Túrabeszámolók


Bakonyi Barangolás

Pap GáborTúra éve: 20092009.10.11 19:24:08
Bakonyi Barangolás 70

Egy hónap Csehországi tanulmányút után vágytam egy jófajta visszaszoktató túrára. Ez idõ tájt minden terepfutó a Less Nándoron nyomul (az nekem most túl messze van), így a leégés veszélye minimális a Bakonyban. Reggel 6-kor fölveszem Bálintot kolesz elõtt, és már robogunk is Zirc felé, kissé bosszantó a szemerkélõ esõ, de Kardosréten már eláll. Nevezés, Bálint tiplizik, én még várok 8-ig, közben beszélgetek Ascimoval, aki ma söprû lesz.
A zöld jó állapotban van, Zoltay-forrásig, bár Zirc határában kissé tévesztettem, megtekintve közelrõl néhány lovat. Komótosan baktatok, az ismerõs rétek és erdõk között. Nincs nagy szintemelkedés az igazság pillanata majd csak a Tábor-hegynél, vagy a Kõris-hegynél jön el, addig lehet élvezni az õszi hangulatot. Piros kereszten, a vízmosás utáni réten már lényegesen kisebb a susnya, mint egy hónappal ezelõtt, amikor az Öreg Bakony Bakancsosa okán jártam errefelé. Jön az egyik kedvenc részem, a Som-hegy oldala, bár most nem süt át a nap a sárguló lombok között, de így is hangulatos. Indulás után szûk egy órával a Gugyor ellenõrzõpontnál nyújtom át lapomat, és érem utol Bálintot. Rövid ideig beszélgetünk, majd tovaközlekedem. Jön a csúcshegy, ahol 3 éve sikeresen kavartam egyet. Sajnos szinte az egész Bakonyra jellemzõ, hogy a jelzések nincsenek a legjobb állapotban, fõleg a keresztezõdések téveszthetõek el. Kiérve az erdõbõl elém tárul Bakonybél és a Gerence-völgy, de nekünk még le kell ereszkedni a Szent-kúthoz. A kápolnánál éppen Tinca fényképez. A falubeli pont számomra új helyen van, az italjegy fejében elrejtek arcom mögé 3 deci õszilevet, aztán nem is zavarok tovább. A Tábor-hegy meredek oldalában a patak közelében vezet keskeny kis ösvényünk. Az egyik letörésnél szembetalálkozok egy osztálynyi gyerekkel és kísérõikkel. Ahhoz képest, hogy ilyen borongós az idõ egész sok kiránduló van. Gerence-pihenõ elõtt röviddel találkozom Daniékkal és Maciékkal. A tábor hegy tetejéig sétálva beszélgetünk, régen találkoztunk már. Amint az emelkedõ megszelídül, újra nekiindulok, nem lenne jó megizzadva újabb megfázást begyûjteni. Hamar átközlekedem a fennsíkszerû tetõn és lezuhanok a meredek lejtõn, az erdészeti mûútig. Nagyon jó a cipõm, még csak meg sem csúsztam benne. A Hideg-völgy bejáratánál épp elõttem ér oda egy csapat rövidebb távos. Kivárom amíg pecsételnek, nem kerget a tatár. Meredekebb emelkedõre emlékeztem a Hideg-völgyben, különösebb gond nélkül megyek föl, bár nem túl gyorsan. Túratársak jólesõen bíztatnak. Hamarosan föltûnik a volt bauxitbánya sebe, és már robogok lefelé egészen a Gerence-pihenõig, egy pecsétnyi és 2 pohár piros víznyi megállóval Királykapunál. Szeretem ezt a völgyet is, és még a nap is kicsit kisüt a vége felé, igazán szerencsések vagyunk az idõjárással.
Igazolás után jöhet a Kõris-hegy. Igazából az Odvas-kõhöz vezetõ lépcsõsor a meredek, ezt gyaloglom. Találkozom két súlyából fakadóan kihívással küszködõ serdülõvel, akik nagyokat fújtatnak, két lépés között hosszú szüneteket tartva. Arra azért van kapacitás még, hogy kifejtsék: ez nem nekik való, és ezt nem lehet kibírni. Fent az apuka bíztatja õket „barátságosan”, hogy látod, nem kellene annyit dohányozni, és akkor nem lenne gond. Gyorsan lelépek, mielõtt családi drámába torkolnának az események, utat engedve egy csapat barlang felé ereszkedõ kirándulónak. Jöhet újra a kocogás.
Már régóta a levegõben lógott, hogy nekiállnak megritkítani az öreg bükköst, ennek most jött el az ideje.
Hosszú a szerpentin, és jól esik a frissítõ bodzaszörp a tetején, ráadásul nem bubis vízbõl, ami nekem külön öröm. Betermelek két pohárral. Kissé kellemetlen a lejtõ, az Ördög-lik és a Márvány-bánya között, de cipõmben most sem kell csalódnom.
Eddig minden alkalommal elvétettem a zöld sáv trükközését lent a réten, elsõ alkalommal egészen a mûútig kolbászoltam ki. Jól megjegyeztem magamnak akkori hibámat, bár egy szalag elférne ide. A barátok útján rövidesen elérem a kéket, és már lent is vagyok a Száraz-Gerence völgyben. Újabb kellemetlennek hitt szakasz jön, folyamatos emelkedõ zömmel aszfalton Bödön-kútig. Egyre többet kell innom, nem veszem észre, hogy fonnyadt kis testemnek táplálék kellene, közelít egy mélypont. A kútnál étellel kínálnak, de én balga módon még zsíron akarok menni (azt is adnának :) ), és ismét csak iszom. A lejtõ átmeneti megkönnyebbülést hoz Szépalmáig. A padoknál stílszerûen almát kapunk. A sárga eleinte kellemesen lejt, de aztán jön az erdõ széli bozótharc. Késõn vettem észre a kerülõ szalagot, de már nem megyek vissza. Letérés a piros keresztre, majd jön az emelkedõ a vadlessel. Sem nem hosszú, sem nem meredek, de nálam betette a kiskaput. Mellém szegõdik a holtpont. Sétára váltok és elmorzsolok egy müzlit, majd pár perc múlva technikai szünetet tartok. Így már egészen más, folyamatosan javuló közérzettel és tempóval megyek Páliháláson át a Kõ-kúti-erdõig. Pötyi, 2 pohár lé, némi chips aztán neki a maradéknak. Itt már nincs mit tartalékolni, 7:09-el érek célba röviddel három óra után. Sajnos a piros kereszten történt bénázásom miatt nem lett meg fillérre a 10-es átlag, de visszaszoktató futásnak szódával elmegy. Átveszem a szép díjazást, majd átöltözök, és nekiállok fetrengeni. Bálint valamikor 19:30 tájt ér be, addig a többiekkel beszélgetve ütöm el az idõt.