Túrabeszámolók


Fehér-Vár-Palota

dnvzoliTúra éve: 20092009.11.11 16:46:43
Fehér-Vár-Palota 40
2009.11.07.

Reggel fél 6 után pár perccel indítottam be az autót,a 7:10-es várpalotai buszt néztem ki a Fehérvárra való átjutáshoz,az útvonaltervezõ másfél órával számolt,gondoltam ennél én azért "jobb" leszek,de ki tudja...
Ebben az idõben utálok a legjobban vezetni,a nedves aszfalt szinte elnyeli a fényszóró fényét,nekem hálisten kitûnõ a látásom,mégis lehet szemeket meregetni ilyenkor.Megdöbbentõ,hogy mennyi az olyan ember aki egy kicsit sem félti az életét,sötét ruhában ballagnak,bicikliznek az út szélén,mit sem sejtve arról hogy hányszor ülhetnének újra és újra születésnapot...

Az esõ meg csak esett,én meg átkoztam magam,hogy hogy lehetek ekkora marha,hogy otthon hagytam a kamáslit.Varsány után megjött a jófajta köd is,na mondom,szépen állunk,kellemes egy túra elé nézünk:)
A ködben érdekes,szinte földöntúli látványt nyújtott a Szápár melletti szélkerék is:a teteje abszolut nem látszott még akkor sem mikor aláértem,csak a "szára" valamint a lapátok bukkantak ki a köd alól szakaszosan a körpálya alsó felét "teljesítve".
Ezen elõzmények után igencsak elcsodálkoztam hogy átbukva a Tési-fennsíkon Várpalota és környéke kiváló látási viszonyokkal és zéró esõvel fogadott.A kedvem is jobb lett mindjárt.

Beálltam a parkolóba,majd nem sokkal késõbb végignéztem ahogy az enyém elõtti busz kihúz a buszpályaudvarról.Nem bánkódtam túlzottan,ritkán buszozok,de ezzel együtt is meglepõdtem azon a járatsûrûségen ami Várpalota és SzFehérvár között elérhetõ.

A busz húsz perc alatt átsuhant Fehérvárra,a rajt valóban 3 percre van a megállótól,így a nevezés,kétbetûs kitérõ után 7 óra 50-kor ki is léptem a Polgármesteri Hivatal(?)ajtaján.Ahol épp akkor kellemes meglepetésként Zoli(rafter)készült belépni,és mivel õ is egyedül érkezett gyorsan eldöntöttük hogy a tavalyi Lõvérek tt. után ismét tudunk együtt menni.

Mivel õ már többszörös FVP-teljesítõ és Fehérvárnak jó ismerõje,a városból kivezetõ szakasz gondjait rögtön levette a vállamról:)
Savanyúvíz ep.-nél aztán mindjárt szerelvényt kellett könnyítenünk,mindketten túlöltöztünk kicsit.A vizet is megkóstoltam:szénsavas,iszonyú vasas,nekem nem kimondottan ízlett,viszont biztos jó valamire mert többen voltak ott mûanyag palackokat töltögetve.

Ahogy már többen írták,az elsõ 15 km nem tartogat különösebb élményeket,a Duzzogóig a mohai ellenõrzõpontot leszámítva eseménytelenül telik a túra.Zolitól megtudtam hogy a Mohai Ágnes-forrást is körbekerítették,otthon terveztem,hogy teszek oda egy kitérõt,de így errõl le kellett mondanom.Az ellenõrzõponton finom teát és Gyõri Jó reggelt kekszet kaptunk.

Duzzogó ep.-nél viszont tettünk egy kis kitérõt,megnéztük a fürdõromot.Érdekes volt belegondolni,milyen lehetett a kép mikor volt még itt élet....

Innentõl aztán kezdett szebbé válni a környezet,kezdett színesedni a táj.A negyedik ep.az iszkaszentgyörgyi Károlyi-Bajzáth-Pappenheim kastély egyik épületszárnyában volt,ahol több féle Americana szeletbõl választhattunk.A kastély igaz lehetne nyilván szebb is,de azért látszik hogy foglalkoznak vele.Ha jól hallottam talán általános iskola,Mûvház mûködik benne..

