Túrabeszámolók


Fehér-Vár-Palota

nafeTúra éve: 20092009.11.10 18:06:47
Fehér-Vár-Palota 40
GPS-el mért távolság: 38,4 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 805 m.

Hajnalban, akárcsak két hete a Deák teljesítménytúránál, esõre ébredtem. Nem mondhatnám, hogy repestem a boldogságtól, ráadásul, a Fehér-Vár-Palota utánra, nagy merészen még az Óbudavár éjjelt is beterveztem. Mivel jobbak voltak a látási viszonyok, mint számítottam, a tervezettnél hamarabb értem a rajthelyre, így majd egy órát várhattam Ervinre. Hét óra húszkor így is neki tudtunk vágni a távnak. Szerencsére a túrán már nem esett az esõ, s sárral is csak nyomokban találkoztunk.

A városi résszel semmi gond, bár Ervinnel megkerültünk egy terecskét, ugyanis megszokásból rossz irányba indult, mert arra vezet valamelyik útvonala. Az elsõ ellenõrzõ pontot hamar letudtuk. Jó tempóban haladtunk. Kellemes sétával értük el Mohán az EP-t, ahol jó forró teát ittunk. Közben rájöttem, otthon felejtettem a GPS tartalék akkuit. Reméltem, Mohán tudok elemet venni (sikerült), másként ki kell kapcsolnom, hogy az Óbudaváron legyen, ott ugyanis a 2007-es tapasztalatom szerint sokkal fontosabb. Újabb kellemes séta után értük el a Duzzogói fürdõromot, amit most meg is néztünk. Továbbmenve, kezdett picit szintesebb lenni a terep, de Iszkaszentgyörgyig így is csak 90 m-t szedtünk össze 16 km-en. A kastély szép lenne, ha egy kicsit rendbe tennék. Újabb pecsét, kis kalóriapótlás, s megkezdtük a túra szebbik részét.

Hullámos terepen ballagtunk. Többször kellett Ervint kérnem, vegyen vissza a tempóból, hiába, gyengülök, meg hát kell egy kis energiát tartalékolni éjszakára is. A kõbánya elõtt alul méretezett kilátóra bukkantunk. Csak a fák nyiladékain keresztül van kilátás. Nem tudom mi értelme az ilyen építményeknek. Egy emelettel magasabbra kellett volna építeni, s akkor körpanorámában gyönyörködhetnénk. Elballagtunk a kõbánya mellett, s közeledtünk a Szenes-horoghoz. Idõnként már egész jó kilátásban volt részünk.

Végre elértük a horgot! Kimentünk egy szikla peremére, s onnan nézelõdtünk egy darabig, majd a jó meredek ösvényen leereszkedtünk a völgybe. Sajnos igen hamar ki kellett kapaszkodnunk belõle. Déli irányba fordultunk, s egy darabig még a horog mellett mentünk. Gyönyörû ez a völgy, akár csak a Száraz-horog.

Csór felé, egy mezõt megkerül a jelzés, bár lehet tudni, hová lyukad ki. Ezt az utánunk jövõ csoportok ki is használták. Nagyon kellene oda a sarokba egy EP, ami lehetne automata pont is. Ervin szerint, nem kellene feltétlenül megtagadni a kitûzõt a rövidítõktõl, s ezzel az elõre be nem jelentett EP-t kihagyóktól, viszont speciális „Kispistázó” jelvényt kaphatnának, vagy valami hasonlót. A murvás úton, célegyenesbe kerültünk Csór felé. Az oda-vissza vezetõ szakaszon Vera jött szembe. A rajtnál meglévõ bõ félórás elõnyébõl, huszonegy-két percet behoztunk eddigre.

Gyorsan elértük az EP-t. Az utolsó szakaszon, az orrunk után mentünk, merre a legerõsebb a ló szag. Ellenõrzõ bélyeg, zsíros kenyér, szörp. A jobb lábamon, éreztem, jobban megviselte a talpamat a bakancs, mint szokta, ezért kísérletképpen ragasztottam rá egy vízhólyagtapaszt. Meglepett, milyen sokat segített. Indultunk tovább. Az oda-vissza vezetõ szakasz vége felé Zoliékkal találkoztunk. Zolinak nem volt kedve reggel túl korán kelni, így nem mentünk együtt. Nekem a korai indulás, az Óbudavár éjjel tt-re történõ biztos odaérés miatt volt fontos.

