Csavargás a megyeszélen – õrület a sárban, visszavágó
A tavalyi peches idõeredmény után (3:01 – nettó idõ, így jelent meg az eredménylistában, valójában 3:06) úgy döntöttem, hogy van még egy lovagias ügyem a túrával, illene a teljesítési idõt 3 óra alá vinni. Ezért újra az indulás mellett döntöttem, pedig nem egy nagy élmény a túra, unalmas terep, sok sár, viszont lehet a túrafutó tempónál gyorsabban haladni.
Egy hármas FB sárfutó különítmény (ákibácsi, ultrafutó, tapír) vágott neki a túrának 8:15-kor, szerencsénkre még fagyott volt a talaj, így remek tempóban tudtunk haladni.
Kezdõ túrafutó módjára csak mentünk a széles úton, nem vettünk észre egy jobbos kanyart, így egy kis kavarás után az ismerõs tereppontok alapján jutottunk vissza a helyes útvonalra, ahol éppen jött Rozita. A tavalyi eltévedési helyünkön viszont most jó irányba kanyarodtunk, más elkeverési lehetõség pedig nem volt.
Másfél óra futás után kezdett ragadni a sár, ez rendesen megnehezítette a dolgunkat, de csak mentünk keményen.
Az elején ákibácsi nyavalygott, hogy nem lesz jó ez a tempó, mert túl gyors, be fogunk halni, nem fogja bírni a múlt heti 90-es miatt, stb. Végül abban egyeztünk meg, hogy ha 15 perccel elõbb érünk az etetõpontra mint tavaly, akkor belém rúghat. Szerencsére csak 12 perccel elõbb értünk, itt engedélyeztem 2 perc pihenõt, aztán hajtottam tovább õket.
Kicsit meglepõdtem, amikor 28 kilinél az aszfaltra kiérve ultrafutó nem utolért minket, hanem leszakadt, ennek köszönhetõen sajnos el is kavart egy kicsit a végén.
A táv utolsó 3-4 kilije egy gáton és benn a városban vezet, itt aztán nyomtam, mint süket a csengõt. Ákibácsi ötletét jónak tartottam, az egyes pontoknál nem néztük meg, hogy mennyi van még hátra, hogy ne stresszeljük magunkat, így aztán az idõre vonatkozó támpont nélkül szaggattuk a gátat. Ultrafutó elvétett egy kanyart, Ákibácsinak közbeszólt a természet, így az utolsó 2-3 kilire egyedül maradtam, ekkor már csak az óra ellen futottam.
Végül sikerült a terv, 2:51 lett az idõ (szintén nettó idõ, a teljes idõ 2:53), ami a 34 kilin 5:05-ös tempót jelent. Ha a tegnapi beérkezõk közül nem volt nálam gyorsabb, akkor új pályacsúcsot sikerült repeszteni, aminek nagyon örülök. A fõrendezõ már díjat is akart adni, de meggyõztem, hogy várjuk meg a végét, lehet, hogy jöttek komoly futók is a túrára. Így csak egy oklevelet kaptam, ha tényleg enyém lesz a pályacsúcs, akkor a többit elküldi.
Többet nem szándékoztam indulni ezen a túrán, annyira nem vonzó, viszont, ha van egy pályacsúcsa az embernek, azt ápolni kell, nem? :-) Szóval majd kiderül, hogy jövõre ott leszek-e… |