A fürdõromról és a kastélyról mindent megtudhattok itt:
http://www.belfoldiutazas.hu/magyar/telepules/iszkaszentgyorgy-314342

Elhagyva a kastély épületegyüttesét aztán meglepõ dolog történt:elkezdett emelkedni az út:)

Meg sem álltunk a Piramita "hegy" tetejéig ahol "megmásztuk" az ország egyik legfeleslegesebben megépített "kilátóját".Az látszik,hogy nem lehet túl régi,mégis a 360fokos körpanoráma a következõképp áll össze:300 fokban amúgy szép hosszútüskés fenyõk teteje tõled pár méterre-a maradék 60fokban kilátás Fehérvár felé...

Leereszkedve a "hegyrõl"egyre hangosabb zakatolás jelzi hogy mûködõ kõbányához közeledünk.A közelben látszottak házak,baromi kellemes lehet álló nap ezt hallgatni.

Kõbánya után a túra eddigi legkomolyabb emelkedését éltük át,az Iszka-hegy oldalában haladtunk felfelé a Leányvágó szõlõhegy felé.Eléggé elhagyatott hétvégi házak között talpalva jutottunk el a Szenes-horoghoz.Rövid,de annál meredekebb úton jutottunk le a horog aljába ahol meglepõen kevés idõt töltöttünk,kb.150 méter után a bejövetelihez hasonló meredekségû ösvényen ki is jutottunk belõle.Azért némi víz jól esett a kapaszkodás után.Innen visszatekintve látszott igazán milyen fennséges képzõdmény ez a Szenes-horog.

Horog után nyíltabb terepen haladtunk,látszott hogy a Fehérváriaknak szép napos idõ jutott,viszont a Bakony felett sötét volt az ég.A nagy beszélgetés következményeképp aztán egyszer csak feltûnt hogy az eddig példás szalagozásnak se híre-se hamva:)Sebaj,hátra arc irány az utolsó jelzés-vagy szalag.Ez meg is lett,találtunk jelet egy erdõsávnál ahol még mindíg lehetett menni a fasor jobb illetve bal oldalán.Egyik oldalon sem láttunk beljebb jelzést-szalagot,így mi a jobb oldalt választottuk az épp akkor odaérkezõ nagyobb csapattal szemben,õk a bal oldalt tartották jobbnak.Aztán rájöttünk,mivel jelzést nem találtunk,hogy rosszul döntöttünk,így az erdõsáv végénél átkelve a másik oldalára visszafelé vettük az irányt.És egyszer csak befutott jobbról egy murvás út,balról meg egy ösvény merõlegesen eddigi haladási irányunkra, ameddig elláttunk kb.10 méterenként szalaggal:)Ott a helyszínen egyszerûen nem tudtuk megfejteni,hogy mi történt velünk,itthon a térképen tisztán látszik hogy hol tértünk el az útiránytól majdnem 90 fokkal..:)

A murva aztán bevitt minket Csórra a falu széli lovardába ahol az etetõpont mûködött.Hááát,volt egy bája a friss trágyakupac szomszédságában elköltött zsíros,majd vajas-lekváros kenyér ebédnek:)A trágyakupac(szalmával keveredett-kevert anyagról beszélünk,nem 100% lócitromról) szó szerint a padsor mellett volt,nem beszélek mellé,ráadásul a lovak kifutója is meg volt terítve vastagon friss cuccal....csak ínyenceknek:)))
Ha az anyagok meghatározásánál nagy hülyeségeket írtam volna,kérem ezeket betudni panellakó városi mivoltomnak:))
Egyébként engem ezen körülmények nem zavartak különösebben,de biztos van akinek nem volt olyan vidám a dolog.A személyzetre viszont egy szavunk sem lehet,amint elfogyott valami egybõl pótolták.