A Száraz-horogba nehezebb volt leereszkedni, mint a Szenesbe. A völgy alján kellemes ösvény vezet. Igen meredek, de szép kaptatón másztuk meg a Meredélyfõt. Megérte. A völgy is és a táj többi része felé is gyönyörû a kilátás. Végig kellene egyszer járnom ezt a részt a zöldön is, ami hosszabban megy a horgok mellett. (Esetleg a túrát lehetne elvinni hosszabban arra, de ezt csak akkor merném egyértelmûen ajánlani, ha már bejártam volna, s biztos lennék benne, hogy normálisan járható. A Szenes-horog keleti oldalán , jó kacskaringósan, a sziklafal pereme mentén, tuti gyönyörû lenne. Viszont a Szenes-horognál biztosan kellene ez esetben egy EP, de legalább meglenne a kiírás 42 kilométere is.) Szinte folyamatos emelkedõn, szalagozást követve közelítettünk a Baglyashoz, amit már Csórról is láttunk. Az utolsó emelkedõ elõtt a pontõröktõl, kaptunk még egy kis üzemanyagot a következõ mászáshoz. Már ezen a szakaszon is végig szép volt a kilátás, amit csak tetézett a Baglyas körpanorámája. A hideg szél ellenére is elég sokáig nézelõdtünk. Jól látszott, hogyan buknak át a felhõk a Magas-Bakonyon. A Papod felhõsapkát öltött. Közben, dél-délkeleten, már a nap is kisütött.

Nekiduráltuk magunkat a lefelé vezetõ szakasznak. Ez egy darabig elég meredek, majd nehezen járható vízmosta, nagyon meredekké válik. Még Ervin is igen óvatosan ereszkedik lefelé (az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a korához képest azért õ az óvatosabb duhajok közé tartozik), viszont úgy 50 m-el elõttünk megpillantottuk Verát. A következõ lankásabb szakaszon utol is értük, s együtt folytattuk a célig. Ahogy leértünk a mélyútba, õk azzal a lendülettel föl is másztak a túloldalon. Nem kellett volna, mert a szalagok, melyeket nem vettek észre, az úton vezettek. Kellemesen kisütött a nap. Késõbb, a nagy beszélgetés közepette én is elnéztem egy jelzést. Kicsit továbbmentünk egyenesen. Egy elágazásban kaptunk észbe, merre tovább? Hol a jelzés? „Vereckénél még megvolt.” Elindultunk lefelé egy úton, majd megláttuk a szalagokat is, hogy közelítenek felénk, s végül be is csatlakoztak. Kerültünk, még akár 30 m-t is.

Hullámvasutaztunk tovább, míg egy pici víztározónál elértük az utolsó EP-t, ahol megettük a kapott banánt. Jó meredek emelkedõn mentünk föl a templomhoz, de a kilátás pazar. Lehet látni Székesfehérvárt is. Én viszont azt is jól láttam, közelítenek Zoliék! Azt hittem eddigre utol is érnek bennünket. Olyan igazi dombvidéki hullámvasutazás jött Várpalota széléig. Rövid, de meredek emelkedõk és lejtõk váltakoztak. A városban már eseménytelen volt az utunk a célig. Utánunk 2-3 perccel Zoliék is beértek. Átvettük az emléklapot és kitûzõt. Vera megnézte a menetrendet, így õk Ervinnel, gyorsan fölkaptak egy-egy zsíros deszkát, s rohantak is a buszhoz. Én meg kényelmesen eszegettem, a jó, s ráadásul még látványos zsíros kenyerekbõl, majd elindultam Óbudavárra.

Remek, Iszkaszentgyörgy után, látványos terepen vezetõ túrán vehettem részt. Jól éreztem magam. A hozott szendvicsem a hátizsákban maradt.

A túra ár/szolgáltatás aránya egyszerûen kiváló. 900/800 Ft-ért. Színes, nyomdában készült térképes igazolólap (saját térkép nem is kellett), itiner; kiváló útvonal jelölés. Mohán Gyõri jó reggelt, tea; Iszkaszentgyörgyön, Americana szelet; Csóron, zsíros kenyér, szörp; a Baglyasnál Sportszelet; a célban zsíros kenyér paprikával, uborkával, paradicsommal, hagymával és petrezselyemzölddel díszítve, mellé Erõs Pista, hagyma és ásványvíz.