én magam is utálom… Ha egyszer A pontból B pontja eljuthatok 60 méter gyaloglással, akkor miért tegyek érte egy majd 500 méteres kitérõt úgy, hogy egyébként az 500 méteres úton SEMMI nincs, egyszerûen csak egy értelmetlen kerülõ. Mert ez értelmetlen, s nem csalni szeretnék, egyszerûen csak a racionalitás iránti érzékemet sérti...Nem értem, hogy ezekre mi szükség van, mikor egyébként a 60 méteres út tökéletesen járható, széles, normális, minden szempontból megfelelõ és nem sumákol le semmilyen szintkülönbséget… Õszintén megmondom, szerintem ez így egy kicsit óvodás feeling volt.
4. Hasonló a véleményem az alig 400 méterrel odébb lévõ újabb „ellenõrzõpontról”, a Csobánc nagykanyarjában feladott számolós vetélkedõrõl is… Erre mi szükség? Ha meg már van, akkor legalább lenne olyan a feladat, hogy öten ne öt félét számoljunk… Számoljam meg keresztben a betongerendákat… Tök jó! A feleket is? Mert öten mentünk egyszerre, s ötünknek öt különbözõ eredmény jött ki…
Amúgy azt természetesen értem, hogy ezt a számolósdit miért rakták ide a szervezõk, de az a véleményem, hogy ha alapból mindenkirõl azt feltételezik, hogy rövidíteni fog, akkor még vagy 10-15 pontot helybõl tudnék mondani, ahol legalább ekkorát le tudtam volna vágni, ha nagyon akartam volna… Lehet, hogy ez csak nekem nem tetszik, de én már felnõtt ember vagyok, ezt meg óvodásnak éreztem egy kicsit… Sõt, igazából nem is olyan kicsit! S ahogy észrevettem, nem csak én...
5. Ami még nem tetszett (s ez kicsit más jellegû dolog), hogy a Badacsony hegytõl a Szent Györgyig gyakorlatilag végig betonon vezetett az út, többnyire autók között, néhol kifejezetten forgalmas úton… Azért saccperkábé volt ez vagy 12-13 km. Ez nem volt jó. Nem tudom, hogy van-e másfele út vagy lehet-e másfele menni, de az autók között bandukolni ilyen hosszan, ez biz’ nem jó.
6. Utolsó javaslatom: miután valamilyen oknál fogva az MTSZ-nél úgy döntöttek, hogy Szigligeten novembertõl áprilisig ne lehessen OKT-s bélyegzõt gyüjteni (zárva a vár, másutt meg nincs), ha már az itinerben olyan figyelmesen felhívták a rendezõk a figyelmünket a tördemici OKT bélyegzés lehetõségére, jövõre talán jó ötlet lenne „megszerezni” az OKT-s bélyegzõt a túra napjára, ahogy néhány más ilyen teljesítménytúrán már láttam. Nekem mondjuk már nem lesz rá szükségem, de más biztosan örülne neki…
Egyébként ez egy nagyon jól szervezett túra volt, mindezeket csak azért írtam le, mert felbátorítottak a szervezõk, hogy ha van mit, akkor kritizáljak… :-) Egyébként szóvá sem tettem volna ezeket, mert apróságok. De ha már megtettem, remélem észrevételeim hasznosak lesznek, s a túra jövõre még jobb, s talán egy kicsit kevésbé „ovis” lesz. :-)
Táj/útvonal/feeling (szerintem): 4,5
(a rengeteg sok látnivaló miatt helybõl csillagos ötös jár ennek a tájnak, de az útvonallal a sok beton miatt azért van egy kis fenntartásom…a feelinget meg az esõ rontotta le kicsit, de ez természetesen nem a szervezõk hibája)
Szervezés (szerintem): 5
(példaértékû rendezés, kitûnõ szalagozás)
Itiner/útleírás (szerintem): 5
(nagyon profi és igényes munka)
Ellátás/szolgáltatás(szerintem): 5
(a rajtban mindenkinek egy mûanyag bögre, útközben csoki, nápolyi, Csobáncon az aszalt gyümi különösen nagyon killer volt, a Szent György hegyen és a célban a szokásos...)
|
