| andrew79 | Túra éve: 2009 | 2009.11.14 21:29:38 |
|
|
Hegedûs Róbert emléktúra - 2009.11.14.
Mivel délután programom volt, megcéloztam a 7 órás rajtot. 6.40-re értem oda, az autóból minden értéknek látszó dolgot kivettem / eltettem (szerencsére a két gyerekülés nem vonzott oda senkit) + riasztóm is van. Nem ért a túra végén kellemetlen meglepetés, szerencsére.
7:00-kor indultam Bubuval és Hartmann Misivel, az elsõ ellenõrzõpont hamar elérkezett. Innen sziklás domboldalon ereszkedés következett (ismerõs a Budai kilátókról), majd a veszélyes mûutas szakasz. Misivel megkonzultáltuk a megoldási lehetõségeket: járda korláttal vagy híd az árok felett. A Fekete-fej kaptatója kellõképpen bemelegített, fent csoki várt (amit Bubu kihagyott). Lent az itinertõl eltérõen a szalagozás az erdõben vezetett, mi is arra mentünk. Adyligetnél mgruber beugrott a boltba, de nem most találkoztunk utoljára. :-)
Innen a túra a Buda határánnal megegyezõ távon megy: Remete-szurdok, meredek kaptató a hegyre, a villanyvezetékek után Gyõri Petiék fogadnak, és adnak egy croissant, mivel otthonhagytam az elemózsiámat. Köszönöm!
Itt saját teával frissítek, így Bubu és Misi elhagynak, a célban találkozunk legközelebb (Bubuval). Az erdõ még mindig szép (bár már kevesebb a szín), így van mit fotózni. A Shell-kútnál veszek ásványvizet és csokit, majd a S jelzésen haladok felfelé, én is látok a zöld körsétán elbóklászókat. A kaptató a Kálvária-hegyre izzasztó, fenn pihenek és elfogyasztom a croissant. Itt ér utol mgruber, akivel a célig együtt megyünk.
Kellemes hullámvasutazás következik a nyeregben, majd a K sávon haladunk a Virágos-nyeregig és tovább is, bár a ködtõl tényleg nehezen látni az utat. Nagyon fárasztó kaptató következik a Vihar-hegyre, valami nem stimmel, nem szoktam ettõl ennyire lefáradni. Fenn a Hármashatár-hegyen banántea (copyrigth Szötske) fogad, nagyon jól esett.
A K körséta jelzés következik, majd a BUÉK-ról is ismert Újlaki-hegy, most lefelé. Nekem egyértelmû volt a K sáv balra, innen kellemesen emelkedett az út az Árpád-kilátóig, ahol Vándorcsillagék pontõrködtek, röviden megpihentünk.
Az Apáthy-sziklához vezetõ út elején feltételes ponttal találkoztunk, hajléktalanok készítettek gulyáslevest, majd hamarosan elértünk a sziklához és a lépcsõsorhoz is. Innen sajnos szintet vesztettünk, hogy a Nagyhídtól folyamatosan emelkedve érjük el a célt. Sajnos ezen az utolsó szakaszon a lábam többször begörcsölt, csak otthon derült ki, mi lehetett a gond: 38 fokos láz. :-(
Köszönöm a túrát, nagyon jó, de a körülmények miatt nehéz is volt.
A következõ egy hónapban nem túrázom (szigorított a család:-)), de legalább az augusztus - októberi túráim beszámolóit lesz idõm elkészíteni.
Képek: http://hrtura.andrew79.fotoalbum.hu/galleryview/
|
| |
