Szamárkõ 25 km IVV túranap-Túrabeszámoló
2009. július 25.-én Szántódon került megrendezésre egy újabb IVV túranap és teljesítménytúra, amelynek valós távja 23 km hosszú és 450 m szintemelkedésû volt.
Túraútvonala: Szántód-Szántódpuszta-Szamárkõ-Vaskereszt- 9-es tetõ-Kõröshegy halastó-Völgyhíd Ny-i vége-Balatonföldvár, parkerdõ-hajóállomás-Szántód
Már a túra elsõ szakaszán volt bõven látnivaló. El is gondolkodtam azon; mi lesz késõbb? Látok még szebb tájat? Hát bizony csak ámultam és bámultam. Sok színében pompázva láthattam a Balaton panorámáját.
Az elsõ meglepetés akkor ért, amikor megláttam Az erdõ fohásza címû verset. Bár már ismertem a NET-rõl, de igazából ott a helyszínen olvasva sorait, érintett meg a legjobban. Az érzés, amit ekkor éreztem, leírhatatlan, de csodálatos volt. Élveztem a túrútvonal minden egyes szakaszát, annyira, hogy egyet sem tudnék igazából kiemelni. DE. Egyet igen, amirõl majd késõbb olvashattok. Rá fogtok jönni, melyik is ez.
Utunk során rengeteg fát, hatalmas szõlõ ültetvényt láttunk, olykor meg-meg állva elõttünk is, hátunk mögött is, 1-1 végtelen utat, mintha az véget sem akar érni. Megérinthettem egy löszfalat is, ahol a parti fecskék élnek. Löszfal után szürkemarhák vártak minket egy elkerített részen. Majd aszfaltút következett, aminek különösen örültem. Nem tudom miért, de az aszfaltot jobban bírják a lábaim.
Horgásztóhoz érve, egy újabb szépség várt, a Viadukt. A tó partjáról oly kicsinek tûnt még, hogy amikor egészen alá értem, ez az érzés megfordult. Olyan picinek és törékenynek éreztem magam, de ugyanakkor biztonságban is, mintha a Viadukt a szárnyai alá vett volna minket, túrázókat. Tovább folytatva utunkat olyan szakaszhoz értünk, ahol jobbról is, balról is fák vettek minket körül. Hirtelen a fák lombjai közt szerintetek mit láttam meg? No persze tõlem nagyon messze volt, mégis felismertem. Úgysem találjátok ki! Na, jó elárulom: A Tihanyi Apátság templomát. Bár igaz, nagyon távolt volt, mégis azt éreztem, mintha a tenyeremben lenne.
Balaton egyre jobban kezdett kitárulkozni elõttünk. Balatonföldvárig csak mentünk és mentünk, vonzott a szívem e helyhez. Vártam, hogy Balatonföldvárra érjünk, többek között azért is, hogy kihasználjam az alkalmat, Balázsnak én voltam a túravezetõje egészen addig, amíg Balatonföldvárt el nem hagytuk. Itt végre megpihenhettem, s újra eljuthattam arra a helyre, ahol évekkel ezelõtt, 1 héten át minden reggel a napfelkeltét csodáltam meg mindig. Mintha hazaérkeztem volna, amikor Balatonföldvárra értünk. S kértem is Balázst, hogy itt lazítsunk. Picit pihentünk a Balaton partján, s nagy-nagy élvezettel néztem a távolba, ahogy a vitorlások vonulnak sorba egymás után a magyar tengeren, ugyanis jó idejük volt, közepes erõsségû szelük volt.
Földvártól, Szántódig szintemelkedés már nem volt, km is alig, 3,5. Ez ismét egy sikeresen teljesített teljesítménytúra volt. 7:10 körül indultunk el, s 14:30-ra értünk vissza Szántódra.
Összességében a véleményem a túraútvonalról: Kõröshegy, Horgásztótól a Balatonföldvárig tartó szakaszban csalódtam egy picit. A 130 m szintemelkedés szerintem több volt, nyûgös is lettem, hogy még mindig csak felfelé és még mindig felfelé kell menni. Voltak még más kisebb szakaszok is, amikor jóval többnek éreztem a távot is és a szintemelkedést is. Vajon a fáradtságtól volt mindez, vagy tényleg több volt, mint ahogy ez a papíron rögzítve volt? Aki ott volt a túrán, az el tudja dönteni, de én még ma sem értem eme érzésemet.
Szántódon jó sokat sikerült pihennem, ugyanis a fiúk kitalálták, hogy õk fánkot ennének. Kiderítették, hogy a Szent Kristóf Természetjáró Egyesület egyik tagja nagyon finom fánkot tud sütni. Felajánlotta, hogyha a fiúk vesznek lisztet és élesztõt, megcsinálja nekik, csak várni kell rá pár órát, s otthonában szívesen vendégül lát minket. Az azért nem elfelejtendõ, hogy dupla mennyiségû lisztet és élesztõt vettek az éhes szájak, biztos, ami biztos alapon, hogy elég legyen az alapanyag, mert, hogy õk jól akarnak lakni. Kis szakácsnõnk errõl tök jól gondoskodott, felhasználta az összes alapanyagot, úgy hogy degeszre ehették magukat. Én meg addig elfoglaltam magam Szakácsnõnk cicájával, ugyanis én, mint glutén és laktóz allergiában szenvedõ, ezeket az élvezeteket kihagytam. Higgyétek el, a cica kitöltötte a teljes idõt. Felengedtem az ölembe, s agyonra cirógattam, becézgettem, õ meg agyonra masszírozta lábaimat.
A túrára Fotóssal és Balázzsal jutottam el kocsival, no persze a sofõr Fotós volt. A célban csatlakozott hozzánk Tatai 2 úr is. Mintha megérezte volna, hogy a fánk evésre neki is ott a helye.
A csapat nagyon jó volt, élveztem a velük töltött perceket és órákat.
Köszönöm mindenkinek, hogy ott lehettem a túrán!
Túrán készült fotóim:
Szamárkõ 25 km IVV túranap
Túráimról Blogot is vezetek:
Suttogó Heni Blogja
|