Lovarda után a már ismert úton indultunk visszafelé,ahol elõbb lefelé jöttünk(itt futottunk össze akkor a már jóllakott Ferivel és Ervinnel),most felfelé haladtunk.Hamarosan kiderült,hogy felesleges volt az ebéd után magunkra vett plusz réteg ruha,még a Száraz-horog elõtt visszavetkõztem a pulóver+polármellény szintig.Haladáskor ez elég volt,hosszabb megállónál még akár a téli sapka sem volt túlzás.

Száraz-horogba ismét elég meredek ösvény vezetett le minket.Ebben a horogban aztán már több idõt töltöttünk el.A haladás nem volt épp veszélytelen,lényegében minden lépésnél öklömnyi kövekre vagy épp pár centis mozgó fadarabkákra érkezett a bakancs talpa.Nem irigyelem a futókat ilyen terepen.
Kikapaszkodva a horogból a Meredélyfõ sziklacsoporthoz érkeztünk ahonnan visszatekintve szép kilátásban volt részünk.Egyet nem értek:Ezt a horgot is hasonlóan látványos sziklasor szegélyezi emlékeim szerint mint az elõzõt,a térkép mégis csak a Szenes-horognál tünteti fel a sziklákat.

Meredélyfõ után egy ideig a horog peremén halad az út,igazán látványos mellettünk jobbra a mélyég.Majd egy balossal irányba álltunk a Baglyas felé a piroson.Kereszteztük a Túró-majd a Sár-horgot(mászásra ezeknél nem emlékszem),majd az erdõbõl kiérve nyílt terepre érkeztünk.Átvágva a mezõn a Bagoly-völgyi fasornál ráleltünk a következõ ellenõrzõpontra ahol Sport szeletet kaptunk a pecsét mellé.Innen az eddig is kiváló szalagozás vitt fel toronyiránt bennünket túránk legmagasabb pontjára a Baglyasra.A nagy szél miatt csak rövid ideig nézelõdtünk,Fehérvár felé még mindíg szép volt az idõ,a Bakony felé is maradt a sötétkék égbolt.

A hegyre a lehetõ legkönnyebb úton jutottunk fel a keletrõl érkezõ piroson,annál durvábbra sikerült a lejutás elõször a közös piros-zöldön,majd tovább a zöldön.A Hideg-völgybe leérve úgy 190 méter szintet vesztettünk rövid idõ alatt.Az út meredek is volt meg kellõképp köves is helyenként.

A Hideg-völgybõl kikapaszkodva megcéloztuk a Készenléti lakótelep(micsoda név!:))szélét kiválóan szalagozott úton,majd folytatva utunkat hamarosan elértük az utolsó ellenõrzõpontot az Inotai-víztárolónál.Itt a pecsét mellé banánt kaptunk.

A túra még ekkor is tartogatott számunkra némi szintemelkedést,rövid,de annál meredekebb kaptatón jutottunk fel a temetõkápolnához,majd ezután is volt hullámvasutazás rendesen a Várpalota feletti dombokon.Aztán hamarosan beértünk a városba,és az ott is kiválóan követhetõ zöld jelzés mentén megérkeztünk túránk céljába a Mûvelõdési Házba.

Az idõnk úgy 7 óra 50 perc körül alakult,ezt terveztük.A célban sok ismerõssel találkoztam,itt értük utol Feriéket is,találkoztam Verával,volt jópár gyõri arc is.
Az ételt nem kívántam,így a "mûvészien" díszített kenyereket is csak mz/x fényképein láttam.

Kiválóan rendezett túrán vehettem részt,az útvonal kijelölése példás volt,az ellátás bõséges,köszönet a rendezõknek ezért.A sikeres teljesítésért színes oklevél és szép kitûzõ jár.A megadott 800 méter körüli szint lényegében 25 kilométeren oszlik el,ott is rövid szakaszokra koncentrálódik a java,így ha nem is hosszan de néha lehet azért lihegni.
Az idõjárásra sem lehet egy szavunk sem,a napsütésrõl is csak úgy 15 kilométerrel csúsztunk le:).A pontõrök az összes helyen kedvesek,segítõkészek voltak.Szóval minden oké volt.

Köszönöm a lehetõséget.

dnvzoli